Március utolsó napján végre megnyugodhattunk. Nem vagyunk következmények nélküli ország! Fricz Tamás publicista leteheti a tollat, nem kell megírnia könyve folytatását, amelyben a magyar demokrácia 2010 utáni erkölcsi válságára is rámutathatna.
Bár egy-két párhuzam már 2005-ben is felvetődött. Medgyessy Péter után Szita Károly sem volt hajlandó lemondani ügynökmúltja miatt. Igaz, az antikommunista Fideszben neki kicsit kellemetlenebb volt ez, de túlélte. Mindenesetre az MSZP–SZDSZ-kormányok tisztázatlan ügyei miatt joggal háborgott Fricz. Nyilván dühös azóta is, elvégre 2010 után is történt egy s más. Trafikok elosztogatása baráti vállalkozóknak, Elios-ügy, Kósa Lajos közjegyzői okirata, Semjén Zsolt szarvasvadászatai – hogy csak néhányat említsünk.
De mint mondtuk, a minap szerencsére kiderült: nem lehet a szabályokat következmények nélkül semmibe venni. Hiába hitték a 444 újságírói, hogy bármit megtehetnek. Még lőhettek pár képet a pufimellényes Orbán Viktorról Felcsúton, aztán kivezették őket a Pancho Arénából. Igaz, nem volt könnyű dolguk a biztonságiaknak: az újságírók képesek voltak fennakadni azon, hogy nem létező szabályra hivatkozva kell távozniuk. (Miszerint csak mobillal lehet fotót készíteni, fényképezőgéppel nem.) Klasszikus trükkhöz kellett folyamodni. A „menj ki, nézd meg, ott vagyok-e” típusú cselvetéshez hasonló módszer bevetése után a biztonságiak elinaltak.
Ráadásul Szöllősi Györgytől, a miniszterelnök kedvenc sportúságírójától tudjuk, hogy egy másik nem létező szabályt is megszegtek a 444-esek: nézőként vettek jegyet – de a fotózással szolgálatba helyezték magukat újságíróként. Visszatérő gond ez a sajtómunkásokkal: járnak-kelnek, aztán elmondják másoknak is, amit megtudtak. Ezt eleve büntetni kellene. Szerencsére épp Szöllősi lebegtette, ideje sajtókamarát szervezni. Akinek nincs akkreditációja és sajtóigazolványa, ne írhasson le semmit!
Akadnak hasonlóan megnyugtató további esetek is: a diáktüntetések résztvevői és tudósítói is megkapták ötvenezres csekkjüket, amiért megszegték a KRESZ-t. Úttesten közlekedtek ugyanis, ami hallatlan a demonstrációk történetében. Tudjuk egyáltalán, milyen tüntetők és tudósítók voltak ők? Lehet, nekik sem volt akkreditációjuk.