Múlt héten a magyar belpolitika központi témája a hazugság volt. Hozzászoktunk már, hogy a közélet egyik kulcskifejezése a hazugság, valamint annak különböző súlyú és árnyalatú szinonimái, de hogy a legpofátlanabb, legordasabb hazugságözön tizedik évfordulóján megemlékezéssorozatot tartsanak, az még a sokat megélt honi demokráciánkban is merőben szokatlan megnyilvánulás. Ezzel együtt az őszödi beszéd valóban egyfajta cezúrát jelentett a rendszerváltás folyamatában. Nemcsak azért, mert véget vetett jó néhány, a választott vezetők rátermettségével kapcsolatos illúziónknak, hanem mert érzékelhetően megváltozott tőle a világ, s talán mi magunk is egy kicsit – a politikáról alkotott véleményünk mindenképpen. Megváltoztak maguk a politikusok is: tíz esztendő tapasztalata alapján bátran mondhatjuk, hogy cinikusabbak, gátlástalanabbak, önhittebbek lettek. Ezek egyes ideológusok szerint politikusok számára hasznos tulajdonságok.
Gyurcsány még a 90-es években azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a világ kicsit olyan lenne, mint ő. Nos, az őszödi beszéd hatására egy kicsit tényleg olyan lett. Ám hiába változott – sajnos rossz irányba – a világ, Fletó semmit sem változott. Maradt a régi. Bár számos visszaemlékezés, elemzés, értékelés született, a hírhedt beszéd megünneplésének Gyurcsány volt a motorja, aki videosorozattal bosszantotta ellenzőit és lelkesítette híveit. A felütést is ő adta meg, még a majálison elmondott szónoklatával, amelynek az a részlete, miszerint „Inkább maradok tisztességes és szegény, mint hogy urizáljak más pénzéből vagy lopott közpénzből”, oly megható(nak szánt) baromság, amelynek Fletó gazdag hülyeséggyűjteményében is kitüntetett helye van. Ezt a mártírhajlamot már régen felfedezte magában, s nyilvános fellépésein szereti előtérbe állítani. Üldözött mivoltát hangsúlyozta a videókban is, hiszen a hazáért aggódó szavait félremagyarázták, párttársai elárulták, így lett szégyenteljes hazugságbeszéd az ő szenvedélyes igazságbeszédéből.
Közben mártíromsága újabb lendületet kapott a Fővárosi Törvényszéknek köszönhetően, amely elsőfokú ítéletében bocsánatkérésre kötelezte Orbán Viktor miniszterelnököt, aki néhány hónapja azt nyilatkozta, hogy Gyurcsány pártcélokra használja azokat a pénzeket, amelyeket Altus nevű cége az Európai Bizottságtól pályázati úton kapott. A bíróság szerint ez az állítás nem állja meg a helyét, ahogy az sem, hogy a megbízást az Altus politikai megfontolásoktól vezérelve nyerte el. Gyurcsány az elégtételt kapott vértanú öntudatával triumfált, mondván: nem volt még példa arra, hogy hivatalban lévő kormányfőről kimondta volna a bíróság, hazudott, és emiatt bocsánatot kell kérnie. Orbán fellebbezett, s ha a magasabb fórumokon neki adnak igazat, akkor ezek szerint az derülne ki, hogy az elsőfokú bíróság hazudott?
