Egy liberális család tolja a babakocsit a parkban. Odamegy hozzájuk egy nénike, belenéz a babakocsiba, és megkérdezi: – De aranyos gyermek, fiú vagy lány? Mire az apa: – Majd ha felnő, eldönti! Valamikor egy ország kacagott ezen a szakállas viccen, felhőtlenül. Mára viszont csúnya viharfelhők gyülekeznének azok fölött, akik megengednék maguknak az ilyesfajta tréfálkozást. Ez ugyanis ma már nem vicc, hanem az európai rögvalóság.
Az Európai Unió egyes vezetőinek köreiben legalábbis már szinte tilos biológiai nemekről beszélni, magyarán akkora a zavar, hogy azt sem tudja senki, fiú-e vagy lány. Hűen tükrözi ezt a szemléletet a magyar Országgyűlés által a minap nagy többséggel elutasított isztambuli egyezmény szövege is, amelyet az európai jogalkotás részévé akarnak tenni, belopva a büntető- és a menekültügyi eljárásokba a manapság divatos genderszemléletet. De hogy megértsük, milyen sunyi módon zajlik mindez, fontos elolvasni és megpróbálni értelmezni az egyezmény szövegének egyes részleteit.
Már a dokumentum preambuluma is csúsztat és diszkriminál, hiszen arra utal, hogy a nők elleni és a kapcsolati erőszak megakadályozása és szigorúbb büntetése érdekében készült. Ami persze a szöveg egészét tekintve igaz is, de ha annyira aggódnak a kapcsolati erőszak miatt az alkotók, akkor vajon miért hagyják ki az áldozatok megnevezésekor, illetve a velük való bánásmód részletes ecsetelése közben tendenciózusan a férfiakat? A statisztikák szerint ugyanis a férfiak ellen szintén zajlik fizikai, szexuális, pszichikai és gazdasági erőszak a családokon belül, és a felmérésekben az ellenük elkövetett galádságok számarányát csupán az ronthatja, hogy szégyenükben kevesebben tesznek a hatóságoknál feljelentést. Nem beszélve arról, hogy hány kisfiút gyaláznak meg gazemberek szerte a világban.
Az egyezmény felütésével azonban ez az egyik kisebbik baj. Már a szöveg harmadik pontjában kiderül, hogy a szerzők mit gondolnak a világról és hogy mennyire semmibe veszik igen jelentős társadalmi csoportok véleményét arról, hogy mi az, ami természetes. Az egyezmény első részében egyes fogalmak meghatározására tesznek kísérletet, megdöbbentő módon. Például le sem merik írni a „nem” kifejezést, helyette kategorikusan a „gendert” használják, és meg is fogalmazzák, hogy miért. Szerintük ugyanis az emberfia valójában nem nőnek, avagy férfinak születik, csupán „társadalmilag kialakult szerepeket, viselkedési formákat” vesz fel, illetve olyan „tevékenységeket” folytat és „jellegzetes tulajdonságokkal bír” , amelyeket „egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”. Majd ha felnő, akkor eldönti. Vagy esetleg eldönti róla a mindentudó társadalom.
