idezojelek

Robert C. Castel: Szövetséges, ügyfél vagy csicska

Magyarország mozgástere három egymásba fonódó válság metszéspontjában.

Robert C. Castel avatarja
Robert C. Castel
Cikk kép: undefined
Fotó: FABRICE COFFRINI/AFP
2
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyar külpolitikát ma előszeretettel írják le azok a bizonyos egyesek, az erkölcsi magaslesen hegyezett moralizáló kategóriákban. Mert hát ugye moralizálni mindenki tud. Nem szükséges hozzá se a tények ismerete, se a folyamatok észlelése, se a rendszer megértése. A megszokott jelzők ismerősek: „renitens”, „megbízhatatlan”, „oroszbarát”. Ezek a minősítések azonban többet mondanak a bírálókról, mint a valóságról.

A kérdés ugyanis nem erkölcsi természetű. A kérdés nagystratégiai.

A második hidegháború világában, amely – ellentétben az elsővel – nem ideológiai alapú, a szövetségi rendszerek logikája alapvetően megváltozott. Nincsen többé pajtás, bajtárs, elvtárs. Nincsenek közös hitvallások sem, amelyek automatikusan meghatároznák a viszonyokat. A kapcsolatok költség–haszon alapon szerveződnek.

 A változás, a rendszerelmélet fogalmai alapján, egy másodrendű változás. A változások nem a meglévő rendszerben zajlanak le, hanem maga a rendszer változott meg. Ebben az új, megváltozott rendszerben pedig az Egyesült Államok – és valójában minden nagyhatalom – három kategóriába sorolja a partnereit: hasznos szövetséges, ügyfél vagy csicska.

Az elsővel kapcsolatban az USA azt a kérdést teszi fel magának, hogy mit tud adni. Adni, hogy a szövetséges hatékonyabb gályarab legyen, akinek a kemény evezések során a felügyelő borba áztatott kenyérdarabokat töm a szájába. A másodikkal kapcsolatban az USA azt a kérdést teszi fel magának, hogy mit tud kapni. Pénzt, erőforrásokat, bázisokat, légtérhasználati jogot stb. A harmadik kategóriával kapcsolatban pedig az USA azt a kérdést teszi fel magának, hogy mit tud elvinni.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy Magyarország „jó” vagy „rossz” szövetséges. A valódi kérdés az, hogy melyik kategóriába sorolják be. És még pontosabban: hogy ki dönti el ezt a besorolást.

Magyarország ma három egymásba fonódó válság metszéspontjában helyezkedik el. Egy gyorsan eszkalálódó kétoldalú konfliktusban Ukrajnával, egy intézményi küzdelemben az Európai Unióban, valamint egy egyre mélyülő útkeresési-bizalmi válság a NATO keretein belül. Ezeket a válságokat általában külön-külön nézik és elemzik, pedig valójában ugyanannak a küzdelemnek a különböző színterei. A besorolásért folytatott harcnak.

A NATO-ban zajló feszültségek mögött nem Magyarország áll, hanem maga a szövetség küzd egy súlyos belső bizalmi válsággal.

 A kérdés nem az, hogy Budapest mennyire megbízható A-nak vagy B-nek a szemében, hanem az, hogy mennyire stabil maga az a rendszer, amelyben a megbízhatóságot mérik. 

Mivel a szövetség alapját az Egyesült Államok adja, a válság valójában a Washington és európai szövetségesei közötti bilaterális kapcsolat lakmuszpróbája. Minden más csupán PR-celofán a NATO színeiben. Az elmúlt évek eseményei – az afganisztáni kivonulástól kezdve az ukrajnai háború kezelésén át a jelenlegi iráni háborúig – drámai módon újraértékelik az Egyesült Államok szemében, hogy ki tekinthető hasznos szövetségesnek, ki ügyfél, ki csupán egy csicska, és ki az, aki nettó teher.

Ebben az új helyzetben a hasznosság nem feltétlenül a páncélos hadosztályok számában mérhető. Legalább ilyen fontos az is, hogy ki képes politikai mozgásteret biztosítani, ki tud alternatív csatornákat fenntartani, és ki járul hozzá a stratégiai rugalmassághoz. 

Egy homogén, minden kérdésben azonosan gondolkodó szövetség stabilnak tűnhet, de válsághelyzetben könnyen merevvé válik. Ezzel szemben az a szereplő, amely képes eltérő perspektívát képviselni, bizonyos helyzetekben nem gyengíti, hanem megerősíti a rendszert.

