Nehéz megszólalni. Vagy bármit is leírni a rettenetesen üres fehér papírra (Hajnóczy Péter). Hajnal óta úgy érzem magam (feltehetőleg számos más sorstársammal együtt), mint akit alaposan elvertek, utána pedig búcsúzóul egy bunkósbottal jól fejbe is kólintottak.
Csalódottságunk miatt elsősorban magunkat hibáztathatjuk. Ámítottuk magunkat. Hiszen miért lepődünk meg, amikor nemcsak nyilvánvaló, de rendkívül látványos előjelei voltak a tegnapi ordas nagy buktának? Nem jósolta meg mindegyik közvélemény-kutató intézet kisebb-nagyobb pontatlansággal a bekövetkező végeredményt? De igen. Azon nyomban el is hitettük magunkkal, hogy „felülmérik a Fideszt”. Abban az illúzióban ringatóztunk, hogy a magas részvételi aránnyal kikényszeríthető a (korrupciótól a demokratikus alapelvek semmibevételén a borzalmas, szélsőséges és pökhendi retorikán át a keresztény, a nemzeti és a konzervatív címkék áruvédjeggyé aljasításáig, az átlátszó hazugságokig) számtalan okból nehezen elviselhető kormányzat távozása. Volt olyan társam, aki vasárnap délután már szinte megsajnálta őket várható bukásuk miatt. Este is ebben a szellemben ültünk le baráti-szakmai társaságban, hogy közösen várjuk az eredményeket. A kezdeti szorongó-vidám tréfálkozást hamarosan az egyre keserűbbé, kényszeredetté váló viccelődés váltotta fel az ország kilátásairól és persze saját további sorsunkról.
Az ellenzéki pártvezérek nyilatkozatai, sokszor már a választás előtt megkérdőjelezhető cselekedetei pillanatok alatt váltak súlytalanná. Kétségtelen, hogy rendkívül súlyos teher nehezedett rájuk. Miközben az elképzelhető legtisztességtelenebb módon próbálta lejáratni, besározni őket a kormány dömpingmédiája (így lett Szél Bernadettből hazáját eláruló kém, Hadházy Ákosból pénzéhes szomszédgyilkos, Vona Gáborból pedig a pápa merénylőjével kokettáló erkölcstelen muszlim), meg kellett felelniük annak a szerepnek, amelyet a közvélemény lázadó része elvárt tőlük: viselkedjenek kormányképes politikusként. Emberfeletti, szinte csodaszámba menő dolgot kívántunk tőlük; effélét legfeljebb egy igazi politikusfenomén tudna teljesíteni. Ilyenből pedig egy évszázadban legfeljebb néhány születik mifelénk.