Naponta olvasom a volt vígszínházi színészek gondosan felépített „spontán” sirámait a megaláztatásukról, amit tervszerűen adagolnak a mögöttük állók, akik biztatják, hergelik őket, hogy rúgjanak bele, még és még az általuk évtizedeken át istenített, most már döglöttnek látszó oroszlánba. Az egyébként semmilyen sajnálatra nem méltó Eszenyi Enikőbe, aki most azt kapja vissza, amit megérdemelt az éveken át tartó, az egész szakma és a politika által is tudott pszichikai terror, a munkatársak megalázására épülő igazgatói tombolása miatt. Ezt a vezetési stílust nem igazolhatja semmi. Egyszer és mindenkorra számoljunk le az ilyesféle, nehezen minősíthető ámokfutással, amit egyesek még mindig megengedhetnek maguknak!
A TUDATOS POLGÁR – Az autonóm ember mint hiánycikk
Gondolatkísérlet a magyar szabadságharcos-identitás helyreállításáról.