Nehézzé lett a kereszt.
Újkori kufároktól érkeznek a gúnyos kritikák. Máig nem tudják megbocsátani kiűzetésüket a jeruzsálemi templomból. Jézus hite ma is útjában van az elanyagiasodott embernek. A szív csap össze a szívtelen pénzzel. Hívő a hitetlennel. A romlatlan vidék a romlott várossal.
Éppen azok árulnak el minket, akiket a végváraink védtek évszázadokon át az Európára rontó hitetlenektől. Az ő szemükben mi lettünk azok, akik „lemaradtak egy brosúrával”, akik nem értik meg a kontinens „európaibb” felét, ahol már eldobták, „kinőtték” a kétezer éves hitet.
Mi, idehaza tartjuk magunkat. Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik – igaz, „maradiságunkért” rendre kapunk is hideget, meleget, gúnyos kritikákat a „megvilágosodott” kontinenstől. Mint aki lemaradt, visszamaradt a fejlődésben – holott „csak” megmaradtunk a hitünkben, visszük tovább a keresztet. Hiszen hinni annyi, mint szívünk szerint cselekedni, hűnek maradni jóban, rosszban. Mintha nem lett volna elég nekünk, hogy a kommunista évtizedek alatt elvették keresztény ünnepeinket, s Jézus Krisztust négy évtizeden keresztül „indexre” tették az istentelenek. A hatalomra került Rákosi pártvezért felbőszítette Mindszenty József hercegprímás hatalmas népszerűsége, hiszen a templomok, körmenetek, misék látogatottsága a fokozódó diktatúra dacára is egyre nőtt. A diktátor, akinek megvezethető, hitetlen tömegre volt szüksége, tudta, a kereszténység leghitelesebb személyiségével kell leszámolnia, hogy megtörhesse a magyarság szellemét.
Most is a lelkekért megy a harc. A hitünkért. Elvenni azt, átformálni, kiölni belőlünk… A hit megtiprása a hitetlenek alapvetése volt mindig. A kereszténység a kezét fölemelő, békességre intő Krisztusban bízva reménykedik: nem istentelenedhet el a világ. Ha az Úr velünk, ki ellenünk?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!