Maguk a beszédek a bejáratott kormánysimfelő paneleken túl semmi újat nem tartalmaztak. Tóth és Karácsony is érezhették, hogy csak rövid ideig lesznek képesek lekötni az egybegyűjtöttek figyelmét, mert ketten együttvéve is csak mintegy negyed órát deklamáltak az inkább nyugdíjasklubra emlékeztető parányi közönség előtt. A hiperharmatos retorikájú MSZP-elnöktől nehéz idézni bármit is, annyira minden képzeletet alulmúlóan unalmas a valóságkerülő mondandója.
Az viszont megragadt a fülekben és agyakban, hogy Salgótarjánt dicsőítette, mint a szabadság városát, mert baloldali polgármestere van. Majd érdekes átkötéssel annak a reményének adott hangot, hogy jövőre ilyenkor a majálist már a szabadság városában tarthatják. Mindenki logikusan leszűrhette ebből, hogy Tóth 2020-ban a nógrádi megyeszékhelyen szeretné a május elsejét ünnepelni. Karácsony már nem járt olyan jól, hogy rögtön elfelejtődjenek a szavai. Mindenki tisztán hallhatta, hogy konkrét név említése nélkül, de leneofasisztázta a hazánkba látogató népszerű olasz belügyminisztert, Matteo Salvinit és leidiotázta – Hans Timmermans szocialista EB-alelnököt majmolva – Donald Trump amerikai elnököt. Sokat elárul a nem túl lelkesült atmoszféráról, hogy még ekkor sem csattant fel legalább valami vérszegény taps. Mindkét beszéd alatt talán mindössze egyszer tapsoltak.
Azzal sem aratott babérokat Zugló bukni készülő polgármestere, amikor arról beszélt valósággal Bangóné szellemét megidézve, hogy “patkányok szaladgálnak az utcán”. Vagyis nem azt állította, mint a ligeti balos majálist a jelenlétével meg nem tisztelő MSZP-s botrányhősnő, jelesül, hogy “Sok a patkány Magyarországon”. A többszörösen becsődölt baloldali jelölt-mindenes variánsa ennél szerényebb: Sok a patkány Budapesten.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!