Törpésített szocialista majális

Ahogy elnéztük a városligeti szocialista majális közönségét, a régi dicstelenség nemhogy késik az éji homályban, hanem végképp a múlt ködébe vész.

Forrás: MTI

Ahogy elnéztük a városligeti szocialista majális közönségét, a régi dicstelenség nemhogy késik az éji homályban, hanem végképp a múlt ködébe vész. Ilyen csekély számú publikum még soha sem jelent meg az MSZP rendezvényén, úgyhogy ha velük kapcsolatban nem lenne mai öntudatos genderbarát állapotukban sértő a kifejezés, azt is írhatnánk: szűk családi körben ünnepeltek, helyesebben szidalmazták a kormányt és a jobboldalt. Sokmindent elmond, hogy a verőfényes időben, a Napozóréten söröző, kolbászozó vásári sokadalom kellős közepén alig lehetett rálelni a hajdanvolt nagy párt kicsinyke emelvényére, padjaira és sátraira, ahonnan igyekeztek felkelteni a majálisozó publikum figyelmét. Nem igazán tűnt fel a nem beavatott kívülállók számára, hogy itt az egykori kormánypárt valamiféle rendezvényt tart.

Igaz, meg is tettek minden emberileg lehetségeset ezért a blamázsért. Valóságos Sherlock Holmesnak kellett annak lennie, akinek sikerült kinyomoznia, hogy egyáltalán szerveznek-e valamit május elsejére. Hivatalos honlapjukon egy megveszekedett szó sem szerepelt a rendezvényről az események menüpont alatt, míg végül a kitartó kutató a közösségi oldalukon gondosan eldugva mégiscsak rátalálhatott a műsorra.

Végül is siker koronázta erőfeszítéseiket: alig hallgatták pár tucatnyian, amint Tóth Bertalan, a pártelnöki szürkeségi verseny biztos győztese és a legtöbbször bukott jelöltté választott cím boldog várományosa, a kincstári önbizalommal felvértezett Karácsony Gergely beszél. Figyelve mondandójukat, amivel megpróbálták lekötni legalább percekre a gyér közönség érdeklődését, még az is megfordulhatott a fejünkben, hogy talán szégyellték őket és a pártot, meg a rendezvényt, amiatt vették az irányt arra, hogy holmi szamizdatszeánszot, titkos összejövetelt tartsanak a potenciális érdeklődők távoltartásával.

De ne legyünk igazságtalanok, mivel egyetlen pozitívum talán mégiscsak volt: hogy egyáltalán megtartották a kis belterjes partit. Tavaly ugyanis a hatalmas választási zakó után annyira nem akartak elszámolni saját szimpatizánsi bázisuknak sem a kínos bukás okairól, hogy nem is volt színpad, csak egy sátorban kucoroghattak a legkitartóbb hívek. Most aztán volt valami színpadszerűség, de az is csak amolyan miniatürizált, mikrochipes, mint amilyen az egész törpésített szoci majális. Talán nem véletlen, hogy egy közeli vásározó soha nem látott méretű kertitörpe kínálattal rukkolt elő.

Maguk a beszédek a bejáratott kormánysimfelő paneleken túl semmi újat nem tartalmaztak. Tóth és Karácsony is érezhették, hogy csak rövid ideig lesznek képesek lekötni az egybegyűjtöttek figyelmét, mert ketten együttvéve is csak mintegy negyed órát deklamáltak az inkább nyugdíjasklubra emlékeztető parányi közönség előtt. A hiperharmatos retorikájú MSZP-elnöktől nehéz idézni bármit is, annyira minden képzeletet alulmúlóan unalmas a valóságkerülő mondandója.

Az viszont megragadt a fülekben és agyakban, hogy Salgótarjánt dicsőítette, mint a szabadság városát, mert baloldali polgármestere van. Majd érdekes átkötéssel annak a reményének adott hangot, hogy jövőre ilyenkor a majálist már a szabadság városában tarthatják. Mindenki logikusan leszűrhette ebből, hogy Tóth 2020-ban a nógrádi megyeszékhelyen szeretné a május elsejét ünnepelni. Karácsony már nem járt olyan jól, hogy rögtön elfelejtődjenek a szavai. Mindenki tisztán hallhatta, hogy konkrét név említése nélkül, de leneofasisztázta a hazánkba látogató népszerű olasz belügyminisztert, Matteo Salvinit és leidiotázta – Hans Timmermans szocialista EB-alelnököt majmolva – Donald Trump amerikai elnököt. Sokat elárul a nem túl lelkesült atmoszféráról, hogy még ekkor sem csattant fel legalább valami vérszegény taps. Mindkét beszéd alatt talán mindössze egyszer tapsoltak.

Azzal sem aratott babérokat Zugló bukni készülő polgármestere, amikor arról beszélt valósággal Bangóné szellemét megidézve, hogy “patkányok szaladgálnak az utcán”. Vagyis nem azt állította, mint a ligeti balos majálist a jelenlétével meg nem tisztelő MSZP-s botrányhősnő, jelesül, hogy “Sok a patkány Magyarországon”. A többszörösen becsődölt baloldali jelölt-mindenes variánsa ennél szerényebb: Sok a patkány Budapesten.

A nagy hírről azonban senki sem maradt le, aki addig bírta a kiképzést. Bemutatták az MSZP kampányfilmjét, amelyben egymás után mondják ki örömtől ittas, sugárzó arccal az MSZP és a Párbeszéd politikusai, Kunhalmi Ágnestől Szanyi Tiboron át Ujhelyi Istvánig és Jávor Benedekig az elementáris erejű szlogent: “Van közös lista!” Mindezek után érdemes felvetni, hogy létezik-e még MSZP nevű párt? Vagy nem pusztán az agóniát lehet érzékelni, hanem meg is szűnt, csak még nem tették közzé?