Jogsértésre nem lehet jogot alapítani

A célkeresztben a főpolgármesteri poszt áll, ami nem is csoda, hiszen a dolgok rendszerint Pesten történnek. A kisebb ellenzéki pártok a vidéki Magyarországra nem is igen próbálnak eljutni.

Forrás: MTI

Javában zajlik a kampány. A politikai erők fórumokat, összejöveteleket szerveznek, az aktivisták szórólapoznak és gyűjtik a támogató aláírásokat az ajánlóíveken. A választási bizottság a napokban nyilvántartásba veszi a legalább húszezer szignót bemutató pártok listáit az uniós választásra – ez a folyamat húsvét után, április 23-án zárul le.

A szavazók meggyőzése, a programok bemutatása, magyarán a kampány május 26-ig tart. A választók ezen a napon adhatják le voksukat a pártlistákra és az azokon feltüntetett jelöltekre. Magyarország 21 képviselőt küldhet Strasbourgba, Brüsszelbe.

Az Országgyűlés egyébként április 5-től a kampány végéig nem tanácskozik, csak a szavazás másnapján, május 27-én ül össze ismét. A szünet valójában praktikus és észszerű megoldás, hiszen így a pártoknak és hazai politikusaiknak módjuk lesz rá, hogy minden erejüket a szavazók meggyőzésére fordítsák, maguk is aktív részesei legyenek a választási folyamatnak.

Talán mondani sem kell, azért akadnak, akik kifogásolják, hogy a törvényhozás a kampány idején nem működik, mert szerintük egyes képviselők a parlamentben is nagyon jól bemutathatnák, mit gondolnak az országról és Európáról. Akár az ülésteremben, akár a Duna-parti folyosókon látványosan kifejthetnék erről a nézeteiket. Ám ha jól belegondolunk, az Országház, vagyis a törvényhozás helyszíne – a képviselők munkahelye – nem arra való, hogy ott közvetlen választási propagandát folytasson bárki is.

Az országgyűlési képviselőknek a törvényhozói működésükkel kellene bemutatniuk, hogy pártjuk alkalmas az ország irányítására, az uniós vagy akár a nemzetközi politizálásra, a demokratikus vitákra, a közérdek képviseletére.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a közéleti szereplők mindig is összességé­ben ítélték meg az éppen aktuális választási időszakot, ha ugyanabban az évben vagy az egymást követő két esztendőben meg kellett választani az országgyűlési, az önkormányzati és az uniós képviselőket.

A választójogi rendezvényekről, bizottsági ülésekről tudósító újságírók ezt mindannyiszor tapasztalhatták. Legutóbb, vagyis 2014-ben például még viszonylag egyszerű volt a helyzet, mert áprilisban országgyűlési, májusban európai, októberben pedig önkormányzati voksolásra került sor idehaza. Jelenleg bonyolultabbak a körülmények, mert a parlamenti választás a múlt év tavaszán lezajlott, a másik két szavazás pedig az idén következhet. A programok megtervezése és bemutatása ilyen körülmények között a jelek szerint egyeseknek komoly gondokat okoz.

Mindehhez elegendő arra utalni, ami tavaly decemberben a munkajogi és a bírósági törvény elfogadásakor az Országházban történt. Néhány ellenzéki képviselő megakadályozta, hogy az elnök és a parlamenti jegyzők feljussanak a pulpitusra, így a szavazást a parlamenti patkóból kellett irányítani.

Egyes, nem sokkal korábban megválasztott rendbontó képviselők úgy vélekedhettek, meg kell kezdeni az elkövetkező két választás valamiféle előkészítését, megalapozását, a kampányt, a baj csak az, hogy magatartásuk messze túllépte a hazai gyakorlatban is hagyományosnak tekinthető obstrukció kereteit. Legalábbis ez olvasható ki az Alkotmánybíróság nemrégiben kihirdetett határozatából, amely általánosságban utal arra, hogy az országgyűlési képviselők nemcsak a házszabályt kötelesek tiszteletben tartani, hanem a büntetőjogot és a polgári jog szabályait is.

Például azt a kétezer éve érvényes magánjogi tételt, amely egyébként az egész jogrendszert jellemzi. Eszerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Vagyis: jogsértésre nem lehet jogot alapítani.

Ennek egyenes következménye, hogy azok a képviselők, akik eltorlaszolták a pulpitushoz vezető utat, nem hivatkozhatnak az Alkotmánybíróságon arra, hogy a parlamenti patkóból levezényelt szavazás szabálytalan, az így elfogadott törvény pedig érvénytelen.

A bírák mindent egybevetve végül is rögzítették: alapvető formai hiba nem történt, közjogi érvénytelenség nincs. A munka törvénykönyvének akkor elfogadott rendelkezéseit – tartalmuk alapján – ezután vizsgálja meg az Alkotmánybíróság.

Ugyanakkor nem csak az elhibázott múlt évi korai kampánykezdet sorolható fel az idei választások előzményei között. Megemlíthető az is, hogy a május 26-ára kitűzött uniós szavazás előtt a közélet szereplői erőteljes agitációt folytatnak az októberben sorra kerülő önkormányzati választásra készülve.

A célkeresztben a főpolgármesteri poszt áll, ami nem is csoda, hiszen a dolgok rendszerint Pesten történnek. A kisebb ellenzéki pártok a vidéki Magyarországra nem is igen próbálnak eljutni. Mintha – módosított formában – a régi slágert dudorásznák egymásnak: ne várd a májust, hiszen közelít az ősz. Sajnálatos ez, mert létkérdés, hogy májusban hogyan voksolunk az uniós választáson. Vajmi kevés, ha valaki beéri azzal, hogy egy-két jól fizető állást megszerezzen Brüsszelben, Strasbourgban a hozzá köthető képviselőknek.