Eközben Magyarországon momentán a nyár tombol. Kicsit hézagosan, kicsit ütemtelenül, de a miénk. A magyarok pedig megfogadták a miniszterelnöki javallatot, és megcélozták rendesen a Balatont. Komplett falvak változtak egy csapásra Siófokká, mert átmenet nálunk sosincs. Azon a napon, amelyiken az egyik strandon este hat után, a tömegnyomás enyhültével azon mélázok, hogy miként válik a botrányból megszokás, két dolog világos. Az egyik, hogy a biztonsági ajánlások betarthatatlanok, de nincs is rájuk igény, a másik, hogy a bikinifelsőkből nem készült szájmaszk, holott voltak erre irányuló javaslatok. Ez persze szín- és vegytiszta szexista és férfisoviniszta megnyilvánulás részemről, de ez van.
Én a hatvanas években születtem, és bár a világ szüntelenül változik körülöttem, magam már benne nem nagyon. Ráadásul azért merengek a skandalumtól a széles körű elterjedésig vezető útról, miközben elhelyezkedem a dohányosok számára kijelölt karanténban, mert ezen a napon rázta meg az emberiséget a bikini feltalálása, méghozzá hetvennégy évvel ezelőtt. Ami persze nem teljesen igaz, de az is jó, hogy egy ilyen fontos eset kapcsán van valamiféle közmegegyezés. Mert már a régi öreg görögök is ugye, a rómaiakról nem is beszélve, de aztán a középkorban megtört kissé az ív, olyannyira, hogy egy ilyen cuccért a helyszínen felgyújtották volna a viselőjét, és egészen addig kellett várni a revolúcióra, míg az emberiség letudta a második világháborút is. Illetve hát a harmincas években már szép sikereket arattak a strandokon a kétrészes fürdőruhák, de az áttörés konszenzusos dátuma 1946. július 5. Ekkor mutatta be, hol máshol, mint a köztudomásúlag mondén Párizsban egy Louis Reard nevű mérnökember a legújabb találmányát, amit a Marshall-szigetek szerves részét képező Bikini-atollról nevezett el, mivel úgy vélte, hogy kizárólag az amerikaiak által ott elvégzett atomrobbantásokhoz mérhető hatást vált majd ki a férfiakból.
Na most, ha ezzel a magyarázattal ezekben a mostani vészterhes időkben állt volna elő, akkor még évek múltával is mindenki minimum bokánál zárt zsákokban szaladgálna körülöttem. Így is volt baja elég, a bemutatóhoz végül nagy nehezen talált egy sztriptíztáncosnőt, Amerikában meg, ahol már akkor is több lőfegyver volt, mint ahány lakos, még több mint tíz évet kellett várni az áttöréses befogadásra. Végül a film és a popzene sietett a ruhaipar segítségére, az És Isten megteremtette a nőt (Brigitte Bardot) és a Dr. No (Ursula Andress) után már nem volt kecmec, miközben szólt az Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini, amit le sem merek fordítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!