Gendertrükkök az isztambuli egyezményben

Az Európai Unió egyes vezetőinek köreiben már szinte tilos biológiai nemekről beszélni.

15852359 - gold restroom signs unisex Fotó: 123RF

Persze legyinthetnénk minderre, ha a Soros-féle Közép-euró­pai Egyetem egyik kurzusának szövegét olvasgatnánk, de ez egy nemzetközi egyezményben szerepel, amelynek ratifikálását, vagyis a nemzeti jogrendbe építését várják el a megfogalmazók. Ráadásul innentől kezdve valóban nem tudhatjuk, hogy a későbbiekben felsorolt javaslatok valójában kiknek a védelmében születtek. Most akkor a nőket kell védeni az erőszaktól, vagy mindenkit, aki annak vallja magát vagy akit annak lát a társadalom? A zavart csak fokozza, hogy az egyezmény szerint a nők elleni erőszakot (vagy ezek szerint a magukat nőnek megélők elleni atrocitásokat) az alapvető emberi jogok megsértésének kell tekinteni, kizárva ebből és diszkriminálva a férfiakat (avagy a magukat férfiként megélő nőket).

Az egyezménnyel kapcsolatos problémák azonban itt nem érnek véget. Miután a szöveg készítői meghatározzák, hogy valójában kiket tekinthetünk nőnek, ezt megfejelik azzal is, hogy az általuk „társadalmilag” lánynak vagy asszonynak nevezhető emberekkel szemben bizony új menekültügyi eljárásokat kell kidolgozni. Egészen pontosan „a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő befogadási eljárásokat és támogatási szolgálatokat” kell kialakítani a menedékkérőknek. Ezt pedig az egyezmény szerint egy olyan szakértőkből álló bizottság ellenőrizheti majd, amely alapvetésnek tekinthet minden információt a nem kormányzati szervezetektől, vagyis az NGO-któl.

Valójában itt bújik ki a szög a zsákból. Ha tehát egy bevándorló a jövőben azt mondja magáról, hogy ő a társadalom megítélése szerint nő, függetlenül a biológiai nemétől, és ezért a hazájában üldöztetés érte, illetve erőszakos cselekmények áldozatává vált, adott esetben a ratifikáló államok kötelesek lesznek befogadni vagy legalábbis nem küldhetik vissza oda, ahonnan jött.

Ez a kiskapu persze nem ismeretlen azoknak, akik valóban találkoztak már a Soros-féle NGO-k által támogatott menedékkérőkkel. Nyílt titok, hogy közülük sokan állították magukról azt az NGO-k javaslatára, hogy a szexuális irányultságuk miatt üldözik őket Ázsiában vagy Afrikában, például azért, mert homoszexuálisok vagy férfi létükre nőnek élik meg magukat. Ezt pedig igen nehéz bizonyítani itt, Európa szélén, mondhatni lehetetlen feladat.

Az egyezmény ráadásul kifejezetten tiltja a mediációt, vagyis a békéltetést, a közvetítést, amely a legfontosabb eszköz a kapcsolati erőszak megelőzéséhez. Mert vélhetően nem is csak az erőszak megelőzése a célja. Trükkösen elrejtőzik a pakliban a genderszemlélet elfogadtatása, a bevándorlók nagyobb arányú bejuttatása Európába és az ehhez szükséges, tagállamokra kényszerített, bújtatott jogalkotás is. Egy ilyen egyezményt tehát alá lehet írni, mert el kell utasítani minden erőszakot. Ratifikálni azonban nem lehet, mert ellentétes az alaptörvényünkkel és azokkal az alapelvekkel, amelyeket a kétharmados felhatalmazással bíró magyar kormány képvisel.