Itt az idő megreformálni az algoritmusokat is!

Az emberiség egy újabb történelmi érába lép, ahol az ember nem a megmunkált anyag és önnön fizikai erejét megtöbbszöröző technológia révén uralkodik, hanem a technológia részévé válik.

Egyelőre még nem csuknak be az irodák és a digitális munkahelyek kora sem jött el, de a klasszikus munkahelyi jelenlét sem marad általános Fotó: Reuters

Abban elemzői konszenzus van, hogy a XXI. század a mesterséges intelligencia évszázada lehet. S ebben az évszázadban – hasonlóan a könyvnyomtatás megjelenéséhez és elterjedéséhez – az emberiség egy újabb történelmi érába lép, ahol az ember nem a megmunkált anyag és önnön fizikai erejét megtöbbszöröző technológia révén uralkodik, hanem immáron a technológia részévé válik azáltal, hogy az emberi ész határait, egyre inkább korlátolt intelligenciáját és kapacitásbeli képességeit meghaladja a mesterséges intelligencia (MI).

Korábban a szabad ember munkaerejét felváltotta a rabszolga, az állati lóerőt lecserélték a járművek és motorok, így az emberiség egyre nagyobb kontrollt gyakorolt a fizikai környezete felett. Ezzel szemben ma már az is kétséges, hogy valóban teljes mértékben értjük-e, hogyan is működik egy öntanulásra is képes MI. Hasonlóan a földrajzi felfedezések és a tudomány „kiszabadulásával” járó vallásháborúk korához, most a szellem (tudat?) szabadult ki a palackból: korábbi erkölcsi-filozófiai axiómák dőlnek meg és új társadalmi struktúrák jöhetnek létre, amelyek közös nevezője az emberi értelem mellé lépő mesterséges, önálló, intelligens technológia.

A felfordulás garantált: a szabadság, a szubszidiaritás, a szuverenitás és a kultúra azok a központi értékek, amelyek megkérdőjeleződnek egyéni, nemzeti és „birodalmi” szinten. Hogy miért? Ennek magyarázata egyszerű: ­hasonlóan egykoron a Bibliához vagy a tudományhoz, immáron a technológia előtt álló eddigi akadályok omlanak le, hiszen lehetségessé válik a szinte végtelen mennyiségű adatgyűjtés, a társadalom és a kisebb közösségek, sőt akár az egyének minden szociológiai folyamatára jellemző adatok rögzítése, digitalizálása és elemzése. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a helyi problémákat sokkal pontosabban és elméletileg hatékonyabban lehessen felismerni és megoldani egy távolibb központból, mint korábban bármikor. Lásd Kína példáját az általa bevezetett szociális pontrendszerrel, ami még csak a kezdet, hiszen az ország 2025-ig újabb, közel hatvanmil­liárd dollárt fektet be az MI fejlesztésébe. (Még a legfejlettebb gazdasági nagyhatalomnak, az Egyesült Államok gazdaságának is hozzávetőlegesen csak húsz százaléka digitalizált.

Ez azonban felveti azt, hogy ki is írja az algoritmusokat és ki határozza meg az értékeket. Hasonlóan a könyvnyomtatáshoz: akkor sem az volt a kérdés, hogy mennyi könyv és milyen külalakban jelenik meg, hanem az, hogy ki és milyen célból írja a történeteket és a narratívákat. Ma egy magáncég által rendelt vagy készített és működtetett, az emberek milliárdjainak életét befolyásoló algoritmus annyira érthetetlen, mint egykoron egy latin nyelven tartott mise a hétköznapi, alapfokú oktatásban sem részesült embereknek a reformáció előtt.

Az algoritmusok mintegy a Biblia, azaz tágabb értelemben a keresztény civilizációs értékek helyébe léphetnek, kivéve az emberek és a helyi közösségek kezéből a választás szabadságát és a gyökerekhez, identitásukhoz való ragaszkodás képességét. Hiszen az élet egyre több területén kattinthatunk az apró betűs részek után arra a felhatalmazásra, amelyikkel átruházzuk a szabadságunk egy-egy szeletét az általunk lényegében ismeretlen szolgáltatónak, elveszítve a kontrollt az értékeink és végeredményben a hosszú távú, sokszor verejtékes munkát igénylő társadalmi céljaink, ezáltal a közösségeink jövője felett.

Amennyiben nem leszünk képesek a saját civilizációs és kulturális értékeinket elfogadtatni az algoritmusokkal, akkor egyre több ember veszítheti el gyökereit, kulturális identitását és embertársai iránti szolidaritását.

Itt az idő megreformálni az algoritmusokat is!

A szerző tudományos főmunkatárs, stratégiai kormányzati kutatásokat támogató miniszteri biztos, ENSZ-szakértő