Az első cirbolyafenyő-csemetét még személyesen Michel, Le Roi csempészte le a Jungfrauról 2008-ban, amikor átadták azt a fránya műfüves pályát. Micsoda pihent agyú ötlet – hüledezett a Király –, 3456 méter tengerszint feletti magasságban műfüves pályát építeni! Sepp bácsi mindig óvta is az UEFA kreatívnak mondott, valójában extravagáns, exhibicionista marketingeseitől, hiszen tapasztalatból tudta, az afrikai és a karibi kollégákkal összefogva sokkal könnyebb egyről a kettőre jutni a FIFA-ban, mint az ezernyi érdek mentén töredezett UEFA-ban. Bele sem mert gondolni, milyen környezeti károkkal járt az építkezés a gleccser lábánál, s mindezt csak azért, hogy elkészülhessen az a gagyi promóciós fotó azzal a két, középszerű zongoracipelővel, Stéphane Chapuisat-val és Andreas Herzoggal.
Visszafelé tartva megesett a szíve az út mentén gyökerestül kifordított kis csemetén, nem sajnálta az antilopbőrből hasított környezettudatos kesztyűjét, saját kezűleg tette be a kicsi fát az újrahasznosított anyagból készült szemeteszsákba s vitte magával az UEFA nyoni központjába. Ott ugyan váratlan nehézségekkel szembesült, mert amikor arra kérte az egyik biztonsági őrt, hogy ültesse el a csemetét a kertben, az visszakérdezett: hol van a bizonylat, honnan szerezzen eszkavátort, a pluszmunkát a költségvetés melyik sorában lehet elszámolni, de Michel, Le Roi-t ilyen apróságokkal persze nem lehetett zavarba hozni.
Már a száján volt, hogy odavágja annak a gyanúsan sötét bőrű fickónak, mint anno a balbekknek a pályán: ne a pofád járjon, hanem pattanj és keríts egy ásót, de ehelyett persze az UEFA környezetvédelmi programja 237 526. paragrafusának „z” bekezdésére hivatkozva biztosította az őrt arról, hogy ez a feladat egy átfogó projekt része; Sepp bácsinak hála, Michel, Le Roi akkoriban már legalább olyan jól trükközött a könyveléssel, mint a labdával, s olyan jól forgatta a beosztottakat, mint egykoron a védőket a pályán.
A kicsi fenyő fenn, a havasokban, természetes környezetében ugyan jobban érezte magát, mint lenn, a Genfi-tó partján, de azért szépen cseperedett, minden évben hajtott néhány millimétert. A munkatársak nem győzték dicsérni érte a Királyt, s aki igazán a kedvében akart járni, maga is ültetett egy fát, így szép lassan egész kis liget keletkezett a tóparton; idővel nemcsak szép, őshonos, hanem invazív fajok is gyökeret eresztettek. Amikor a különböző partnerekkel, a szponzorok, a multinacionális vállalatok magas rangú embereivel tárgyalt, Michel, Le Roi szívesen invitálta őket a ligetbe s vitte magával valamelyik szakértőjét, aki képes volt arra, amire azért ő mégsem: átéléssel beszélni arról, akkor lesz igazán szép a tóparti ódon táj, ha majd sztyeppei és trópusi fajokkal is sikerül benépesíteni.