2006 őszén a világtörténelem leggyilkosabb ideológiáját népszerűsítő budapesti Eszmélet című leninista folyóiratban egy úgynevezett tudományos publikáció jelent meg Wass Albertről. A szerző rengeteg lábjegyzettel ellátott szakmai munkában ismertette azt, hogy „a történeti források, valamint irodalmi-politikai munkássága egyértelműen azt bizonyítják, hogy Wass Albert halála napjáig meggyőződéses nyilas volt, és a hungarista puccstól kezdve az emigrációban is nyíltan hirdette Szálasi Ferenc igazságát”. E hajmeresztő, minden alapot nélkülöző megállapítást a történész tudományosnak látszó módszerekkel igazolta. Szakmai rutinját az ELTE történelem szakán szerezte, a leninista folyóirat szerkesztői stábja pedig igazán garancia lehet a laikusok számára is, hiszen ott egyetemi tanárok, kutatók, akadémiai tótumfaktumok a személyükkel igazolták, hogy csak olyan írások jelennek meg, amelyek a megkérdőjelezhetetlen tudomány magas fellegvárának szakmai magaslatain állnak. A korabeli sajtóban több helyen is ismertették az „új kutatások eredményeit”, hátborzongató tablót festve Wass Albert személye köré.
Liberális folyóiratban hivatkozzák a leninista folyóiratot
Fél év sem telt el, 2007 májusában már a Beszélő című liberális folyóiratban egy másik cikk hivatkozásaként szerepel az Eszméletben megjelent írás. Egy állítás igazolása. Egy megkérdőjelezhetetlen szakmai érv. Ugye milyen érdekes, amikor egy liberális átvesz egy leninista nézőpontot? De ne akadjunk fenn ilyen apróságon. A lényeg, hogy az Eszmélet szerzője jól járt, írását elszámolta tudományos publikációnak, meglettek a hivatkozások, ismertetések. Egyszóval tudománymetriai vonatkozásban is komoly szakmai visszaigazolást kapott, pont mint napjainkban Ungváry Krisztián, aki büszkén helyezi magát mások fölé a tudományos rangsorban.
Biztosan sokan csalódnának, ha itt véget érne ez a történet. Ne aggódjanak, most jön a java. 2010 végén egy történész állított be kiadóm szerkesztőségébe, és egy kéziratot hozott. Olyan helyeken publikált korábban, ami garanciát jelentett arra, hogy komoly kutatóról van szó, aki mellesleg nem a balliberális nómenklatúra szekértolója. Szakmai munkájáért kitüntetést vett át az Országgyűlés egyik alelnökétől, rangos elismerést egy katolikus püspöktől és még sorolhatnám. A mintegy harmincoldalas, tudományos módszerekkel felépített kézirata rengeteg lábjegyzettel ellátva tételesen cáfolta a Wass Albert elleni hungarista és náci vádakat. Egy dolog zavart csak a szerző munkásságával kapcsolatban: hosszas kutakodás után sem találtam egy olyan személyt sem, aki másfél évnél hosszabb ideje ismerte volna a történészt. Így aztán a korábbi múltja ködbe veszett. Az írását eltettem, és vártam, amíg a fotója körbeér a kapcsolatrendszeremben, hátha valaki felismeri. Természetesen felismerték.