2. 2008–2009-ben az akkori megszorítások indoklásaként hazai gazdaságpolitikusoktól is sokszor hallhattuk az állami és a családi költségvetések analógiáját. A tanmese szerint a családi költségvetésekhez hasonlóan az államnak is, ha az egyik időszakban túlnyújtózkodik a lehetőségein, akkor a következő időszakban illik összehúznia magát. Ez a hibás szemlélet katasztrofális következményekhez vezetett a 2009-es magyar megszorítások, majd az eurózóna 2011–2012-es válsága idején. Ennek oka, hogy míg saját egyéni döntéseink elenyésző hatással bírnak másokra, addig az állami költségvetés és a jegybank koordinált lépéseire ez már nem igaz. Az állami szereplők képesek a növekedéshez szükséges keresletet folyamatosan alakítani.
3. E tanulságokat levonva a hazai gazdaságpolitika 2010-et követően új stratégiát alkalmazott. Egyszerre tűzte ki célul az öröklött problémák megoldását és a gazdasági felzárkózás újraindítását. Tíz év távlatából kijelenthetjük, hogy valamennyi területen sikert értünk el. 2008-ban a növekedésünk már jóval a globális válság megérkezése előtt leállt, akkori munkanélküliségi rátánk a nyolc százalékot közelítette, külső adósságaink (nettó értelemben) meghaladták a GDP felét és a devizahitelek adták a lakossági hitelek közel kétharmadát. Ezzel szemben 2019-ben gazdasági növekedésünk csaknem ötszázalékos volt, GDP-arányos beruházási rátánk 28 százalék fölött (ez Európában az egyik legmagasabb) állt, a lakossági devizahitelek megszűntek, a munkanélküliségi ráta 3,5 százalék alá süllyedt, miközben minden külső adósságot mérő mutatószámunk jelentős, trendszerű javuláson ment át.
Gyorsan el is jutottunk a gazdasági felkészültség kérdéséig. Általános tapasztalat, hogy a válságok a legyengült, beszűkült gazdaságpolitikai mozgástérrel rendelkező gazdaságokat érintik súlyosan. Ilyen volt Magyarország is 2008–2009-ben. Az idei első negyedév tanulsága, hogy a gazdasági visszaesés egyelőre ott a legsúlyosabb, ahol az egészségügyi vészhelyzet komoly problémákat okozott és ahol a gazdasági növekedés már a vírus megjelenése előtt is gyakorlatilag leállt. E csoportba tartozott most is Dél-Európa és már Franciaország is. Ezzel szemben az öt legkedvezőbb növekedési adat kivétel nélkül Kelet-Közép-Európa országaiban – köztük Magyarországon – van. A kritikus hangok által legtöbbet használt hasonlat szerint a magyar gazdaságpolitika 2008–2009-hez hasonlóan a lejtőn lefelé (értsd: jó időkben) is a gázt nyomta, azaz élénkítette a növekedést, ahelyett, hogy elkezdett volna fékezni.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!