Remekül kell állnia annak a pártnak, amelyik a következő választásokra csak pár hónappal korábban kezd készülni. De még akkor is ráfaraghat, ahogy az a Fidesszel történt 2002-ben: magabiztos volt, jó kormányzati teljesítményt nyújtott, s azt hitte, megengedheti magának, hogy pár hétre korlátozza a kampányt.
Azóta minden párt elkezdi a készülődést már félidőben. Schiffer András lemondása számos jegyzetírót arra inspirál, hogy a választ a politikus személyiségében keresse. Anélkül valóban nehéz értelmezni a történteket, de a választ mégis a politikában kell keresnünk. Schiffer András visszavonulása meglepő volt, össznépi döbbenetet azonban nem keltett. Talán azért, mert az LMP korábbi konfliktusai, a Karácsony Gergely és Jávor Benedek nevéhez köthető pártszakadás már előrevetített néhány dolgot. A társelnökség igen demokratikusan hangzik, de valójában az irányítás gyengülését jelentheti. Van olyan szekér, amelyet két vagy több ló húz, de a fölborulást elkerülendő a bakon akkor is egy kocsis hajt. (Ha nem is visszavonulása elsődleges okának, de lényegesnek kell tartanunk Schiffer nosztalgikus megjegyzését az osztrák zöldpárti Van der Bellen irányító hatalmára vonatkozóan.) A szakadárok kiválása után, vagyis a Párbeszéd Magyarországért 2013-as megalakulásától kezdve Schiffer visszavonulása a levegőben lógott.
Hová osztódik ez az amúgy is kis párt, kérdezték sokan a 2014-es választások előtti évben, de hát a vegyes emlékezetű Centrum Párt villámgyors megalakulása óta e tekintetben nincsenek illúzióink. Ezek a kiszakadó pártocskák nyugodtan a homlokukra ragaszthatnák: nem baj, ha a pártvezetőségen kívül nem képviselünk senkit, nevünk legyen jó hangzású, és bontogassuk sikerrel az unalmas mintázatú szálakat a politika szövetében.
Az LMP-nek tehát zöldpártként és egy lehetséges jövőbeni váltópártként megerősödésre lett volna szüksége 2013-ban, helyette osztódással szaporodott. A PM baloldali zöldpártként határozta meg magát, miközben a pártszövetség, amelyhez csatlakozott, mindössze az Orbán-kormány leváltását volt képes célul maga elé tűzni, ahelyett hogy egy valódi, részleteiben kidolgozott baloldali programmal kampányolt volna. A választási bukta már ezzel borítékolva volt. Schiffer nem kívánt szövetségre lépni azokkal az alkalmilag összeverődött baloldali formációkkal, amelyek Együtt – a Korszakváltók Pártja néven, Bajnai Gordon irányítása alatt váltak mozgalomból párttá, szintén 2013-ban, és hideglelősen készültek a választásokon való megméretésre, hogy aztán a harmadik Orbán-kormány megalakulása után visszahulljanak az ismeretlenség homályába. Korszakváltóktól kicsit többet vártunk volna, de a rendszerváltás nevű elitvállalkozás tapasztalataiból okulva úgy látszik, a magyarok szkeptikusak voltak a „váltásokkal” meg a „váltókkal” szemben.
Hogy mi lesz a Schiffer nélküli LMP-ből, még nem tudhatjuk, de annyit jegyezzünk meg: a párt kitalálója és eszmei megalapozója a politikai forgószél közepette is igyekezett megtartani az eredeti arculatot. Nem állt össze első nekifutásra a baloldali törmelékpártokkal semmilyen hasznosnak titulált szövetség érdekében, és lépéseket tett a vidéki Magyarország megismeréséért, bár a Jobbikhoz képest ez csak amolyan kísérlet szinten maradt. Viszont következetességének tudható be, hogy a pártból nem lett kis SZDSZ, pedig erre igencsak lett volna lehetőség. És ez elsősorban Schiffer érdeme (mások szerint bűne). Ha az SZDSZ rossz értelemben vett értelmiségi párt volt, a Schiffer irányította LMP-ről elmondhatjuk, hogy egy jó értelemben vett értelmiségi párt jegyeit mutatta. A rétegpártoknak is van helyük a nap alatt, azaz a parlamentben, színesebbé, igényesebbé tehetik-tehetnék a politikai közbeszédet.
Roppant fontos dolgot fogalmazott meg a leköszönő pártelnök a vele készült interjúban, amikor arról beszélt, az LMP tudta, mit utasítson el az elmúlt 25 évből, de azt is tudnia kell majd, hogy mire mond igent a következő 25 évre. Fontos ez azért, mert pusztán tagadásra nehéz hatásos politikát építeni. Az LMP-nek már a neve is a tagadás motívumát tartalmazta: mi nem olyanok vagyunk, mint ti! Ahelyett, hogy már nevében is zöldpártként határozta volna meg önmagát.
Aki nagyon kíváncsi arra, mi lesz a schiffertelenített LMP-vel, figyeljen jól, mi történik velük a politikában mostantól kezdve 2018 tavaszáig; merre tájékozódnak, hová, mibe lépnek, és abból majd prímán ki lehet következtetni, mely buliba nem kívánt beszállni Schiffer. Mert a nyilatkozatok csillagszórófényében adjunk tíz százalék esélyt annak, hogy a pártelnök vagy egy rá erőltetett, vagy egy általa képviselt, de a tagságon átvinni nem tudott választási stratégia miatt lett ismét inkább ügyvéd. S nekünk, választóknak még azzal is tisztában kell lennünk, hogy a Schiffer által hiányolt szellemi erőtérnek épp annyi lehetősége van centrálissá válni, mint a centrálisnak szellemivé.
