Felzárkózó pályánkat megőrizzük

Joggal érezheti furcsán magát, aki napjainkban a magyar gazdaság helyzetéről kíván tájékozódni.

Budapest, 2016. szeptember 10. Az újfajta húszezer forintos bankjegyek részlete. Magyarország ma is hivatalos fizetõeszközét, a forintot, 70 évvel ezelõtt, 1946. augusztus elsején vezették be. A pengõt felváltó új pénz nevét I. Károly történelmi aranyforintjáról kapta. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Faludi Imre

Joggal érezheti furcsán magát, aki napjainkban a magyar gazdaság helyzetéről kíván tájékozódni. A problémát nemcsak a koronavírus-járvány által okozott, rendkívül összetett gazdasági következmények áttekintése jelenti, hanem a sok, időnként alapjaiban is eltérő elemzés, amelyek között szakértő legyen a talpán, aki képes valóban kiigazodni.

A tények szerint Magyarországon – hasonlóan egyébként több más kelet-közép-európai országhoz – a vírussal szembeni egészségügyi védekezés sikeres volt. Közben 2020 első negyedévében a magyar gazdaság – szemben az eurózóna 3,8 százalékos visszaesésével – éves összevetésben 2,2 százalékkal növekedett. Adatunk az európai rangsorban a negyedik legjobb eredmény. Indokolt lehet a kérdés, hogy mégis mi okozza az elemzések közötti jelentős eltéréseket, értelmezéseket.

A kritikusok gyakran hangoztatott véleménye szerint Magyarország a jó időkben elmaradt a felkészüléssel, így a vírusválság kitörésekor nem maradt puskapor a védekezéshez. Ezeket a gondolatokat leggyakrabban Surányi Györgytől, az MNB korábbi elnökétől hallhatjuk, amelyeket aztán a legkülönbözőbb közéleti szereplők is rendre átvesznek. Véleményünk változatlanul az, hogy az idézett állítás több ponton téves. Valójában a magyar gazdaság az elmúlt száz évben egyetlen alkalommal sem nézett szembe olyan felkészülten globális válsághelyzettel, mint napjainkban. Az alábbiakban pontokba szedve gyűjtöttük össze az ezt alátámasztó érveinket és az azok mögötti tényeket.

1. A 2008–2009-es pénzügyi válság fájdalmasan rávilágított, hogy illúzió feltételezni: pusztán a profitorientált magánszektorra hagyatkozva a gazdaságban mindig helyreáll az egyensúly és létrejön a teljes foglalkoztatás. Ahogy a piacok önmaguktól a hosszú távon fenntartható humán és fizikai kapacitások optimális mennyiségét, valamint a környezeti fenntarthatóságot sem teremtik meg. Sőt: a piacok működése és az állami beavatkozások között – az utóbbi javára – új egyensúly kialakítása szükséges. Ez a trend kezdődött el a legutóbbi válság folyamán. Az állam egyre aktívabban avatkozott be a gazdaság működésébe, segítve a növekedés újraindítását. A folyamatot a jelenlegi koronavírus-válság még inkább felgyorsítja. Nem kétséges, hogy a gazdasági károk kivédése és a munkahelyek gyors helyreállítása érdekében a kormányok, valamint a jegybankok minden követ megmozdítva még tovább lépnek.

2. 2008–2009-ben az akkori megszorítások indoklásaként hazai gazdaságpolitikusoktól is sokszor hallhattuk az állami és a családi költségvetések analógiáját. A tanmese szerint a családi költségvetésekhez hasonlóan az államnak is, ha az egyik időszakban túlnyújtózkodik a lehetőségein, akkor a következő időszakban illik összehúznia magát. Ez a hibás szemlélet katasztrofális következményekhez vezetett a 2009-es magyar megszorítások, majd az euró­zóna 2011–2012-es válsága idején. Ennek oka, hogy míg saját egyéni döntéseink elenyésző hatással bírnak másokra, addig az állami költségvetés és a jegybank koordinált lépései­re ez már nem igaz. Az állami szereplők képesek a növekedéshez szükséges keresletet folyamatosan alakítani.

3. E tanulságokat levonva a hazai gazdaságpolitika 2010-et követően új stratégiát alkalmazott. Egyszerre tűzte ki célul az öröklött problémák megoldását és a gazdasági felzárkózás újraindítását. Tíz év távlatából kijelenthetjük, hogy valamennyi területen sikert értünk el. 2008-ban a növekedésünk már jóval a globális válság megérkezése előtt leállt, akkori munkanélküliségi rátánk a nyolc százalékot közelítette, külső adósságaink (nettó értelemben) meghaladták a GDP felét és a devizahitelek adták a lakossági hitelek közel kétharmadát. Ezzel szemben 2019-ben gazdasági növekedésünk csaknem ötszázalékos volt, GDP-arányos beruházási rátánk 28 százalék fölött (ez Európában az egyik legmagasabb) állt, a lakossági devizahitelek megszűntek, a munkanélküliségi ráta 3,5 százalék alá süllyedt, miközben minden külső adósságot mérő mutatószámunk jelentős, trendszerű javuláson ment át.

