Mégis kinek a jogai?

Fontos, hogy feltörhető legyen a San Bernardinó-i mészáros mobiltelefonja.

Syed Rizwan Farook tavaly december 2-án feleségével karöltve kivégzett tizennégy embert, 22 másikat megsebesített Los Angeles egyik elővárosában, San Bernardinóban. A chicagói születésű férfi és a pakisztáni származású nő kapcsolatban állt több radikális szervezettel, így az Iszlám Állammal, a szír an-Nuszra Fronttal és a szomáliai al-Sabáb csoporttal is. Ezt állítja az FBI, amely épp ezért fel akarta töretni Farook egyedi kóddal titkosított iPhone 5C-s mobiltelefonját. Az Apple azonban a felhasználói adatvédelemre hivatkozva megtagadta ezt.

Igen, az Apple tagadta meg saját termékének feltörését, amely nyakig benne volt az Edward Snowden által leleplezett, PRISM néven ismert amerikai kormányzati megfigyelési programban. Az ügy – többek között emiatt is – óriási hullámokat kavart az Egyesül Államokban, és a bírósági végzés megtagadása óta komoly adok-kapok megy az adatvédelem témát illetően.

Az Apple – közleményben határozottan leszögezte, eszük ágában sincs támogatni a terrorizmust – arra hivatkozik, azért áll ellen, mert az FBI azt akarja elérni, hogy minden iPhone-ba építsenek be egy olyan megoldást, amellyel ilyen esetben hozzá lehetne férni az adott telefonon tárolt adatokhoz (fotókhoz, telefonszámokhoz, e-mailekhez, illetve beszélgetésekhez). S ők az elviekben így minden felhasználót potenciálisan érintő lehetőségre mondanak nemet. Ez így szép és jó, csak a PRISM fényében enyhén szólva is képmutató viselkedés. Ahogy ez elmondható Mark Zuckerbergről is, a korábbi kormányzati megfigyelési programban érintett Facebook vezetőjéről, aki beállt az Apple mögé. Snowden ténykedése után ugyanis az Apple átesett a ló túloldalára. A cég legújabb eszközeit – épp az amerikai kormányzati megfigyelésre hivatkozva – egyedi titkosítással látja el. Azaz csak az adott termék tulajdonosa tud hozzáférni a tárolt adatokhoz, és a biztonsági kód hatszori rossz beütése után minden automatikusan letörlődik a készülékről. A megfigyelési botrány előtt azonban ez nem igazán érdekelte az illetékeseket, az amerikai hírszerzés így boldog-boldogtalant meg tudott figyelni.

Sem az FBI-t, sem az amerikai hírszerző szerveket nem kell tehát félteni. Ők, ha tehetnék, most is mindenkit lehallgatnának, minden adatforgalmat ellenőriznének. Nem ez az első olyan eset ugyanis, amikor bírósági végzéssel akarták az Apple-t arra kötelezni, törjék fel egy bűncselekményben érintett személy mobilját. A cég ezeket korábban is megtagadta.

A kérdés adott: engedjünk-e hatósági betekintést egy olyan személy telefonjába, aki bizonyítottan embereket mészárolt le? Bármennyire is ellenezzük a tömeges hatósági megfigyeléseket, jelen esetben azt kell mondanunk: igen. Ebben a helyzetben hozzáférést kell adni a gyilkos adataihoz, itt ugyanis nem feltételezett bűntényről, nem az ártatlanság vélelméről van szó. Hanem egy tömegmészárlásról, amelynek – egyébként likvidált – elkövetőjét ismerjük. Tudjuk, hogy ő végzett tizennégy ártatlan, találomra kiválasztott személlyel, és sebesített meg még több szerencsétlent. A hatóságoknak tehát ebben az esetben joguk van felderíteni egy ilyen személy ismeretségi hálóját, azt, hogy kikkel állt kapcsolatban, kikkel és miről beszélgetett. Ezzel ugyanis akár egy újabb, hasonló bűntényt előzhetnek meg, illetve arra is fényt deríthetnek, voltak-e olyan ismerősei az elkövetőnek, akik ugyanilyen cselekményre adnák a fejüket.

Az esettel kapcsolatban kedden már Bill Gates, az Apple legnagyobb ellenlábasának, a Microsoftnak az alapítója is megszólalt. Mint mondta, nem áll az FBI oldalán, de úgy véli, ha az Apple feltörné Farook telefonját, az nem jelenti azt, hogy egyúttal zöld jelzést kellene adnia az amerikai kormányzatnak ahhoz, hogy minden iPhone-ba automatikusan bele tudjon nézni. (Az Apple azzal az indokkal tagadta meg a bírósági végzést, hogy ez veszélyes precedenst teremtene.) Gates szerint ez egy egyedi ügy, a kormányzat csak célirányosan egy eszközbe, egy tömeggyilkos, nem pedig minden iPhone-tulajdonos mobiljába kért betekintést. Úgy véli, a kulcs az, hogy ilyen esetekben, mint ami San Bernardinóban történt, engednek-e betekintést az adatokba, avagy a hatóságoknak – a titkosítás miatt – vakon kell tapogatózniuk. Erről a témáról – mint mondta – komoly vitát kell folytatni.

Ez nem vitás. Ahogy az sem, hogy a hírszerző közösségnek le kellene tennie a tömeges megfigyelés orwelli világát idéző gyakorlatáról. Ideje megérteniük: nem mindenki terrorista, s még csak nem is bűnöző. Így azzal nem akadályoznak meg több mészárlást, ha például tudják, milyen színű alsónadrág van a telefon tulajdonosán.

Jó lenne, ha az átlag állampolgár a hatóságokban és az informatikai cégekben is bízhatna, ha a személyes adatairól van szó. Ez a bizalom nem attól lesz erősebb, ha e cégek dacosan megtagadják egy tömeggyilkos telefonjának feltörését, hanem ha nem vesznek részt tömeges megfigyelési programokban.