Az időnél ma semmi sem fontosabb

Egymás helyett a választókkal és az ország jövőjével kellene foglalkozniuk a pártoknak.

Az MSZP nehéz időszakot él. Húztak egy vonalat 2010-nél a múlt és jelen közé. Nem kívánnak visszafelé nézni. Szakítani kell a 2010 előtti világgal, mondta Molnár Gyula a Magyar Nemzetnek augusztusban. Sajnálatos a múlt tagadása. Még inkább az, hogy adós a párt a jövő felmutatásával. Mikor történik ez meg? A választó időben szembesül-e végre egy határozott, egységes, szilárd, ugyanakkor nyitott kiállással?

A Jobbiknak is a múlttal van gondja. Szeretné elfeledtetni a társadalommal a színre lépést, a félelemkeltést a cigányság körében, az uniós zászló égetését. Úgy kell a Fidesz ellen fellépnie, hogy az a Jobbik korábbi programját valósítja meg. Vonáékat segíteni kellene, nem támadni a múltjuk meghaladásában. A Jobbik múltja – a Fidesz jövője. Mindkét párt félúton van. Vonának az Orbán elleni markáns fellépése a parlamentben, a párt képviselőinek a jövőre vonatkozó határozott, egyértelmű megnyilvánulásai jó irányt képviselnek, bizalmat érdemelnek. A párt támogatottságát – tapasztalatom szerint – a középre húzódás növeli. Számolni kell a Jobbikkal. Kirekesztésük ma már káros. Megítélésükben leragadni a múltnál – egyre anakronisztikusabb.

Tony Judt véleményét hazánkban számok igazolják. Az Orbán-kormány romboló tevékenységével 5-5,5 millió választó elégedetlen. Ennyi elég lenne a bukásához. Az ellenzéki győzelem valószínűsége mégis kicsi. Mintegy 2,6 millió választó nem talál neki tetsző programmal bíró, határozott vezetésű pártot. A Fidesz számíthat hithű 2 millió támogatójára. A Jobbiknak is van 1 millió elkötelezett szimpatizánsa. A többi párt támogatóinak száma: 1,9 millió.

A magukat demokrataként meghatározó pártok ezzel az 1,9 millió választópolgárral a hátuk mögött mondanak le a 2,6 millió bizonytalan polgár bizalmának megszerzéséről, mert a rivalizálásban mindegyik lát esélyt pozíciójának erősítésére. Vannak, akik szerint elég januárban tető alá hozni egy együttműködést: a választóknak marad idejük a helyes döntés meghozatalára áprilisban. Csakhogy 2014-ben az MSZP akkori elnöke által vezetett „Összefogás” (amelyet ugyanő még 2013 decemberében is elutasított!) kipróbálta ezt a forgatókönyvet. Kiderült: ha a választópolgárban hosszú hónapok alatt kialakul az a vélemény, hogy „ezek” csak civakodni és ígérgetni tudnak, akkor nehéz meggyőzni arról, hogy ez már nincs így. Ha a pártok összefogását a jól fizető állás és némi hatalom megszerzésével asszociálja a választó, akkor döntésében tartósan ez lesz a meghatározó elem.

Mindez az ellenzék vereségének és a Fidesz győzelmének a forgatókönyve. Amennyiben e pártok nagy része továbbra sem számol a választókkal, a Fidesz hatalomban marad. Minél később egyeznek meg – annál kisebb a siker esélye. Egy ponton túl csak az Orbán Viktorral való koalíciókötésnek maradhat valamennyi valószínűsége. Sokan gondolják azt már ma is, hogy a pártok egy része ezt tartja célnak. Orbán hatalmának fékezett habzásúvá alakítását és a mézesbödön közelségét. Tudomásul kell ezt vennünk?

Az idő ma az egyik legfontosabb tényező. A pártoknak – mindnek, a Jobbiknak is – meg kell állapodniuk abban a minimális programban, amely az ország jogállamiságát, polgárainak boldogulását belátható időn belül képes megteremteni. Egymás helyett a választókkal, az ország jövőjével kellene foglalkozniuk. Ami legalább ennyire fontos: minden választóhoz el kell jutni, reményt adva a felemelkedéshez.

A szerző a kutatási, technológiai és innovációs tanács egykori elnöke, az MSZP tagja