A parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülése közben, 2017. április 10-én a bizottság fideszes tagjai előzetes bejelentés nélkül elhagyták az üléstermet. Ezzel a bizottság határozatképtelenné vált, megakadályozva az ellenzéki képviselőket, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját az úgynevezett Yandex-ügyről faggassák. A Yandex, egy adathalászattal és -feldolgozással foglalkozó, korábban az orosz titkosszolgálattal együttműködő cég ugyanis szakértők szerint rálátással bírt a kormány nemzeti konzultációs honlapjára. A honlapra beérkező adatok a Yandexhez is eljutottak, így az orosz szolgálatok – például Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint – ellenőrizni tudtak olyan adatokat, amelyek a Fidesz és a magyar kormány támogatottságáról, valamint a lakosságnak a nemzeti konzultációs kérdőívhez való viszonyáról szóltak (hányan töltötték ki, a támogató válaszok száma, aránya stb.).
A fenti adathalászat, amely egyértelmű kémkedés, vagy a hazai szolgálatok beleegyezésével zajlott, vagy már annyira kevés a szakemberük, hogy észre sem vették. Mindkét eset katasztrófa. Az ügy egyéb vetületei nemkülönben riasztók. A fideszes képviselők reakciójából akár arra is lehet következtetni, hogy előzetes tudomásuk volt az adatok szabálytalan kezeléséről. Ez a változat feltételezi a kormány érintettségét, és az is egyértelmű, hogy ilyen utasítás, ha volt, csakis miniszterelnöki szintről érkezhetett. Vizsgáljuk meg, mi állhat egy effajta forgatókönyv mögött.
Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszédében fogalmazta meg az illiberális állam vízióját. Az illiberális állam ellentettje a nyugati demokrácia. Ez utóbbi Orbán Viktor sokat hangoztatott véleménye szerint válságban van, sőt megbukott. Mégpedig azért, mert a) nem tudja leküzdeni az évek óta tartó gazdasági válságot, stagnál; b) nem harcol megfelelően az iszlám fenyegetés ellen, sőt azt a multikulturális és nyitott társadalmak modelljének népszerűsítésével öngyilkos módon segíti. A jövő, a fejlődés, a boldogulás tehát nem ezen az úton, hanem máshol keresendő.
A megoldás a keleti nyitás, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Állítsuk meg Brüsszelt, és egyidejűleg nyissunk kaput Moszkvának, dörömböljünk pekingi, isztambuli, teheráni ajtókon. Mert ott van a fejlődés, ezek az országok veszik át az Egyesült Államok és az EU korábbi vezető helyét a világban. A trend ténybeli bizonyítékai: a brexit, az amerikai elnökválasztás, esetleg Marine Le Pen győzelme és az EU szétesése. A fenyegető nemzethaláltól pedig Orbán Viktor menti meg a magyarokat, aki ezt a trendet a világon elsőként és szinte egyedül (na jó, Matolcsy Györggyel közösen) ismerte fel. Az EU-ra addig van szükség, amíg onnan pénz érkezik. Orbán pontosan tudja, hogy a kohéziós forrásokat nem lehet egyik napról a másikra leállítani, még akkor sem, ha erre létezne valós szándék. Amíg viszont érkeznek, addig a források elosztása tovább erősíti a Fideszhez köthető vállalkozók pozícióit. Fel kell készülni azokra az időkre, amikor sikerül megállítani Brüsszelt. Állami forrásokból táplálkozó vállalkozások akkor már megfelelő tőkehelyzetben lesznek ahhoz, hogy az ígéretes keleti piacokon meg tudjanak jelenni. Magyar–iráni reaktorok Afrikában, élelmiszer Kínában, török és orosz turisták hada Mészáros Lőrinc szállodáiban és egyes családtagok által menedzselt vendéglőkben.
Szép új világ.
A CEU ellen vezényelt jelenlegi politikai támadás, valamint a civil szervezetek önkényuralmi mintára történő vegzálása tudatos, és nem fog abbamaradni. Mégpedig azért nem, mert Orbán Viktor számára a nyugati értékrend immáron nemcsak hogy nem mérvadó, de jelenléte egyenesen káros. Beleértve a nemzetközi jogot is. Harcolni kell ellene, ennek a harcnak pedig csakis egyetlen kimenetele lehet a vázolt forgatókönyv szerint.
Úgy tűnik, Orbán Viktor eldöntötte, hogy – amennyiben odáig fajul a dolog – Magyarországot kilépteti vagy kizáratja az EU-ból (7. cikkely aktiválása). Az unió kizárólag addig érdekes, amíg annak az ő és a vállalkozói számára anyagi hozadéka van. Ha ez megszűnik, akkor nincs rá szükség. Ahogy nincs szükség külföldi tulajdonú multikra (kereskedelmet szabályozó törvénykísérletek), bankokra (különadók), mezőgazdasági integrátorokra (vonatkozó törvénytervezet) és hasonlókra sem. Továbbá a NATO-ra sincs szükség, hiszen ellenségeink nem a szervezeten kívül, hanem azon belül találhatók. Másra van szükség. A Keletre. Ahol az ügyletek jelentős részének a mai napig mozgatórugója a korrupció, a pénz. De ezzel nincs semmi baj – lásd Lánczi András vonatkozó útmutatását. Minden eladó.
Személyesen Orbán Viktor már kilépett az unióból. Erre a bizonyíték saját, elhíresült mondása: Ne azt nézzék, amit mondok. Hanem azt, amit csinálok.
