Az ifjak miatt szükséges elmondani, mi is volt a kommunizmus. A kommunizmus az emberiség problémáinak megoldására a baloldali progresszív értelmiség által a XIX–XX. század fordulóján kimunkált megoldás, amelynek elméleti indokolását egy Karl Marx nevű, Londonban elő német filozófus és politikai aktivista dolgozta ki. Marx arra jutott, hogy a társadalmi-gazdasági problémák oka a termelőeszközök magántulajdona (egyszerűbben: a tőke), amely nem pusztán a tőke nélküliek, a proletárok gazdasági kizsákmányolását, ennek következtében társadalmi-politikai alávetésüket teszi lehetővé, de a tőketulajdonosok egymás elleni piaci harca valójában gazdasági anarchia, ami a gazdasági fejlődés, a javak bőségesebb előállításának akadálya. Ezért a piac anarchiáját a gazdasági tervezéssel kell felváltani, mert csak így nőhet igazán gyorsan a jólét és számolható fel a nyomor és szegénység. Az alacsony hatékonyságú piacgazdaságról a magasabb hatékonyságú tervgazdaságra való áttérés akadálya azonban egy maroknyi kisebbség – a tőketulajdonosok és érdekeik közvetlen, ezért viszonylag jól megfizetett védelmezői –, akik valóban rosszul járnak, de mindenki más jobban, a proletárok sokkal.
E maroknyi kisebbség a polgári demokrácia keretei között pénzügyi forrásainak mozgósításával képes a proletárok egy részét is megtévesztve sokáig ellenállni a történelmi szükségszerűségnek (értsd: annak, hogy az emberiség a tudományt a politikai gyakorlatba ültetve megoldja az ősközösség felbomlása óta keletkezett valamennyi társadalmi-gazdasági problémát). A kommunista az a demokrata, aki nagyon biztos a dolgában, ezért időpocsékolásnak tartja a szép új világ eljöttét az időre bízni (a szociáldemokrata nem annyira biztos a dolgában, ellenben biztos abban, hogy az idő neki dolgozik), ezért beiktat egy átmeneti szakaszt, a proletárdiktatúrát. A proletárdiktatúra feladata a történelmi szükségszerűségnek ellenállók politikai-fizikai megsemmisítése. Ezt követően megszülethet a polgári demokráciánál magasabb minőséget jelentő valódi, úgynevezett népi demokrácia. Egy Lenin mozgalmi nevű forradalmár az elméletet Oroszországban a politikai gyakorlatba ültette, s egy Sztálin mozgalmi nevű forradalmár létrehozta a kétpólusú világrendszer egyik, Szovjetunió vezette felét. A történet a bőrünkre ment: a jóléti ígéretek nem váltak valóra, problémáink inkább sokasodtak, a konstrukció összedőlt.
