Az egészen a legutóbbi időkig a párt felső köreiből olykor-olykor hallatszó értékalapú kritika is elhalkult – pedig a kommunista ügynökök rejtegetése vagy éppen a korrupció tombolása miatt néhány jó érzésű fideszes politikus nem is olyan régen még mert markánsan szót emelni. Aztán szépen lassan mindenkinek a fejét belenyomták a mocsokba. Megszoksz vagy megszöksz, vállalod a kompromittálódást és szép karriert futhatsz be, vagy véged; a régi bolsevik módszerek – mint arra már Török Gábor politológus is rámutatott – velünk élnek. A Fidesz jó ideje igen hatásosan, a hazai palettán kivételes erővel képes befolyásolni a társadalom jelentős részének értékválasztását, de immár visszaél az ezzel járó elképesztően nagy felelősséggel.
Ezek miatt is érdemes tehát sokat beszélnünk a Fidesz felé amúgy erősen elkötelezett professzorok meglátásairól. Csak néhány gondolat az interjúból: „Komolyan erodálja a politikát a kormány ifjú titánjainak arroganciája”; „Az egészségügyben csak tűzoltást látok”; „Az EU-s forrásokhoz köthető korrupció túlélte a baloldali kormányok időszakát”; „Új véleményáramlatot tapasztalunk köreinkben, fórumainkon, magánbeszélgetéseinkben. Olyanok között is, akik hagyományosan rokonszenvvel figyelik a kormány munkáját”.
A Fidesz prominensei gyorsan reagáltak. Orbán Viktor konzultációt helyezett kilátásba, Lázár János pedig „családi ügynek” minősítette a bírálatot. Kérdés, meddig mehetnek el a professzorok, hogy még családon belül maradjanak, s mikortól válnak ellenséggé. Merthogy a mostani hatalomgyakorlók körül ez a két kategória létezik csupán: a családtag és az ellenség.
