A jól működő ország

A civilség szitokszóvá tétele nem illene egy polgári berendezkedésű demokráciához.

Ha Németh Szilárd durva leegyszerűsítéseket tartalmazó kijelentéseiről leválasztjuk a civil szervezetek és közösségek ügyét, látni fogjuk, hogy a kérdés messze túlmutat önmagán. A civil közösségek és szervezetek megléte vagy hiánya, állapota, érdekérvényesítő képessége valójában látlelet egy demokratikus ország rendszerszintű működéséről. A jól működő, boldog és stabil társadalmakat keresztül-kasul behálózzák a direkt politikai és gazdasági érdekektől mentes civil szerveződések. Tagjaik az egyletek, egyesületek, egyéb közösségek puszta létezésétől is komfortosabban érzik magukat, képesek fontos ügyekért közösen lépni. A jobb közbiztonságért, a településen áthaladó hatalmas forgalom eltereléséért, a színvonalasabb orvosi ellátásért vagy a népdalkör próbatermének a kifestéséért. Persze idehaza is látunk számtalan pozitív példát közérdekűséget sem nélkülöző civil szerveződésből, de messze nem eleget. A civil és közösségi lét szellemisége nem hatja át az országot, és az, amit a kormány most a fent nevezett nagyobb társaságokkal tesz, Soros ide vagy oda, emiatt is kockázatos. Szitokszóvá teheti a liberális, a migráns vagy éppen a brüsszeli után a civil kifejezést is – és azt, ami mögötte van. Ez pedig a legkevésbé sem lenne polgári tett.

Van még feladat bőven a közösségépítésben. Amikor társaimmal az említett, bíróságon is bejegyzett egyesületünket sok évvel ezelőtt létrehoztuk, épp a liberalizmus fogalmának rendbetételét, az akkori, az SZDSZ által megvalósított véleménydiktatúra leküzdését tekintettük egyik fő feladatunknak. Utólag bevallom, az asztal melletti bölcselkedésben mi is többre vittük, mint valódi tettekben. Amikor városrészszépítő délelőttöt hirdettünk, előző este még a világot megváltani akaró tagság nagy része gerincsérvre és más bajokra hivatkozva távol maradt. A kezdeti nagy lelkesedés alábbhagy a szürke hétköznapokban, akkor, amikor valamilyen kisebb vagy nagyobb ügyért valóban tenni kellene. Néha erős hanghordozással, máskor a szemét összegyűjtésével.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fidesz-alelnök által nevén nevezett szervezetekhez – az Energiaklubhoz, a TASZ-hoz, a Helsinki Bizottsághoz és a Transparency Internationalhez – életemben sok közöm nem volt, újságíróként egy-egy ügyükkel persze foglalkoztam. Emlékszem, még javában dúlt a Gyurcsány-korszak, amikor az utóbbi antikorrupciós szervezet előállt egy kutatással, amelyben kimutatták, milyen elképesztően sok pénzt lopnak el a látszólag közbeszerzés révén megvalósuló útépítésekből az akkor értelemszerűen a baloldalhoz köthető érdekcsoportok.

Nem rémlik, hogy a Fidesz akkoriban is ki akarta volna adni az útjukat.