Mindehhez elegendő arra utalni, ami tavaly decemberben a munkajogi és a bírósági törvény elfogadásakor az Országházban történt. Néhány ellenzéki képviselő megakadályozta, hogy az elnök és a parlamenti jegyzők feljussanak a pulpitusra, így a szavazást a parlamenti patkóból kellett irányítani.
Egyes, nem sokkal korábban megválasztott rendbontó képviselők úgy vélekedhettek, meg kell kezdeni az elkövetkező két választás valamiféle előkészítését, megalapozását, a kampányt, a baj csak az, hogy magatartásuk messze túllépte a hazai gyakorlatban is hagyományosnak tekinthető obstrukció kereteit. Legalábbis ez olvasható ki az Alkotmánybíróság nemrégiben kihirdetett határozatából, amely általánosságban utal arra, hogy az országgyűlési képviselők nemcsak a házszabályt kötelesek tiszteletben tartani, hanem a büntetőjogot és a polgári jog szabályait is.
Például azt a kétezer éve érvényes magánjogi tételt, amely egyébként az egész jogrendszert jellemzi. Eszerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Vagyis: jogsértésre nem lehet jogot alapítani.
Ennek egyenes következménye, hogy azok a képviselők, akik eltorlaszolták a pulpitushoz vezető utat, nem hivatkozhatnak az Alkotmánybíróságon arra, hogy a parlamenti patkóból levezényelt szavazás szabálytalan, az így elfogadott törvény pedig érvénytelen.
A bírák mindent egybevetve végül is rögzítették: alapvető formai hiba nem történt, közjogi érvénytelenség nincs. A munka törvénykönyvének akkor elfogadott rendelkezéseit – tartalmuk alapján – ezután vizsgálja meg az Alkotmánybíróság.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!