A megoldás a keleti nyitás, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Állítsuk meg Brüsszelt, és egyidejűleg nyissunk kaput Moszkvának, dörömböljünk pekingi, isztambuli, teheráni ajtókon. Mert ott van a fejlődés, ezek az országok veszik át az Egyesült Államok és az EU korábbi vezető helyét a világban. A trend ténybeli bizonyítékai: a brexit, az amerikai elnökválasztás, esetleg Marine Le Pen győzelme és az EU szétesése. A fenyegető nemzethaláltól pedig Orbán Viktor menti meg a magyarokat, aki ezt a trendet a világon elsőként és szinte egyedül (na jó, Matolcsy Györggyel közösen) ismerte fel. Az EU-ra addig van szükség, amíg onnan pénz érkezik. Orbán pontosan tudja, hogy a kohéziós forrásokat nem lehet egyik napról a másikra leállítani, még akkor sem, ha erre létezne valós szándék. Amíg viszont érkeznek, addig a források elosztása tovább erősíti a Fideszhez köthető vállalkozók pozícióit. Fel kell készülni azokra az időkre, amikor sikerül megállítani Brüsszelt. Állami forrásokból táplálkozó vállalkozások akkor már megfelelő tőkehelyzetben lesznek ahhoz, hogy az ígéretes keleti piacokon meg tudjanak jelenni. Magyar–iráni reaktorok Afrikában, élelmiszer Kínában, török és orosz turisták hada Mészáros Lőrinc szállodáiban és egyes családtagok által menedzselt vendéglőkben.
Szép új világ.
A CEU ellen vezényelt jelenlegi politikai támadás, valamint a civil szervezetek önkényuralmi mintára történő vegzálása tudatos, és nem fog abbamaradni. Mégpedig azért nem, mert Orbán Viktor számára a nyugati értékrend immáron nemcsak hogy nem mérvadó, de jelenléte egyenesen káros. Beleértve a nemzetközi jogot is. Harcolni kell ellene, ennek a harcnak pedig csakis egyetlen kimenetele lehet a vázolt forgatókönyv szerint.
Úgy tűnik, Orbán Viktor eldöntötte, hogy – amennyiben odáig fajul a dolog – Magyarországot kilépteti vagy kizáratja az EU-ból (7. cikkely aktiválása). Az unió kizárólag addig érdekes, amíg annak az ő és a vállalkozói számára anyagi hozadéka van. Ha ez megszűnik, akkor nincs rá szükség. Ahogy nincs szükség külföldi tulajdonú multikra (kereskedelmet szabályozó törvénykísérletek), bankokra (különadók), mezőgazdasági integrátorokra (vonatkozó törvénytervezet) és hasonlókra sem. Továbbá a NATO-ra sincs szükség, hiszen ellenségeink nem a szervezeten kívül, hanem azon belül találhatók. Másra van szükség. A Keletre. Ahol az ügyletek jelentős részének a mai napig mozgatórugója a korrupció, a pénz. De ezzel nincs semmi baj – lásd Lánczi András vonatkozó útmutatását. Minden eladó.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!