Napszemüveges, gépfegyveres, rendőrruhát viselő kisfiú pörlekedik egy fejkendős, babahordozóban játék babát pesztráló kislánnyal. Szerepük szerint valahol az erdélyi éjszakában találkoznak, a kislány migráns, aki Székelyföldön szeretne megállapodni, és mint szavaiból kiderül, a családját is hozná magával. A talpraesett legény azonban megakadályozná ebben, annál inkább, mert a helyzet nem ismeretlen előtte. „Az éjjel es dolgoztam, egy migránsot elfogtam, fegyverét elkoboztam, szinte meg es pofoztam” – szavalja például a közönség nagy derültsége közepette. Karakánsága egészen addig tart, míg a menekült anyukát játszó kislány a testét borító lepel alól elő nem varázsol egy köteg eurót. Erre a rendőr egy picit még húzódozik – „én becsületes vagyok, az államnak dolgozok”, kántálja –, ám végül enged, és a migráns mehet, amerre lát.
Február végén bukkant fel az egyik internetes portál jó szemű szerkesztőjének hála ez a felvétel, amely egy székelyföldi óvoda farsangi mulatságán készült. A háromperces kis videó amellett hogy rettentő kínos pillanatokat szerez a nézőnek, a mintakövetést illusztráló pedagógiai segédanyagként is minden további nélkül felhasználható, és híven tanúskodik arról is, hová jutottunk.
A gyerek: tükör. Az, hogy milyen, attól függ, milyenek a felnőttek körülötte. Nem hibáztathatunk egy óvodást sem, ha ostobán viselkedik – hiszen csak azt nyújtja, amit maga körül lát. Ha egy-egy komoly és fontos problémát az indokoltnál infantilisabb módon kezel, a hiba nem benne keresendő.
Közbeszédünk régóta nem volt olyan gyermeteg, leegyszerűsítő, vulgáris és primitív, mint manapság. Amit az anyaország határain innen és túl az október 2-i népszavazást megelőzően és azóta migránstémában láttunk-látunk és érzékeltünk-érzékelünk, főpróbája volt csupán annak, ami még ránk vár az egy év múlva, 2018 tavaszán esedékes választásokig. Maguk a kormánypárti politikusok panaszolták el jó előre Semjén Zsolttól Kövér Lászlón át Kósa Lajosig, az ellenzék szemére vetve, hogy minden eddiginél durvább, „brutális és eksztatikus kampány” várható. És igazuk volt. Főként, hogy ezért a brutalitásért ők maguk és médiájuk is mindent megtesznek. Hovatovább fel sem kapjuk a fejünket a nyakló nélküli sorosozás, dzsordzsibácsizás hallatán, s a hatalmas médiazajban már-már normális dolognak tűnik, amikor a kormányzat által kitartott bulvárlap mindenféle skrupulus nélkül lebuzizza a fennálló rend elleni tüntetések egyik vezéralakját, Gulyás Mártont. (Aki pedig ezernyi megnyilvánulásáért kritizálható, de a nemi identitása ilyen kontextusban nem lehet közbeszéd tárgya.)