Ez még nem polgárháború

Maduro tökéletlen diktatúrát vezetett be Venezuelában, a helyzet egyre instabilabb.

Bevégeztetett? Az elemzők, diplomaták és politikusok sorra vonják le a kőkemény következtetéseket az alkotmányozó nemzetgyűlési választások véres megrendezéséből: a liberális demokráciát jó időre el lehet temetni Venezuelában. A katonák és a rendőrök csak vasárnap legalább egy tucat olyan tüntetőt lőttek le, akik az egyébként törvénytelen esemény ellen tiltakoztak. A radikális baloldali Nicolás Maduro a nemzetközi és a hazai tiltakozás ellenére erőnek erejével – a rendőrök mellett 232 ezer katona segítségével – tartatta meg a voksolást. Az elnök azért akarja mindenáron módosítani a még 1999 és 2013 között regnált Hugo Chávez által is elfogadott 1999-es alkotmányt, mert szerinte puhább a kelleténél: például népszavazásokat is lehetővé tesz, de ami még jobban zavarja Madurót, az az, hogy tiltja a katonai erő alkalmazását a rend fenntartása érdekében.

A korábbi referendumokat az utódánál sokkal népszerűbb, határozottabb, karizmatikusabb egykori ejtőernyős alezredes Chávez rendre megnyerte. Miközben a lakosság alig 10 százaléka fogadja el Maduro elképzeléseit, Chávez alkotmányát többé-kevésbé össznépi konszenzus legalizálta. Napjainkban még nyilvánvalóbb, mekkora hibát követett el öt éve az előd, amikor kubai gyógykezelésére készülve, súlyos rákbetegen kijelölte Madurót ideiglenes utódjának. Tudni kell, hogy jobb híján választotta őt, mivel ellenlábasa, Diosdado Cabello – a parlament elnöke, egykori katonatársa – Kuba-ellenes megnyilvánulásai miatt nem tetszett a szigetország két diktátorának, Raúl és Fidel Castrónak. Chávez azt remélte, Kubában meggyógyítják őt, és később visszaveheti az elnöki posztot Madurótól. Tévedett.

Halála óta a külvilág számára jórészt láthatatlan, ám annál ádázabb hatalmi harc folyik legalább három ismert érdekcsoport, Chávez rokonai, Cabello, illetve Maduro hívei között. A mostani tervek szerint a hadseregben igen befolyásos Cabello pályázna az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöki posztjára, hiszen akkor ő diktálhatna Madurónak. A spanyol El País szerint a Cháveznél is radikálisabb Cabello puhány alaknak tartja az elnököt. Nem tetszett neki az sem, amikor az egykori buszsofőr tavaly – félig-meddig titokban – egyezkedni próbált Barack Obama amerikai elnökkel, hogy enyhítsen a Venezuela elleni szankciókon.

Maduro ugyanakkor tettekkel bizonyítaná eltökéltségét. A kedd hajnalban újra letartóztatott két legfontosabb ellenzéki vezetőt, Antonio Ledezmát, Caracas minden hatáskörétől megfosztott főpolgármesterét, illetve a Népakarat párt karizmatikus vezérét, Leopoldo Lópezt azzal a váddal vitték el, hogy a kényszerintézkedés nélkül mindketten külföldre menekültek volna. López egy korábban készült videofelvétellel válaszolt, közölve, azért sincs esze ágában sem elhagyni az országot, minthogy felesége, a szemmel láthatóan terhes Lilian Tintori harmadik gyermeküket várja.

Ezután nem kis meglepetést okozott a választás ellenőrzését végző cég, a SmartMatic, amely kedd este csalással vádolta meg Madurót. Azt állították, a valóságoshoz képest legalább egymillió fővel megtoldották a kormánypárti szavazók számát. Négy éve az ellenzékiek hónapokig tiltakoztak, nem fogadva el a Chávez halála után, április közepén megtartott – szerintük akkor is elcsalt – elnökválasztások eredményét. Maduro egyelőre annyit tett, hogy szerda este kinevezte külügyminiszternek Jorge Arreazát, Chávez másodszülött lányának férjét, így próbálván erősíteni pozícióit.

A térség meghatározó államai persze jó előre elutasították az eredményeket (elsőnek a szomszédos Kolumbia, majd az Egyesült Államok, de többek között Mexikó, Brazília, Argentína és Chile is). Az Egyesült Államok szankciókat fontolgat – bár egyelőre csak Maduro amerikai számláit zárolta –, és az Európai Unió is jelezte, hogy nem ismeri el az eredményeket.

Ezen a ponton az elemzők kissé zavarba jöttek. Washington például nem egészen tudja, hogyan kezelje a venezuelai helyzetet. A venezuelai olaj amerikai bojkottja nem látszik elégségesnek, hiszen Kuba ellen sem hozott megoldást az embargó fél évszázadon át. A bojkott azért sem célravezető, mert a spanyol és a brazil állam is pórul járt. Hiába függesztették fel a tömegoszlató eszközök exportját, Kína azonnal a helyükbe lépett.

Az El País úgy véli: Maduro a választásokkal tökéletlen diktatúrát vezetett be, helyzetének megszilárdítása helyett még instabilabb körülményeket idézett elő, amelyeken biztos nem lesz úrrá egyedül. Mi több: már a puszta személye egyenlő a polgárháborús veszéllyel. Margarita López Maya venezuelai történész mindenesetre még a múlt héten azt nyilatkozta a portugál Expresso hetilapnak: azért nem lehet polgárháborúnak nevezni a venezuelai eseményeket, mert csak az egyik félnek vannak fegyverei.