Ahogy elnéztük a városligeti szocialista majális közönségét, a régi dicstelenség nemhogy késik az éji homályban, hanem végképp a múlt ködébe vész. Ilyen csekély számú publikum még soha sem jelent meg az MSZP rendezvényén, úgyhogy ha velük kapcsolatban nem lenne mai öntudatos genderbarát állapotukban sértő a kifejezés, azt is írhatnánk: szűk családi körben ünnepeltek, helyesebben szidalmazták a kormányt és a jobboldalt. Sokmindent elmond, hogy a verőfényes időben, a Napozóréten söröző, kolbászozó vásári sokadalom kellős közepén alig lehetett rálelni a hajdanvolt nagy párt kicsinyke emelvényére, padjaira és sátraira, ahonnan igyekeztek felkelteni a majálisozó publikum figyelmét. Nem igazán tűnt fel a nem beavatott kívülállók számára, hogy itt az egykori kormánypárt valamiféle rendezvényt tart.
Igaz, meg is tettek minden emberileg lehetségeset ezért a blamázsért. Valóságos Sherlock Holmesnak kellett annak lennie, akinek sikerült kinyomoznia, hogy egyáltalán szerveznek-e valamit május elsejére. Hivatalos honlapjukon egy megveszekedett szó sem szerepelt a rendezvényről az események menüpont alatt, míg végül a kitartó kutató a közösségi oldalukon gondosan eldugva mégiscsak rátalálhatott a műsorra.
Végül is siker koronázta erőfeszítéseiket: alig hallgatták pár tucatnyian, amint Tóth Bertalan, a pártelnöki szürkeségi verseny biztos győztese és a legtöbbször bukott jelöltté választott cím boldog várományosa, a kincstári önbizalommal felvértezett Karácsony Gergely beszél. Figyelve mondandójukat, amivel megpróbálták lekötni legalább percekre a gyér közönség érdeklődését, még az is megfordulhatott a fejünkben, hogy talán szégyellték őket és a pártot, meg a rendezvényt, amiatt vették az irányt arra, hogy holmi szamizdatszeánszot, titkos összejövetelt tartsanak a potenciális érdeklődők távoltartásával.
De ne legyünk igazságtalanok, mivel egyetlen pozitívum talán mégiscsak volt: hogy egyáltalán megtartották a kis belterjes partit. Tavaly ugyanis a hatalmas választási zakó után annyira nem akartak elszámolni saját szimpatizánsi bázisuknak sem a kínos bukás okairól, hogy nem is volt színpad, csak egy sátorban kucoroghattak a legkitartóbb hívek. Most aztán volt valami színpadszerűség, de az is csak amolyan miniatürizált, mikrochipes, mint amilyen az egész törpésített szoci majális. Talán nem véletlen, hogy egy közeli vásározó soha nem látott méretű kertitörpe kínálattal rukkolt elő.