Gyorsan el is jutottunk a gazdasági felkészültség kérdéséig. Általános tapasztalat, hogy a válságok a legyengült, beszűkült gazdaságpolitikai mozgástérrel rendelkező gazdaságokat érintik súlyosan. Ilyen volt Magyarország is 2008–2009-ben. Az idei első negyedév tanulsága, hogy a gazdasági visszaesés egyelőre ott a legsúlyosabb, ahol az egészségügyi vészhelyzet komoly problémákat okozott és ahol a gazdasági növekedés már a vírus megjelenése előtt is gyakorlatilag leállt. E csoportba tartozott most is Dél-Európa és már Franciaország is. Ezzel szemben az öt legkedvezőbb növekedési adat kivétel nélkül Kelet-Közép-Euró­pa országaiban – köztük Magyarországon – van. A kritikus hangok által legtöbbet használt hasonlat szerint a magyar gazdaságpolitika 2008–2009-hez hasonlóan a lejtőn lefelé (értsd: jó időkben) is a gázt nyomta, azaz élénkítette a növekedést, ahelyett, hogy elkezdett volna fékezni.

Ez az állítás azonban, mint a tények mutatják, több szempontból is erősen sántít. Magyarország a 2008–2009-es válsághoz olyan autóval érkezett, amelyből nem csupán a gázpedál hiányzott, de fék sem volt és közben már a kormány sem működött. A súlyos következményeket mindenki tapasztalhatta. Ennél most összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet. Szintén hasonlattal élve: egyetérthetünk, ha autónkkal az aszfaltról váratlanul mély, homokos szakaszra tévedünk, akkor a megfelelő lendülettel mindig nagyobb az esély újból a szilárd terepre kormányozni magunkat. Magyarország az elmúlt években pontosan ezt tette. A teljes foglalkoztatáshoz közeli állapot és a magas beruházási ráta elérése lendületet adott, miközben a jelentős külső adósságok lefaragása és a lakossági devizahitelek átalakítása révén számos ballaszttól is sikerült megszabadulni.

4. A kritikusok további érve, hogy 2008–2009-hez hasonlóan ezúttal a magyar költségvetés és a monetáris politika sem lesz képes a válsággal ellentétes, úgynevezett anticiklikushatásokat kifejteni. Még csak két hónap telt el a gazdasági védekezés időszakából, így a költségvetésnél az egyenleget nem most, hanem az év végén lesz érdemes levonni. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy egy egészségügyi vészhelyzettel állunk szemben, amelynek pontos lefutása egyelőre nem ismert. Olyan megoldásokat kell találni, amelyben a gazdaságpolitika beavatkozási képessége a legelső és a járvány kifutását követő hónapokban is megmarad. Vékony az ösvény. Ne legyenek kétségeink, azok a szereplők, akik most még a határtalan költségvetési költekezés hiánya miatt aggódnak, a járvány elmúltával már az adósságráták alapján fogják megítélni és ostorozni a különböző országokat.

E ponton lép a képbe a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az elmúlt évtized tanulsága, hogy a jegybankok nemcsak kamatpolitikájukkal, hanem egyéb nem hagyományos lépéseikkel is képesek élénkíteni a növekedést. Az MNB e téren az elmúlt hét évben az egyik leginnovatívabb jegybanknak bizonyult. A jegybank javaslatára most március közepén a kormány az elsők között hirdette ki például a hiteltörlesztések év végéig történő felfüggesztését. Fontos lépés ez egy olyan országban, ahol még élénken élnek a legutóbbi hitelválság emlékei, amikor a töretlenül emelkedő törlesztőrészletek tömegeknek okoztak súlyos egzisztenciális problémákat. A jegybankok beavatkozási poten­ciálját napjainkban már leginkább a jegybanki mérlegek bővítési lehetőségei jelentik. E téren ad komoly muníciót az MNB 2013 óta követett mérlegszűkítő stratégiája. A kisebb mérleg most nagyobb beavatkozási potenciált jelent, amelynek kiaknázásához szükséges eszközök is gyorsan az MNB eszköztárába kerültek.

5. Végezetül fontos a jegybanki tartalékok szintjéről is néhány gondolatot megjegyezni. Az MNB jelenleg közel 29 milliárd euró értékű tartalékkal rendelkezik. Ez az érték a széles körben elfogadott mutatók szerint biztonságos szint. A jegybank nemzetközi tartalékában mára az arany is fontos szeletet képvisel. Jelentős részben az aranytartalék jól időzített – persze kritikusok által e téren is kifogásolt – növelésének köszönhető, hogy az MNB eredménytartalékából 250 milliárd forintot tudott befizetni a költségvetésbe április elején, támogatva a koronavírus okozta válság kezelését.

A rendkívüli nehézségek ellenére első eredményeink biztatóak. Nem kétséges, hogy a második negyedév gazdasági adatai Magyarországon és a világban is a modern kori gazdaságstatisztikák történetében még nem tapasztalt visszaeséseket fognak mutatni, amely után a helyreállás is komoly kihívásokat jelent majd. Ugyanakkor az elmúlt száz évet tekintve optimisták lehetünk. Az erős indulóhelyzetünket, valamint a rendelkezésre álló muníciókat okosan felhasználva ezúttal évekig tartó leszakadás helyett arra van jó esélyünk, hogy a felzárkózó pályánkat is megőrizzük.

A szerzők a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatói