Van mit tanulnunk a Kelettől

Az egoista eszme úgy tűnik, hatalmában tartja a nyugati világot, sok-sok jóhiszemű embert is elvakítva.

Új gazdasági együttműködésről született megállapodás a távol-keleti konferencián Fotó: Reuters

A szűken értelmezett individualizmus a Nyugat jellemzője. A Kelet inkább a közösségi értékeket tartotta fontosnak. A kínai civilizációban például Lao-ce (Laozi), aki a kínai civilizáció egyik legbefolyásosabb szereplője, a Tao te king negyvenhatodik versében így foglalt állást: „Nincs nagyobb bűn, mint engedni a mohóságnak, nincs nagyobb baj, mint ha valaki nem tudja mérsékelni magát, nincs gonoszabb veszedelem, mint a nyerészkedési vágy” (más fordításban: „Nincs nagyobb vétek, mint a kapzsiság”). Lai Csen (Lai Chen), az ősi kínai civilizáció Csinghua Egyetemének elnöke a kínai civilizáció következő öt alapértékét emelte ki 2016-ban megjelent könyvé­ben: „Először, a társadalom állapota fontosabb, mint az egyéné; másodszor, az állam gyökere a család; harmadszor, az államnak tiszteletben kell tartania az egyént; negyedszer, az összhang fontosabb eszköz a társadalmi rend fenntartásában, mint a konfliktus; ötödször, a vallások között békés együttélés és egymást kiegészítő kapcsolatok kell fennálljanak.” Bármilyen meglepő, nehezen elfogadható és felfogható is legyen ez a nyugati civilizáció szemléletén felnőtt olvasók számára, a kínai civilizációban ötezer éves hagyománya van a bölcs, a nép javára történő, a hosszú távú szempontok alapján történő kormányzásnak.

A keleti nyitás fényében érdemes nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy Kína fejlődését az időnkénti súlyos megtorpanások ellenére mindig meg tudta újítani. Jelentős előzmények után 2007-ben a kínai állam a hosszú távon fenntartható fejlődés biztosítékául az ökológiai civilizáció építése mellett döntött, sőt ezt alkotmányába is beépítette. Az ökológiai civilizáció célja – a kínai megfogalmazás szerint –, hogy biztosítsa az ember, a civilizáció és a természet átfogó, legkedvezőbb összhangját és jólétét, valamint az emberi társadalom és gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát. Ku Su-csung (Gu Shuzhong), a kínai környezetvédelmi intézet munkatársának megközelítésében „az ökológiai civilizáció alapja a természet tisztelete, a természettel összehangolódás és a természet védelme. A természet alatt a kínaiak azt a mennyet értik, amely a nyugatiak számára isten.”

Nyugaton a kommunizmus gyakorlatát jól jellemezte jelszava: a múltat végképp eltörölni. Ezzel szemben a mai Kínában a természet és az ősi hagyományok egyre növekvő tisztelete felé halad a történelem menete, az ősi kínai filozófia tanítását beemelték az iskolai tananyagba, és országszerte épülnek az ősi kínai hagyományok tiszteletét, a konfuciánus filozófia továbbfejlesztését és népszerűsíté­sét szolgáló központok.

Az elmúlt négy évtizedben Kína a Világbank adatai szerint 850 millió embert emelt ki a mélyszegénységből, és 2020-ra a mélyszegénység teljes megszüntetése a cél. A vidéken élők keresete az országos átlagot messze meghaladóan nőtt. 2016-ban többen költöztek a városokból vidékre, mint vidékről városba. „A következő öt évben azon dolgozunk, hogy a még szegénységben élő hetvenmillió kínait egytől egyig kiemeljük a szegénységből” – jelentette ki 2015-ben Hszi Csin-ping (Xi Jinping), a Kínai Népköztársaság elnöke. Fő célja elérni, hogy 2020-ban senkinek sem kell aggódnia olyan elemi életszükségletek miatt, mint az élelem, a ruha, a tanulás, az orvosi ellátás és a lakás.

Ennek érdekében 2015 óta 242 000 szegénységenyhítő csoportot küldtek ki országszerte. Több mint hárommillió segítőt helyeztek ki a szegénység sújtotta falvakba, hogy együtt dolgozzanak az ottani emberekkel. Azok, akik korábban érték el a jólétet, segítik azokat, akik még nem tartanak itt. Ebben az egész országot átfogó erőfeszítésben százmilliók dolgoznak együtt egy magasabb cél érdekében. A közös boldogulás útján senkit sem hagyunk magára – tette hozzá Hszi Csin-ping. 2017 végére 30,46 millióra, 2018-ban 16,6 millióra csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma.

2019-ben újabb tízmilliós csökkenést értek el, 2020 elejére mindössze 6,6 millió szegénységben élő maradt Kínában. Így feltehető, hogy 2020 végére sikerül teljesíteni a kitűzött célt – tíz évvel korábban az ENSZ Fenntartható fejlődés agendájában meghatározott 2030 előtt! Mi több, Kínában a szegénység csökkentésére irányuló erőfeszítések közé annak a beállítódottságnak a népszerűsítése is hozzátartozik, hogy a szegénységből nem csak kiemelkedni jó, mert az igazi cél az, hogy a szegénységből kiemelkedett emberek gondolkodásmódja is megváltozzon, hogy képesekké váljanak önállóan, tartósan is magasabb életminőségű életet élni. A gondolkodásmód felemelő irányú változását a kedvező társadalmi változások számára hatalmas segítő erőnek tekintik.

Lehet, hogy az emberiség számára ígéretesebb a történelemnek ez a szála?

Nem árt tudni azt sem, hogy a PricewaterhouseCoopers előrejelzése szerint 2050-ben a hét legfejlettebb kelet-ázsiai állam adja a világtermelés körülbelül ötven százalékát és a hét legfejlettebb nyugati a húsz százalékát. A keleti nyitás közelebb hozhatja Magyarországot a hosszú távon fenntartható fejlődéshez, a magasabb társadalmi jólét és életminőség eléréséhez. Van mit tanulnunk a Kelettől is.

Mindez szükségessé teszi a helyzetünk újragondolását, a felemelkedés lehetőségének megfelelő, életminőségünk egyéni és közösségi oldalairól egyaránt gondoskodó gondolkodásmód, világnézet és beállítódottság kialakítását.

A szerző fizikus, csillagász