Ezért nem lenne meglepő, ha minden VIP-vendég úgy csodálkozna, mint Kubatov Gábor, aki őszintén megdöbbent azon (beszédében hangot is adott ennek), hogy a futball körül negatív, a lelátón meg borzasztó a hangulat. Ebben a közegben marha nehéz alkotni. Sokan nem találnak semmiben örömöt. Azzal jönnek a károgók, hogy a Fradi csak egy gyenge bajnokságot nyert meg 21 ponttal pár éve. És most jön a kubatovi tételmondat: „De mi lettünk a bajnokok, kéretik örülni!” A klubelnök szerint (ide most nyugodtan írhatunk pártigazgatót is) akkor kell zúgnia a leghangosabb buzdításnak, amikor bajban van a csapat. Csakhogy a Fradi nincs bajban. Legalábbis nem lenne szabad, hogy abban legyen: rendelkezésükre áll tömérdek pénz, paripa és „fegyver”, infrastruktúrájuk is olyan lesz, hogy szerényen csak városnak becézik. Fradivárosnak. Ha ez a csapat mégis bajba kerül, akkor ez a csapat egész egyszerűen gyenge. Vagy rosszul gazdálkodik a forrásaival. Ennek aztán sehogy nem lehet örülni, még ha a fentről kérik is.
Pontosan ugyanaz az az ostromlotterőd-retorika ez, amit a Fidesz alkalmaz, és ami már annyira unalmas. Az oktrojált optimizmussal együtt. Már ott tartunk, hogy nem lehet mit kezdeni az egészségüggyel, az oktatással, a leszakadó vidékkel, meg úgy egyáltalán a saját életünkkel, mert két éve eldobott egy követ Röszkénél egy bizonyos Ahmed H. Még az is lehet, hogy egyszer a Fradi nemzetközi botladozásaiért (plusz a válogatott luxemburgi és andorrai fiaskóiért) is a migránsok lesznek a felelősek. Meg a Soros.
