Kampányidőszakban aztán újra megjelennek a nemzeti szalagok, amelyek továbbra sem vágják át magukat, úgyhogy kénytelenek „lemenni” az avatásokra szolgálati kocsijukkal az államtitkárok, hogy aztán kivezényelt óvodások gyűrűjében elmondják aktuálpolitikai áthallásoktól véletlenül sem mentes beszédeiket. Így zajlott ez a rendszerváltás előtt, és így zajlott Gyurcsányék és Bajnaiék alatt is, de 2010-ben nem arról volt szó, hogy folytatódik a viacoloros patyomkinskanzenek építése. Mert az sajnos nem elég, hogy a különböző látszatintézkedéseknek és a befenyített közmunkásoknak köszönhetően a rozsdaövezetek a választási térképen narancsvidéknek tűnnek. Ettől még nem fog Magyarország erősödni, hiába aggatják ki minden zsákfaluban az erről szóló plakátokat az elhagyatott vályogtorzók fölé.
Ez a tragikomikus látvány sajnos tűpontos illusztrációja annak, mit gondol a kormány a vidékről. Vegyük csak Orbán Viktor beszédét, amely a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitóján hangzott el: „ahol dolgoztak az emberek, oda be lehetett nézni a portára”. Indoklásképpen a kormányfő azt is hozzátette, ő azért látja ilyen egyszerűen a dolgokat, mert falusi. A XXI. századi magyar vidéken persze jóval nagyobb kihívásokkal szembesülnek az emberek, mint hogy akkor most tiszta-e a portájuk, de ez tényleg részletkérdés. A baj az, hogy sajnos úgy fest, nagyjából annyi a kormány terve: építsünk nekik valamit jó sok pénzből, mondjuk stadiont vagy ipari parkot, és akkor minden olyan jó lesz, mint régen. Lehet, hogy első lépésnek elég lenne, ha meghallgatnának a saját kisvárosi és falusi polgármestereik közül néhányat. Azokat, akik elsősorban lokálpatrióták, és csak másodsorban párttagok. Ők ugyanis elmondanák, sőt, talán meg is tudnák értetni a döntéshozókkal, mire is lenne szükség az általuk vezetett településen.
Utána jöhetnek a nagy dolgok, a nemzeti ügyek, ahogy mostanában mondani szokás. Ne menjünk messze az olimpiától, pontosabban a budapesti ötkarikás játékok tervezett helyszíneitől. Az olimpiai falu például Nagyvásártelep romjai helyén épült volna – korábban úgy hívták, Budapest éléskamrája. A vidékről érkező élelmiszert itt osztották el a fővárosi piacokra. A rendszerváltás óta szellem- és drogtanya ez a környék, tényleg jó lenne, ha kezdene vele valamit az állam. Például helyreállíthatná eredeti funkcióját. Persze ehhez az kellene, hogy a magyar vidéken újra megérje növénytermesztéssel és állattartással foglalkozni, nem csak beszélni arról, hogy ez milyen szép. Tessék, itt egy valóban nemzeti ügy, aminek ha a fele megvalósulna, akkor lehet, hogy tényleg minden olyan jó lenne, mint régen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!