Egy másik diáktüntetőről, Rékasi Zsigmondról ne is beszéljünk, akinél az emlékezetes „graffitigate” után házkutatást is tartottak, a laptopját lefoglalták. Falfújás nem marad büntetlenül.
És mi kicsinyeskednénk még, hogy Kósa Lajosnál szó sem volt házkutatásról? Hiszen a Központi Nyomozó Ügyészség épp a napokban közölte, nem gyanús sem az 1300 milliárd, sem a miniszter édesanyjának ajándékozandó 800 millió. Miért lenne? Egy esetben azért mégis nyomozás indult: vizsgálják, történhetett-e közokirat-hamisítás. Igaz, a papír hitelességét maga Kósa ismerte el, de ez sem gond. Nem csodálkoznánk, ha utólag arra jutnának: érvénytelen a dokumentum, mert a közjegyző nem is értesített róla senkit. Esetleg az iroda kaphat valami kis bírságot, ahogy a pécsi portást is elbocsátották a bizonyos kocsibeállós jelenet után. Kósa persze biztos méltányos lesz újfent: levelet ír, hogy nézzék el a tévedést a közjegyzőnek. Emberek vagyunk, hibázunk!
Ahogy Szivek Norbert, a nemzeti vagyonkezelő első embere is csak viccelhetett, amikor azzal rontott a Malév GH-vezér Kisvári Jánosnak, hogy nem kellett volna bejelentenie a kartellgyanút. „De sikerült?” – kérdezte két éve Kovács Zoltán annak kapcsán, hogy megpróbálták eltitkolni a Magyar Nemzeti Bank közpénzszórását. Ugyanígy kérdezhetjük mi is: létrejött a kartellezés? Na ugye.
Foglalkozzunk inkább azzal, hogy az LMP-s Hadházy Ákos nem épített idős szomszédjának kacsalábon forgó palotát. Elvégre a jelek szerint kormánypárti politikusok csinálhatnak bármit, rendre kiderül, hogy valójában nem is történt semmi. Az ügyészség nem gyanakszik, nyomozás nem indul, a politikus hitelességi problémát nem talál. Úgy látszik, ebben az országban tényleg már csak úttestre tévedő diákok, stadionban fotózó újságírók és ellenzéki politikusok követnek el szabálysértéseket és bűncselekményeket.
