A Kárpát-medencei magyarság közjogi helyzetének javításához támasztékot adhat az, hogy az érintett országok, országrészek jelentős része az Európai Unión belül található; a Vajdaság, illetve Szerbia esetében ki kell jelentenünk, hogy az EU hivatalos álláspontja szerint 2025 előtt biztosan nem remélhető szerbiai uniós csatlakozás, Ukrajna esetében pedig ez jóformán föl sem merülhet. Ugyanakkor az is tény, hogy keleti szomszédunk jövőbeni esetleges nyugati integrációja rajtunk keresztül vezet, vagyis a kellő magyar támogatás hiányában jelentősen beszűkülnek majd a lehetőségei. A magyar külpolitika már komoly eredményeket ért el 2010 óta, így jelentősen javult a kapcsolat a szlovákokkal, a szlovénekkel, a szerbekkel, de minden látszólagos csörte ellenére a horvátokkal is, miközben végre javultak transzatlanti kapcsolataink is – e javuló külpolitikai pozíció pedig a belpolitikai stabilitással együtt alapot biztosíthat megújult nemzetpolitikánk kiteljesedéséhez is.
Magyarország 1990 óta most a leginkább alkalmas arra, hogy hatékonyan támogassa határon túli nemzeti törekvéseinket, így a magyar nemzeti kisebbségek, köztük például a székelység ügyének előbbre lendítését is. A területi autonómia kérdéskörében moderált tusványosi kerekasztal mindehhez prioritásként ismét napirendre tűzheti az államok keretében elérhető legmagasabb kisebbségi státus rendezésének szükségességét.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!