Falusi helyzetkép az önkormányzati választások előtt

Október 13-a tétje az is, hogy falusi közösségeink bölcsessége elég lesz-e a legrátermettebb, legérettebb és legígéretesebb jelöltek felismerésére.

Zalaegerszeg, 2010. augusztus 19. Egy nádfedeles ház a Göcseji Falumúzeumban, Zalaegerszegen. A Zala folyó festõi holtágára épült egykori vízimalom mellé települt Göcseji Falumúzeum a göcseji népi építészet és lakókultúra emlékeit mutatja be. MTI Fotó: Illyés Tibor Fotó: Illyés Tibor

Ideje volt már, hogy a nyugalom és az előrelépés visszaköltözzön falvaink világába. A gyarapodás, a bővülő jövedelmek hátterében a magyar gazdaság növekedése, az európai uniós támogatások, a közfoglalkoztatás és a külföldi munkavállalásból származó bevételek állnak. Van, ahol már szembeötlők és a helyi tér egészére kiterjedők a változások, másutt még csak egy-két helyreállított épületben, a kivirágosított utcákon látszik az előrelépés. S noha a nagy számban meglevő vidéki barnamezőket még nem számolták fel, a jelek egy irányba mutatnak: a békés gyarapodás éveit élik legkisebb településeink is.

Falvaink persze sokszínűek, nemcsak méretben és hagyományban, hanem elhelyezkedésben és a bennük uralkodó társadalmi folyamatokban is. A sokféle falusors között jól elkülöníthetők a szuburbanizálódó települések, az elöregedő és kiürülő falvak, valamint a leghátrányosabb helyzetű, de lélekszámban dinamikusan gyarapodó, jellemzően romák által lakott települések. Egyes nagyobb méretű falvaink pedig sikerrel indultak meg a kisvárossá válás útján.

A falusi életnek mint gazdálkodási és életszervezési kultúrának is érzékelhető egy sajátos újjászületése, ami ma kivonulást is jelent a nagyvárosi világokból. A főáramú középosztályi életvezetési mintáktól nagyban különböző élet megélésére teremt így ma lehetőséget, szabadságot a falu. Ezt a társadalmi jelenséget nem kell túlidealizálni, de érdemes látni örömteli elemeit a borászatban, a kézműves helyi termékekben, a vidéki turizmusban vagy az egészséges életmódban.A falusi életmód valós középosztályi választási lehetőséggé vált.

Továbbra is vannak azonban – nem is kis számban – olyan településeink, melyek a tartós leszakadás világába ragadtak. A jelenkor társadalmi problémáinak nagyobb része ugyanis Kelet-Európában – szemben a nyugati centrumokkal – elsősorban a falvak világában, azon belül is a területi perifériákon, a centrumoktól távol jelentkeznek. A vidéki nyomor 1990-et követő újjászületésére és generációkon átívelő újratermelődésére a kormányzatok szerte a régióban nem tudtak hatékony válaszokat adni. (A bajok méretére és főleg a megoldatlanság következményeire a mai kelet-németországi társadalmi és politikai folyamatok is élesen rávilágítanak.)

A korábbi hazai felzárkóztatási tapasztalatok azt mutatják, hogy az államnak fejlesztőként, működtetőként átfogó és koncentrált módon, komoly erőforrásokkal kell beavatkoznia ezeknek a településeknek a világába. A leghátrányosabb helyzetű településre kiterjedő, komplex fejlesztéseket magába foglaló, most induló program megtervezésére már e tapasztalatok figyelembevételével került sor.

Az elmúlt jó tíz évben a falusi társadalmak belső békéjének megteremtésében és a gyarapodásban a közfoglalkoztatásnak fontos, ám sok szakember által vitatott szerepe volt. Minden felmérési eredmény azt mutatja azonban, hogy a támogatásért cserébe a közösség erőkifejtést vár el, s nincs visszaút a feltételek nélküli segélyezés világába. S látszik az is, hogy a falusi élethelyzetek között vannak olyanok (pl. gyermeket nevelő anyák), akik csak a közfoglalkoztatás révén tudnak a munka világába integrálódni. Ezeket a programokat a jövőben egyre inkább a szociális gazdaság, a szövetkezés és a befogadó munkahelyek megteremtésének irányába kell vinni.

A falvak tőkeállományának jelentős része 1990-et követően – a rendszerváltoztatás eufemisztikusan fogalmazva alulmenedzselt világában – leértékelődött vagy megsemmisült. A fiatalok elvándorlása révén a falvakban felhalmozott jövedelmek a városokba áramlottak, ami egy tartós lefele menő spirálba vitte ezeket a helyi társadalmakat. A Magyar falu program, a most elindult falusi csok a tőke visszapótlásának tekinthető, amire nagy szükség van a falvak vonzerejének emelése érdekében.

Az ország lakosságának negyede falvakban él, s mivel a szavazójoggal rendelkező külhoni magyarság is nagyobbrészt vidéki, a választójoggal rendelkező állampolgárok közel harminc százaléka falusinak számít. Tartós sikerrel kormányozni ellenükben nem lehet. A magyar politika a rendszerváltoztatáskor a korábbi, több települést magába foglaló községi tanácsok helyett a települési önkormányzatiság kialakítása mellett döntött. Mára már látjuk, hogy a méretnek nemcsak a gazdaságosság, de az akcióképesség miatt is fontos szerepe van a közszolgáltatások és a helyi közélet szervezésében. Nyitott kérdés, hogy alsó és alsó középszinten, a települések és a járások világában miként lenne érdemes és lehetséges a területi önigazgatási struktúrákat akcióképesebbé tenni, a helyi adózás bonyolult rendszerét a XXI. századi lehetőségekhez igazítani.

A falvak életének szervezésében, a települések működtetésében meghatározó jelentőséggel bírnak az önkormányzatok és a polgármesterek. Ennek a társadalmi csoportnak a felkészültsége, erkölcsisége és a hatalom működtetésének színvonala alapjaiban határozza meg az egyes települések milyenségét, élhetőségét és fejlődési útját. A polgármesteri hivatás összetett, egyszerre vannak benne jelen a spirituális vezető, az érdekvédő lobbista, a jó gazda és a közösség szolgájának funkciói. A polgármesteri munka kifele elsősorban a lehetőségek felkutatása és kihasználása, befele pedig lehetőségteremtés: a falusi családoknak, a vállalkozóknak, a közösségeknek esélyt teremteni az alkotó emberi élet kibontakoztatására. E hivatásnak az ad mélységet, hogy a közösségi alkotásban mindig jelen van a közös sors távlatos átformálásának esélye.

Az ezekben a napokban feladatvállalásra jelentkező polgármester- és képviselőjelöltek régóta nem látott csillagzat alatt készülnek a megméretésre: a gyarapodó számú előrelépési lehetőségek valósággá fordítását kell majd menedzselniük. Október 13-a tétje az is, hogy falusi közösségeink bölcsessége elég lesz-e a legrátermettebb, legérettebb és legígéretesebb jelöltek felismerésére.

A szerző igazgató, Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