Magyarország mozgástere ebben a kontextusban értelmezhető. A kérdés nem az, hogy mennyire tér el a fősodortól, hanem az, hogy ezt az eltérést képes-e hasznossággá konvertálni. Izrael és Törökország értékét a nagy patrónus szemében nem az adja, hogy magától értetődők, hanem éppen az, hogy potenciálisan hasznos szövetségesek mások számára is. Ez igaz a regionális vetélytársakra is. Ha csupán az USA árnyéka vagy, akkor nem a te kegyedet kell keresni, hanem az USA kegyeit. Éppen úgy, mint a szerelemben, az államok közötti kapcsolatokban is a versengők száma és a csipetnyi bizonytalanság az, ami a partner értékét adja.

Ha Magyarország képes lesz a fősodortól való eltérést hasznossággá konvertálni, akkor az alkalmi feszültségek nem hátrányt jelentenek, hanem lehetőséget. Alkalmat arra, hogy Budapest kilépjen az ügyfél szerepből és a hasznos szövetségesek sorába lépjen. Ha nem, akkor ugyanennek a válságnak a következménye könnyen lehet a marginalizáció.

Az Európai Unióban zajló konfliktus hasonló logika mentén értelmezhető. A brüsszeli politikai közeg hajlamos a tagállamokat végrehajtó egységekként kezelni, különösen válsághelyzetben. 

Magyarország azonban hatékonyan használja a rendelkezésére álló eszközöket – mindenekelőtt a vétót –, amelyek az uniós intézményi rendszerből fakadnak. Ez sokak szemében obstrukció. Valójában azonban egy kísérlet az ügyfél státus elutasítására. Aki csak a pénzre hajt és utána megbízhatóan végrehajt, az csupán ügyfél. 

Aki feltételeket szab, tárgyal, késleltet és alkupozíciót épít, az szereplő. Magyarország stratégiája ebből a szempontból nem deviancia, hanem egy alternatív értelmezése az uniós tagságnak. Ugyanakkor itt is világos a határ – ha az unió képes megkerülni a magyar vétót, akkor ez a stratégia elveszíti az alapját, és az ország ténylegesen az ügyfél kategóriába csúszhat vissza.

A legélesebb formában a besorolási küzdelem az ukrán relációban jelenik meg. Egy háborús helyzetben a hierarchiák gyorsan és könyörtelenül alakulnak ki. 

Ukrajna részéről érthető az az elvárás, hogy a szövetségesek, különösen a közvetlen szomszédok, feltétlen támogatást nyújtsanak neki. Magyarország ezzel szemben szelektív együttműködést folytat, és saját érdekeit – legyen szó energiáról vagy kisebbségvédelemről – következetesen érvényesíti.

 Ez sokak szemében akadékoskodás. Straté­giai nézőpontból azonban ez nem más, mint ellenállás a csicska státusba való besorolással szemben. A modern konfliktusokban a hatalom nem kizárólag katonai kérdés. Aki kulcsfontosságú csatornákat, energiaútvonalakat, intézményi hozzáférést, döntési pontokat kontrollál, az lokális erőfölényt tud kialakítani még akkor is, ha „papíron” gyengébb szereplő.

Ha a három válságot együtt nézzük, kirajzolódik egy egységes kép. 

Magyarország nem sodródik a történések között, hanem három különböző szinten azért harcol, hogy ne mások határozzák meg a státusát. A NATO-ban azért küzd, hogy hasznos szövetségesként tekintsenek rá. Az Európai Unióban azért, hogy ne váljon ügyféllé. Ukrajnával szemben pedig azért, hogy elkerülje az alárendelt szerepet.

Ez a stratégia persze nem kockázatmentes.

Aki folyamatosan a peremen egyensúlyoz, az könnyen átbillenhet. A NATO-ban a bizalom eróziója információs és politikai elszigetelődéshez vezethet. Az Európai Unióban a megkerülési mechanizmusok kialakulása kiüresítheti a vétó erejét. Az ukrán relációban pedig egy rosszul kalibrált lépés eszkalációhoz vezethet. A besorolási harc tehát kétélű fegyver, ugyanaz a stratégia, amely mozgásteret teremt, könnyen izolációba is torkollhat.

A második hidegháború világában nem bajtársak és elvtársak vannak, hanem kategóriák. Ezek a kategóriák pedig nem örökre adottak. Folyamatosan újratárgyalják őket, erővel, pozícióval és ügyességgel. Magyarország ma ennek az újratárgyalásnak az egyik aktív szereplője.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy konfliktusos-e a magyar külpolitika. Hanem az, hogy képes-e ezt a konfliktusos pozíciót tartós befolyássá alakítani. Mert aki nem határozza meg a saját szerepét, annak a szerepét mások fogják meghatározni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője, lapunk főmunkatársa

Komment

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.
Felhasználónév
2024. január 1.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.