Vidéken van tétje a kultúrának, nem Budapesten

A magyar kultúrát nagyjából száz éve központosította a főváros, ez Trianon egyik következménye.

Nagy-Kálózy Eszter és Gáspár Sándor a Vándorszínészek forgatásán Fotó: MTI Fotó: Kallos Bea

Hát persze hogy húzták a szájukat erre az egészre a budapesti újságírók, akik sokallták a Déryné-programra szánt egymilliárd forintos kormányzati támogatást is. „Vidékre? Ugyan már!” Sőt két héttel ezelőtt kapva kaptak az alkalmon és összemosták egy magánalapítvány vándorszínházi programjával, azzal riogatva az olvasóikat, hogy „kereszténységet népszerűsítő vándorszínház alakult, amelynek célja, hogy az iskolákba eljuttassa Jézus követésének példázatait és a magyar történelem sorsfordító pillanatait” – írta gunyorosan a balliberális Hvg.hu.

A kereszténység és a magyar történelem sátáninak tűnik az ő szemükben, pedig jól tudjuk, hogy igazából csak két dolgot kifogásolnak: azt, hogy miért nem a liberális körök kapták meg az erre szánt pénzt is, és persze a kereszténység helyett miért nem liberális „érzékenyítéssel” házalnak a színházak. Igaz, azóta javították a cikküket – észrevétlenül, andalítóan, cinkosan.

A pénznek ugyanis csak akkor van szaga, ha azt nem liberális kultúrára költik. A liberális újságírók sokallják a Déryné-programra szánt egymilliárd forintot is, azon keseregve, hogy mindezt akkor műveli a kormány, amikor a fővárosi színházak „elestek a taopénzektől” – remélem, hogy azóta nem kultúrmankóval járnak. Azt már elfelejtik hozzáferdíteni a mondandójukhoz, hogy tavaly több milliárd forint támogatást kaptak kompenzációként a „kiemelt fővárosi színházak” a kieső tao­pénzek miatt. A Madách Színház például 1,1 milliárd forintot, a Vígszínház 840 milliót és így tovább. De persze én sem ma reggel jöttem fel Pestre gyorsvonattal Mucsáról, pedig útközben Göre Gáborral bizonyosan jól eldiskurálgattunk volna. Jól tudom, hogy a balliberális újságírókat nem érdekli a magyar vidék, meg hát minek oda kultúrát vinni, szegény Budapestnek alig harminc kőszínháza van, szakadjon csak le a fővárostól a felesleges ballaszt – hallottuk ezt már másoktól is.

Ez van, ők szőrösszívűek.

De kell a Déryné-program, hogy olyan vidékek is legyenek, ahol – szintén Kányádi szavaival élve – a keserű édessé ízesül. Vidékek legbelül.