Akik manapság az európai egységet bírálják, a nemzetállamok Európáját kívánják vissza. Orbán Viktor is ezt nevezte meg fő céljaként évértékelő beszédében. Orbán a nemzetállamiságot leginkább két területen szokta védeni: a kulturális és a gazdasági szuverenitásén. Egyfelől a nemzetállamon belül lehet kulturális homogenitást biztosítani, másfelől a nemzetállam ad lehetőséget az államok közti adó- és bérversenyre. Miért lenne azonban bármelyik is jó Magyarországnak?
Túl azon, hogy a kulturális homogenitás felettébb unalmas, éppen e közép-európai térségben igen rossz emlékeket idéz. A nemzetállamok ebben a régióban mindenütt a saját kulturális homogenitásuk mesterséges és erőszakos megteremtésével jöttek létre. Százezernyi kitelepített felvidéki magyar, szudétaföldi német, isztriai olasz, trieszti szlovén vagy magyarországi szlovák és sváb tudna mesélni arról, mit is jelent a valóságban az, amikor a nemzetállam tényleg egyetlen nemzet állama akar hirtelen lenni.
A nemzetállamiság a mai napig valós fenyegetés a térség valamennyi megmaradt kisebbsége számára. A magyar alaptörvény felelősséget érez ugyan a határon túli magyarokért, de éppen az ország kormányfője áll ki azon nemzetállami szuverenitás és homogenitás mellett, amely az erdélyi vagy felvidéki kisebbségi jogok akadálya. Aki Közép-Európában száz évvel a multikulturális békét biztosító Habsburg-monarchia szétverése után is még mindig a nemzetállamhoz, a kulturális homogenitáshoz térne vissza, az semmit sem értett meg a történelemből.
De a jelenből sem sokat. A nemzetállamiság melletti másik indok, a gazdasági-pénzügyi szuverenitás legalábbis erre utal. Ma ugyanis éppen ez teszi lehetővé, hogy a multinacionális cégek az országokat egyfajta adó- és bérversenyre kényszerítsék. Orbán Viktor nemzetállama annyira elegendő csupán, hogy alacsony bérekkel és megnyirbált munkavállalói jogokkal Magyarországra csábítsa az Audit vagy a Mercedest. De arra már nem elegendő, hogy ugyanazon munkáért ugyanannyi bért harcoljon ki egy ingolstadti és egy győri munkásnak. Ehhez már nem elégségesek a nemzetállami keretek és lehetőségek – ehhez összeurópai cselekvésre lenne szükség. Nem véletlen, hogy az Apple európai adóelkerülését egy másik nemzetállam, az ír tette lehetővé – és végül a gonosz „Brüsszel” érte el, hogy a multinacionális cég igenis fizessen adót európai üzletei után. Nem Orbán Viktor, de nem is Marine Le Pen vagy Heinz-Christian Strache lépett fel hatásosan egy multinacionális céggel szemben az európai – így a magyar – emberek érdekében, hanem a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság.
