A román politikusokhoz szólok

Néztem a csőcseléket, az eltorzult arcokat a televízióban, néztem, ahogy rárontottak egy maroknyi magyarra, rárontottak egy temetőre, rárontottak a halottak nyughelyére, sírkeresztekre.

Úzvölgye, 2019. június 6. Román résztvevők, miután áttörték a csendőrsorfalat az úzvölgyi katonatemető bejáratánál, ahol ortodox szertartás keretében felszentelték a törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát 2019. június 6-án. MTI/Veres Nándor Fotó: MTI/Veres Nándor

Ó, hát persze…, s a világ imádja megkoszorúzni a hősök emlékműveit, de csak az árulókat jutalmazza, az adott szóhoz ragaszkodókat pedig titkon kiröhögi.

Ezt tanulta meg a román politika. És Románia ezért szüntetheti meg a marosvásárhelyi magyar orvosképzést, ezért zárathat be magyar egyházi iskolát, ezért korlátozhatja, tilthatja és büntetheti a kisebbségi nyelv- és szimbólumhasználatot, mindezt a fényességes unió kebelében.

Az unió és Judith Sargentini ilyen alkalmakkor éppen mindig vécén van, s az öblítés zajától nem hallja, mi is történik éppen Romániában. Aztán az unió és Sargentini kilép az illemhelyről, és elborzadva pillantja meg a magyar jogállamiság szörnyűséges állapotát, a kerítést, a férfi és nő közötti köteléken alapuló család fogalmát, no és persze a tomboló antiszemitizmust (Soros Gyuri bácsi a háttérben orgonál).

S Románia ezért gyalázhat meg magyar katonai temetőket is. Egy Bákó megyei gazember (mellékállása polgármester) kitalálja, hogy a Hargita megyében lévő magyar katonai temetőbe román parcellát telepít. Kikéri ez ügyben a román honvédelmi minisztérium véleményét. A román honvédelmi minisztérium közli a Bákó megyei gazemberrel, hogy ne csinálja, és nem is csinálhatja, mert nincs is ott illetékessége.

A Bákó megyei gazember köszöni, és nekilát. Maroknyi magyar odaáll a temetőkapuhoz, védeni a maroknyi magyar múltat. A bákói gazember meg az ortodox papok feltüzelik és leitatják az ilyesmire mindig fogékony csőcseléket (lásd még Marosvásárhely, lásd bukaresti bányászjárás!), és azok elindulnak „ünnepelni”. Ország-világ láthatja: ott áll a temető kapujánál egy maroknyi magyar, és csendesen imádkozik; velük szemben jóféle lakodalmas-mulatós zenére gyűlik a román csőcselék, aztán eltorzult képpel ordít, fröcsög a nyála és ölni akar.

A román csendőrség úgy tesz egy darabig, mintha védené a magyarokat, aztán utat enged a dolgok folyásának. Amúgy az ordító, őrjöngő csőcselék közepén ott őrjöng és „csőcseleg” a román csendőrség második embere (!). A román csőcselék beront a temetőbe, kitépi a kereszteket, letarolja a székely kaput, tort ül, a maroknyi magyar elmenekül. Másnap a bákói gazember közli, hogy nem történt semmi Úzvölgyében, ott „nem voltak problémák”.

És még hozzáteszi: „A Hargita és Kovászna megyeiek akciója szerintem nem volt szerencsés. Kényelmetlenséget okoztak. (…) Mindenkit biztosítok arról, hogy nem voltak és nincsenek problémák.”

Ezután a román külügyminiszter arra kéri a magyar külügyminisztert, hogy Magyarország csillapítsa le az erdélyi magyarokat – igen, ez nem valami vicc, ez a fanarióta pofátlanság és becstelenség menetrend szerinti megnyilvánulása.

Ezt mondja a román külügyminiszter: Budapest küldjön nagyon világos üzenetet a magyar közösségnek a konfrontáció és a feszültségek fokozódásának elkerülése érdekében (!).

Majd amikor a magyar külügy berendeli a budapesti román nagykövetet, az megtagadja a megjelenést, és arra hivatkozik, erre a román külügy utasította. Végül a román miniszterelnök bejelenti, hogy a Hargita megyében lévő magyar katonai temetőt a román honvédelmi minisztérium fennhatósága alá helyezik, és a temetőt „nemzetközivé” nyilvánítják. Nemzetközivé lesz holnapra a világ…

Itt tartunk most.

Ti voltatok ott a temetőnél, ti, román politikusok, polgármesterek, ilyen-olyan potentátok. Ti, fanarióták. S mindez miért? Ó, hát nem olyan bonyolult!

A jelenleg éppen amerikai befolyás alatt álló Románia és román politikai elit elsődleges, rövid távú célja, hogy kipiszkálja a megbuktatandó román kormány mögül az RMDSZ-t. S ím, itt a tökéletes állapot: ha a román kormány a jog és a magyarok pártjára áll, akkor Orbán bérence és elárulta a románságot, ha eláll a jog és a magyarok mellől, akkor töketlen és magyarellenes (amúgy az!); mindezeken túl természetesen meg kell mutatni Brüsszelnek a „magyar nacionalizmust” és annak legnagyobb veszélyét, a „destabilizációt”.

Ez is sikerült – a „magyar nacionalizmus” hallatán az EU és Sargentini hirtelen kirontott a budiról. A nagyon európai és liberális fröccsöntött szász, a román elnök pedig lapít, mint sz…r a fűben, hiszen az ő puszta létezése önmagában bizonyítja, Románia a kisebbségpolitika mintaállama.

Hát ezért.

És jó ez így mindenkinek. Jó a román politikának, a román ellenzéknek, a román secunak, a magyar ellenzéknek, Brüsszelnek, jó a németeknek, az ukránoknak, az amcsiknak, jó az oroszoknak is, akik éppen most malmozzák meg Moldáviában a románokat, és teszik tönkre húsz év román titkosszolgálati munkáját. Jó ez mindenkinek, csak nekünk rossz.

Az meg kit érdekel. Tényleg, egy pillanatra képzeljük el, mi lenne, ha ez a román csőcselék a Pride-ra rontana rá úgy, ahogy rárontott a magyarokra és a magyar temetőre. Ugye…

Ne feledjük: ez a román politika, ezek a román politikusok. S persze éppen ilyenek az unió politikusai is, tisztelet a kivételnek. Ne feledjük: megint csak magunkban bízhatunk. De legalább magunkban bízzunk, és kapaszkodjunk össze, soha, egyetlen pillanatra sem hátat fordítva a saját, itthoni fanariótáinknak!

És benneteket is figyelünk, román politikusok. És tudjuk, hogy csaltok. Hiszen nem adhattok mást, csak mi lényegetek.