Hogy mi lesz a Schiffer nélküli LMP-ből, még nem tudhatjuk, de annyit jegyezzünk meg: a párt kitalálója és eszmei megalapozója a politikai forgószél közepette is igyekezett megtartani az eredeti arculatot. Nem állt össze első nekifutásra a baloldali törmelékpártokkal semmilyen hasznosnak titulált szövetség érdekében, és lépéseket tett a vidéki Magyarország megismeréséért, bár a Jobbikhoz képest ez csak amolyan kísérlet szinten maradt. Viszont következetességének tudható be, hogy a pártból nem lett kis SZDSZ, pedig erre igencsak lett volna lehetőség. És ez elsősorban Schiffer érdeme (mások szerint bűne). Ha az SZDSZ rossz értelemben vett értelmiségi párt volt, a Schiffer irányította LMP-ről elmondhatjuk, hogy egy jó értelemben vett értelmiségi párt jegyeit mutatta. A rétegpártoknak is van helyük a nap alatt, azaz a parlamentben, színesebbé, igényesebbé tehetik-tehetnék a politikai közbeszédet.
Roppant fontos dolgot fogalmazott meg a leköszönő pártelnök a vele készült interjúban, amikor arról beszélt, az LMP tudta, mit utasítson el az elmúlt 25 évből, de azt is tudnia kell majd, hogy mire mond igent a következő 25 évre. Fontos ez azért, mert pusztán tagadásra nehéz hatásos politikát építeni. Az LMP-nek már a neve is a tagadás motívumát tartalmazta: mi nem olyanok vagyunk, mint ti! Ahelyett, hogy már nevében is zöldpártként határozta volna meg önmagát.
