Ki kell mondanunk: az Európai Unió már nem szuverén szervezet. Nem azok irányítják, akik formálisan az irányító pozícióban vannak, hanem globalista és liberális hálózatok, s mögöttük a globális pénzügyi elit. Ennélfogva pedig a tagállamok, amelyek részei az uniónak, nem lehetnek szuverének, mert nem tudják valójában befolyásolni azokat a döntéseket, amelyek máshol születnek meg.
A hazánkkal és Lengyelországgal szembeni összehangolt támadások ellen is azért nehéz védekezni, mert a formális, látható szervezeti döntések mögött, amelyeket az Európai Bizottság és az Európai Parlament (EP), illetve az Európai Unió Bírósága meghoz, gyakran nem látható, nem ellenőrizhető, nem számonkérhető erők, körök, csoportok húzódnak meg. De vegyük sorra a legfontosabb jeleit annak, hogy az unió ma már nem szuverén, nem a választott testületek döntenek a valódi kérdésekben, hanem egy mögöttes hálózat, amelyet akár – a deep state mintájára – mélyuniónak is nevezhetnénk.
Először: a Európai Bizottság elnökét, illetve tagjait, biztosait háttéralkuk alapján választják – nem meg, hanem – ki. Emlékezzünk arra, hogy 2014-ben milyen körülmények között „választódott ki” egy luxemburgi politikus, nevezett Jean-Claude Juncker az elnöki pozícióra. Nem más, mint Angela Merkel szemelte ki, de mivel Angela Merkel is kiszolgálója egy nála jóval erősebb hatalomnak, méghozzá a globális pénzügyi elitnek, ezért inkább azt kell mondanunk, hogy Merkel lenyomta a tagállami vezetők torkán azt a személyt, akit a mélyunió emberei a saját érdekük szempontjából a legtökéletesebbnek tartottak. Miért is volt tökéletes a pénzügyi elitnek Juncker? Azért, mert luxemburgi pénzügyminiszterként, majd utána miniszterelnökként Luxemburgból adóparadicsomot csinált, a gigacégek, befektetési alapok és globális bankok számára a lehető legkedvezőbb feltételekkel, egyfajta Kajmán-szigetekként vagy Panamaként. Luxemburg fontos hely lett ilyen szempontból a globális hálózatnak, amelyen keresztül gigantikus pénzeket mentettek ki az adózás fárasztó terhei alól.