Három és fél hónap áll még a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) rendelkezésére annak az egymillió aláírásnak az összegyűjtésére, amelynek benyújtása nyomán az Európai Bizottságnak közmeghallgatást kell tartania a nemzeti régiók ügyében. A kezdeményezés egyértelmű célja a normaalkotás, azaz hogy az Európai Unió kiemelten támogassa mindazokat a térségeket, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő területektől. A visszaszámlálás 2019. május 7-én indult, az Európai Bizottság aláírásokat fogadó világhálós felülete azonban csak június elejétől vált élessé. És az is a tényszerű, sőt a legfontosabb közlések sorába tartozik, hogy a rajttól számított nyolc hónap alatt – benne a vakációs nyári periódussal – mindössze szűk 48 ezer szignót regisztrált a rendszer. A papíralapú aláírások összesítése még zajlik.
Napjaink aláírás-dömpinges világában egy hasonló hír többnyire csak a közvetlenül érintettek ingerküszöbét képes elérni, hiszen annyi támogatandó ügy van ugyebár a világon. A világhálós szavazási-aláírási platformok kínálta kényelem – miközben táplálja az ügyekért kifejtett tevékeny hozzáállás illúzióját – meglehetősen hamar elvezet ahhoz a telítettséghez, amely határos a különösebb erőfeszítés nélkül elért siker nyomán támadó, értéktelenség képzetét keltő lélekállapottal. Mint oly sok minden a virtuális világban. Plusz az örök emberi kételkedés: úgysem lesz belőle semmi, a voksomat elnyeli az adminisztrációs örvény, hangom talán még a számítógép billentyűzetének kopogását sem képes túlharsogni.
Ilyen körülmények között igyekszik utat vágni magának az emberi tudat és a nagyvilág békés – értsd: vér, forradalom, merényletek nélküli – kisebbségi ügyek iránti közömbösség sűrűjében az SZNT kezdeményezése. Amelynek különlegességét, kategóriateremtő jelentőségét mégiscsak kevesek értik.
Némi történelmi környezetrajz ebben az esetben sem árt. Egy tizenkét tagú polgári bizottság 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottsághoz a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért elnevezésű, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott európai polgári kezdeményezést. Ebben európai partnereivel közösen az SZNT arra kérte Brüsszelt, hogy az Európai Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel a nemzeti régióknak nevezett, közigazgatási hatáskörökkel nem szükségszerűen rendelkező földrajzi körzeteket.