Medveepe, avagy a vadállatipar borzalmai

Az állatról emberre terjedő vírusok az élőhelyek pusztítása miatt egyre közelebb kerülnek hozzánk.

Salgótarján, 2015. június 3. A 2014 májusában Salgótarjánban kilõtt, körülbelül két éves hím barna medve (Ursus arctos) mellsõ lába a Bükki Nemzeti Park salgótarjáni Baglyaskõ-vár Természetvédelmi Látogatóközpontjában 2015. június 3-án. Vádemelési javaslattal zárult a nyomozás a medvebocs lelövésében közremûködõ tizenegy férfi ellen. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Ja, hogy ezek a vírusok állatról emberre terjednek, becslések szerint az egy (!) százalékukat fedeztük fel, az élőhelyek pusztítása miatt egyre közelebb kerülnek hozzánk, és ha nem eléggé, akkor majd szétterítjük őket a légi közlekedéssel, és ezeket a srácokat nem lehet csak úgy egy helyre zúdítani, mint a kerozint egy bangladesi óvoda fölött? Na és? Többmilliós nagyvárosok mint leendő gócpontok? Globális, milliárdos hasznot produkáló vadállat-kereskedelem, beledöglik a tigris, az orrszarvú? Ugyan már. Majd csak lesz valahogy. Lett. Bio­diverzitás? Az mi, de legfőképpen mennyibe kerül?

Holott ezen a világon a globalizmus nélkül is minden mindennel összefügg. Egyszerű példa, szinte szótagolva mondom, hogy a Wall Streeten (csak egy utca a sok közül, ahol momentán valami miatt kisebb a nyüzsgés a megszokottnál) is értsék. Egyre kevesebb a fecske. A fecske többek között azért egyre kevesebb (amennyiben eltekintünk attól, hogy a kretének leverik a fészkeiket), mert alig van sár és trágya. Sár azért van alig, mert aszfalt van és főleg térkő. Trágya azért van alig, mert a mezőgazdaság-ipar, a nagyüzemi állat-rabszolgatartás kiszorította az állatokat a falvakból. Falvak is alig vannak már, az emberek nagyvárosokba költöznek vagy idegenben vállalnak munkát, szintén jó sűrű helyeken, annak minden következményével együtt, lásd most mondjuk Tirolt. Ha nincs elég fecske, rengeteg a szúnyog, egyre érdekesebb fajták. A szúnyogok eddig csak messze délen ismert vírusos fertőzéseket terjesztenek. Kullancs is van doszt. Mert tél viszont nincs. A Lyme-kórra egyelőre nincs megoldás. Hordozzuk.

A vadállatipar ugyanakkor él és virágzik. A „termékek” aranyáron mennek. A minden kontrollt elveszített baristákat nyilván az sem hatja meg, hogy a 2003-as koronavírust (volt ilyen) nem egy tobzoska, hanem egy cibetmacska adta át az embernek. Nyugodtan keverik tovább a sz…rt, a szó szoros értelmében. Arra pedig, hogy erre specializálódott telepeken több ezer medvét tartanak leszíjazva, felvágják a hasukat és katétert dugnak az epehólyagjukba, lecsapolják az epéjüket és nem engedik, hogy a nyílt sebek begyógyuljanak, hogy a termelés folyamatos legyen, már tényleg nincsenek szavak. Mindezt a „hagyományos” orvoslás nevében, mert bár nem olcsó ez sem, de a medveepe jót tesz a vesének. Mármint az emberének.