A félrebillentett világ ma is csak foltokban tud arról, hogy a legendás Nyugat mellett volt itt egy Napkelet is, élén azzal a kivételes tehetségű Tormay Cécile szerkesztő asszonnyal, akit a maga korában többször is irodalmi Nobel-díjra jelöltek, műveit hat nyelvre lefordították. Meg volt egy erdélyi írófejedelem, gróf Wass Albert, akit másfél évtizeddel hazai – részleges – amnesztiája (1990) után máris a legkedveltebb magyar írók közé soroltak. A funtineli boszorkány egy 2005-ös felmérés szerint a 12 legnépszerűbb honi regény egyike. Ebben írja: „Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállunkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért.” (Dacára sikerének a Horn-kormány belügyminisztere, Kuncze Gábor még azt is megtagadta az idős írótól, hogy hazajöhessen meghalni.)
Takaró Mihály jelenkori irodalomtörténész tisztán látja a folyamatokat. Előadásain sosem rejti véka alá nézeteit: a nemzeti öntudatot akarják kiölni a magyar emberből. Látni kell, minden felfordulást, pusztítást a kultúrán keresztül készít elő a liberális világ. Úgy tartja, nagyobb eséllyel marad magyar, aki elől elzárják a nemkívánatos külső hatásokat. Tanárként ő csak azt hajlandó tanítani, ami építi a diákjait – ami rombolja, azt nem. Nem világpolgárokra, magyar öntudatú emberekre van szüksége a hazának.
Hallgassuk csak Kölcsey örök érvényű intelmeit! „Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? […] Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. […]; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.”
Magyar öntudat, ez ma a hívószó.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!