Május 5-én, a macedón elnökválasztás második fordulójában a Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) jelöltjének, Stevo Pendarovszkinak 52 százalékkal sikerült legyőznie konzervatív ellenfelét, és megszereznie az államfői széket.
Tehát a miniszterelnöki után erre a posztra is a Nyugatnak tetsző baloldali politikus került. Ha visszapörgetjük az eseményeket, amelyek idáig vezettek, nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a „demokratikus” fordulatot hosszú, szívós munkával – és persze pénzzel – erőltették rá a macedónokra.
Mézesmadzagként a NATO- és az EU-tagságot húzták el az orruk előtt, amelyben a nyugat-balkáni országok lakói egyre kevésbé hisznek, sőt a szerbek többsége nem is vágyik rá, 32 százalékuk jobbnak tartana egy eurázsiai szövetséget, orosz vezetéssel. Egy ilyen alakulat viszont a térségben növekvő orosz befolyás ellen küzdő európai és amerikai politika teljes csődjét jelentené.
Régi bölcsesség, hogy csakis az erős nemzeti identitástudatú országok tudnak tartósan ellenállni a külső behatásoknak. Az Európai Unió és Amerika azonban az éppen a macedón nemzettudatot erősítő konzervatív kormány megdöntésén munkálkodott, mintha ezt a tételt sohasem hallották volna, s arról sem lett volna tudomásuk, hogy mások is befolyásuk alá akarják vonni e kicsiny, de geopolitikailag értékes országot.
Az egyre erőszakosabb nyugati demokráciaexport oda vezethet, mint a profitorientált modern gyógyszeripar innovatív termékei: nagyobb bajt okoz, mint amilyent orvosolni hivatott.
A Nikola Gruevszki vezette nemzeti konzervatív Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Demokrata Párt a Macedón Nemzeti Egységért (VMRO–DPMNE) 2006-tól 2016-ig volt megszakítás nélkül hatalmon.
A 2000-es évek első évtizedének végétől azonban már folyamatosan vádak kereszttüzében állt. A sajtószabadság megsértésével és – a Gruevszki szerint a Soros György zsoldjában álló – civil szervezetek tevékenységének akadályozásával vádolták, de ami a legfontosabb, nem volt hajlandó az ország nevét megváltoztatni.
Görögország arra hivatkozva akadályozta Macedónia NATO- és EU-tagságát, hogy szomszédja nem viselheti saját tájegységének a nevét, mert ezen az alapon területi igényeket támaszthat.