Pedig az ilyesmi, hiába legyintünk fáradtan, nem normális. Abban az országban meg pláne nem, ahol futballszurkolók tömegei – köztük szüleiket is elkísérő gyerekek – éneklik önfeledten a portugálok elleni meccsünk előtt, Cristiano Ronaldo vélt szexuális preferenciáira utalva, hogy „Cristiano homoszexuál”. És ezt viccesnek tartják. És nem érzik, nem érezzük, mennyire szánalmas, hogy ezek után a pályán úgy döngöl földbe bennünket ugyanez a világsztár, hogy nézni is rossz. De nem baj, mert mi jól megmondtuk neki! Körülbelül ilyen óvodás szinten diskurálunk egymással jó ideje ennél sokkal több gondolatot igénylő kérdésekről. Ami a diskurzust alakítók – vagyis mindannyiunk – felelőssége. És miközben önfeledten gyalázzuk egymást, nem gondolunk arra, mit okozunk ezzel az utánunk jövőknek.
Nemrég egy kisgyerekes ismerősöm mesélte, milyen kellemetlen perceket okozott neki a Jobbik „Ti dolgoztok – Ők lopnak” plakátkampánya. Lánya épp most tanul olvasni, lelkesen betűz mindent, ami a szeme elé kerül. Az autóban ülve kisilabizálta a Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor arcmásával díszített plakáton szereplő szöveget is, majd magyarázatot kért. Ki dolgozik, ki lop, amúgy pedig kik ezek a bácsik?
A Jobbik kampánya marketingszempontból telitalálat: világos, egyszerű üzenetet közvetít hatásos és egyértelmű módon; amit mondani akar, az könnyen célba talál. Amikor először láttam, nem is jutott eszembe róla más. Fel sem vetődött bennem, vajon mennyire magától értetődő az, hogy szerte az országban óriásplakátok kiabálják az emberek képébe: az ország vezetője tolvaj. Ha így van, ha nem – normális dolog-e, hogy a gyerekeket ilyen üzenetek veszik körül?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!