Pedrazzini fotóriporter, az 1956-os forradalom francia áldozata

1956. október 30-án érte halálos lövés Jean-Pierre Pedrazzini francia fotóriportert Budapesten, a Köztársaság téren. Pedrazzini nagyon bátor riporter volt, az életét áldozta a magyar szabadság dokumentálásáért.

Pedrazzini és az utolsó fotója Forrás: Mandiner

Budapestre fotóstársaival együtt érkezett. Pedrazzini 1927-ben született Párizsban, és Monte-Carlóban nőtt fel. 

Pedrazzini és az utolsó fotója (Forrás. Mandiner)

Pedrazzini kiváló fotós volt

Pedrazzini 1948-ban az alakuló Paris Match munkatársa lett, autodidakta módon képezte magát és lett hamarosan az egyik legjobb fotóriporter.

Pedrazzini már 1956 júliusában eljutott a vasfüggöny mögé. Kollégájával, Dominique Lapierre-rel a Szovjetunióban fotózhatott. Pedrazzini mondása volt, hogy „nagy drámai eseményeket csak az első vonalban lehet fényképezni.” 

1956. október 28-án már Magyarországon volt a forradalom hírére. Lefotózta a mosonmagyaróvári sortűz áldozatait. Október 29-én már Budapesten volt, az utcákon fotózott. Október 30-án hírül véve, hogy a Köztársaság téren a felkelők a pártházat ostromolják, odasietett.

Szlama Árpád visszaemlékezése Pedrazziniról 1996-ban a Barátság című lapban

„Nagyon meglepett, amikor először megláttam ezt a kifejezetten szép fiatalembert – emlékezett vissza a francia fotóriporterre. – Ballonkabátot viselt és fényképezőgép lógott a nyakában. Az egyetlen fotós volt, akinek volt bátorsága a helyszínen, magán a Köztársaság téren dolgozni, minden fedezék nélkül. Az összes többi külföldi fotóriporter és tudósító az Erkel Színházban »barikádozta el magát«.”

Mi történt a Köztársaság téren?

Az 1950-es években az embereknek mindennapos tapasztalattá vált a csengőfrász és a fekete autó eljövetele. Ez azt jelentette, hogy tartani kellett attól, ha csengettek a lakásajtón, mert előfordulhatott, hogy az államvédelem emberei érkeztek és vitték el koholt politikai vádak alapján a családfőt és esetleg a családtagokat, vagy éppen kitelepítési határozatot hoztak. Az államvédelem emberei mindig fekete autóval érkeztek. 

A rettegés, a félelem légkörében Budapesten elterjedtek történetek, amelyek szerint az elfogott emberek közül voltak, akiket véglegesen, nyom nélkül el akarnak tüntetni, egy emberi húsdarálóban ledarálják és a Dunába dobják maradványait. 

A másik elterjedt történet szerint a Köztársaság téri pártház alatt kazamatarendszer húzódik meg, ahol ártatlan emberek sínylődnek. 

A pártházhoz kötődő feltételezett kazamaták keresése a Köztársaság téren (Forrás: Fortepan)

A Köztársaság téri pártház ostroma a forradalom történetének legtragikusabb pontja. A pártházat elfoglalták a fegyveres felkelők. Mező Imre, a pártház vezetője az ostromban meghalt. Mivel Mező Imre Kádár János személyes jó barátja volt, így a Köztársaság tér tragikus eseménysora az ellenforradalmi propagandában kitüntetett szerepet töltött be.

Kazamatákat nem találtak

A Köztársaság téri épület alatt rejtőző kazamatákat a korban ismert legjobb eszközökkel próbálták feltárni, így rádió adó-vevők segítségével is. A kutatás azonban nem vezetett eredményre, nem találtak rabokat a pincerendszerben. Mindenesetre az 1950-es évek kemény diktatúrájának köszönhető, hogy az emberek egyáltalán feltételezték e kazamaták létét és meg szerették volna menteni az ártatlan politikai foglyokat.

Jean-Pierre Pedrazzinit az ostrom során több lövés érte a téren, miközben fotóriporteri munkáját végezte. 

Halálos sebesülése után is azt mondta az őt segítő Paul Matthiasnak, hogy vigyázzanak a fényképezőgépére és az előhívatlan filmtekercsre – emlékezett vissza 1975-ben Gabler Antal.

Pedrazzini emléktáblája Budapesten (Forrás: Wikimedia Commons)

Pedrazzinit sebesülten előbb a Péterfy Sándor utcai Kórházba szállították , ott megműtötték, majd helikopterrel Párizsba vitték. Neuilly-sur-Seine-ben a kórházban hunyt el november 7-én. Családtagjai, testvére, felesége, Annie Falk és a Paris Match munkatársai gyászolták. Posztumusz kapta meg a francia Becsületrendet.

1993-ban az Európa messze van című magyar dokumentumfilmben állítottak emléket életének.

A Nemzetőr című lap 1966-ban így írt utolsó fényképeiről:

„Utolsó felvételei közül, a Párt Központi épülete előtti téren át fut, fegyverével egy elnyűtt zakós figura, érezni, hogy védtelen a szabad téren, hogy minden idegszálában remeg, lába alatt zizeg az őszi avar, érezni, hogy minden lépése párbaj az ismeretlen helyről süvítő golyóval.”

Jean-Pierre Pedrazzini rettenthetetlen bátorsággal életét áldozta a magyar forradalom és szabadságharc méltó dokumentálásáért.