Elegáns vagy nem elegáns a „megmondtam előre”, és túl sok ész sem kellett hozzá, legfeljebb az a szerény képesség, hogy az ember a napi pitiáner csatározásokon felülemelkedve szemlélje a világot, de azt, hogy „ami most van, nem mehet így tovább”, annyiszor írtam le az elmúlt évtizedekben, hogy magam untam a legjobban, és egy idő után inkább a vombatokról értekeztem, az sem érdekelt senkit. Természetesen egy szikrányi elégtételt sem érzek, csupán végtelen szomorúságot. De azt azért újra leszögezném, hogy (nagyon rövidre vágva) a Földanya cinikus kizsákmányolása és az extraprofit beteges hajszolása vezetett oda, hogy most nézünk, mint a moziban. Egy olyan filmet, ami még csupán egy eredettörténet, és ha nem állunk le sürgősen, pokoli széria következik horrorisztikus fordulatokkal. Valamint olyan kórlefolyással, amihez képest ez még csak egy kellemetlen férfinátha. A mellékhatásokkal együtt persze.
Ezek egyike a pillangóeffektus. Ezzel kapcsolatban az a baj, hogy bár néhány ezer év alatt azt sem sikerült megfejtenünk, hogy ha Csuang Ce álmában megjelenik egy pillangó, akkor ő álmodja azt a pillangót vagy éppen a pillangó álmodja Csuang Cét, odáig pár évtized alatt sikerült eljutnunk, hogy ha valaki Vuhanban rámegy a tobzoskára, akkor a taktaharkányi kisboltban nem lehet majd élesztőt kapni. Ennél világosabban már nehéz látni, ennél egyszerűbb üzenetet már nem lehet dekódolni. A globális kapitalizmusnak annyi, kész, vége, kilőtte a tárat. Ha nem lesz sürgősen másik megfejtés, mindannyian mehetünk a savanyú, erős levesbe.
A jelek az utóbbi időben egyre sokasodtak. Az apokalipszis lovasai ugyan még a patkolókovácsnál dekkoltak, de például az ausztrál bozóttüzeknél, a pálmaolaj miatti eszetlen őserdőirtásoknál vagy a minden eddiginél intenzívebb sáskajárásoknál azért jajde-okoséknál is felkaphatták volna volna egy pillanatra a fejüket, legalább arra a pár másodpercre, amíg felpillantanak a tőzsdei hírekből és az ingatlanpiaci eseményekből a repülőgépükre várva.
A természet megtette a magáét, világos jelzést küldött a magát istennek képzelő teremtményeknek, te, figyelj, haver, akkora a nyomás rajtam, hogy mindjárt kiégek, aztán járkálhatsz velem pszichiáterhez, de már késő lesz, ezt már nem úszod meg annyival, hogy nehéz gyerekkorom volt, belecsapott a meteorit a járókámba, felborultak a hátamon a dinoszauruszok, de szedjem össze magam megint, a Spielberg majd segít. Az is világos volt, mint egy napkitörés, hogy szoros összefüggés van a természet kizsákmányolása és pusztítása, valamint az új típusú vírusok megjelenése között. Nem a koronavírus az első fecske vagy denevér, vagy mi, csakhogy az eddigi járványok az európai és észak-amerikai gazdag ember számára megnyugtató messzeségben tomboltak, tehát kit érdekel, rövid hír a híradóban, úgy a tizennegyedik helyen, ettől még nem omlik össze a világgazdaság.
