Bízzunk a tudományban! (I. rész)

Az egyetlen kiút a járványból továbbra is a vakcinákon keresztül vezet. A tudományban érdemes még bízni.

Kemenesi Gábor Forrás: Facebook

„A tudományban érdemes még bízni.” Ezt Kemenesi Gábor írta a minap. S írt még mást is: „A vakcina tudományos nevén a Gam-COVID-Vac jelzés alatt ismerhető, az egyes és kettes klinikai fázisok eredményei korábbról már ismertek. Emlékeztető: ezek során állapítják meg a biztonságosságot (fellép-e súlyos mellékhatás) és az immunválasz kialakulásának tényét. A hármas fázisban tízezres nagyságrenden tesztelik valós körülmények között a készítményt, összevetve olyan csoporttal, amely csupán placebót kap. Ekkor derül ki a betegség kivédésének képessége, illetve a súlyos és kórházi kezelést igénylő megbetegedés elleni védelem is. Nagyon fontos továbbá, hogy a ritka mellékhatások felderítését és az általános oltási profilt is ekkor vizsgálják. A vakcina, az AstraZeneca készítményéhez hasonlóan, egy replikációra képtelen vírusvektoron alapul. Ebben az esetben két eltérő emberi adenovírust használnak a két dózis során, az ún. Ad26 az első dózisban kerül felhasználásra, az Ad5 alapú második dózis pedig 21 nappal az első dózis után kerül beadásra. Mindkét vektorvírus, hason­lóan az AstraZeneca-vektorvakcinához, a SARS-CoV-2 tüskefehérje genetikai kódját »csempészi« a szervezetünkbe, ahol az ott kifejeződve kiváltja a védelmet szolgáló immunválaszt és kialakítja az immunmemóriát.”

Tudom én, hogy nem könnyű szöveg, de hát az élet már csak ilyen, mi nem engedhetjük meg magunknak a harminc másodperces villogó képi világok luxusát, mert akkor nem marad más az út végén, mint egy Hadházy.

Kemenesi Gábor mást is írt ugyanott: „A vizsgálatot 18 év feletti felnőtteken végezték, minden esetben kizárták az előzetes fertőzést (IgG és IgM vizsgálat). Összesen 16 501 ember kapott vakcinakészítményt és 5476 ember placebót. 60 év feletti alanyokból összesen 1611 vakcinált és további 533 placebócsoportba tartozó egyént vizsgáltak és elemeztek. A hatékonyság tekintetében a vizsgálat 91,6 százalékot állapított meg. A vakcináltak körében a neutralizáló antitestek megjelenése 98 százalékban volt megfigyelhető 42 nappal a vakcinálás megkezdését követően. A vakcina az első dózist ­követően 15 nappal mutat mérhető védelmet. 15 és 21 nap között a hatékonyság 73,6 százalékban állapítható meg, a második dózist ­követően pedig 100 százaléknak közlik. A hatékonysági görbe az első dózist követő 16-18. napon mutat kezdeti eltérést a két csoport között, bár a vizsgálati struktúra nem célozta az egyszeri dózis hatékonyságának felmérését, ezek alapján valószínűsíthető kezdeti védelem van ettől az időponttól. Az antitestválasz a 18–30 éves korosztályban valamivel markánsabb volt, mint az összes többi kategóriában, melyek közt már nem volt mennyiségi különbség. Nagyon fontos és dicséretes, hogy az immunmemória számára lényeges sejtes immunválaszt is mérte a vizsgálat, 28 nappal a vakcináció megkezdése után mérhető különbség volt a vakcinált és nem vakcinált csoport között. A leggyakoribb oltási reakciók az influenzaszerű tünetek, oltási hely reakciója, fejfájás és gyengeség voltak. A tanulmány a fázis 1–2. eredményekre hivatkozik az oltási reakciók tekintetében, itt a fázis hármas vizsgálatokból pedig a 60 év ­felettiek köré­ben közöl részletes adatokat (táblázat). Eszerint tehát 60 év felett a vakcinált csoportban az influen­zaszerű tünetek 15,2 százalékban, az oltási helyhez köthető reakciók 5,4 százalékban, míg az általános gyengeség 2,5 százalékban jelentkeztek, mint leggyakoribb enyhe mellékhatások (táblázat). Súlyos mellékhatásokat 68 páciensnél regisztráltak, de egyik esetben sem volt köthető a vakcinához, ezt az előfordulási arány is alátámasztja (45 a vakcinált csoportban, míg 23 a placebócsoportban). Összesen négy halálesetet regisztráltak, egyik sem köthető a vakcinához (vakcinált csoportban 3, placebócsoportban 1). Hozzátenném, hogy minden klinikai kísérlet során a populációra általában jellemző jelenségek előfordulnak (halálozás, egyéb kórképek felbukkanása), a klinikai vizsgálat a vakcinával való összefüggés vizsgálata, amelynek lehetőségét ebben a tanulmányban kizárták. A készítményt a cikk szerint 2021. január 23-ig több mint 2 millió ember megkapta. További információ, hogy az egyszeri dózisra vonatkozó klinikai vizsgálatokat is elkezdték. […] Semmi kétség, hogy az egyetlen kiút a járványból továbbra is a vakcinákon keresztül vezet, javaslom mindenkinek, hogy tudományos szemmel értelmezze a ránk zúduló információkat. A tudományban érdemes még bízni.”

Ez tehát Kemenesi Gábor véleménye az orosz vakcináról.

Persze teljesen nyilvánvaló, hogy Kemenesi Gábor véleménye mit sem számít, semmit nem nyom a latban, ugyanis Kemenesi Gábor mindössze egy „Junior Prima díjas magyar bio­lógus, víruskutató, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, az egyetem falai között működő Szentágothai János Kutatóközpont virológiai laboratóriumának munkatársa. A 2020-as Covid–19-világjárvány idején vált országosan ismertté, amikor a hazai médiában rendszeresen jelent meg a járvánnyal és a SARS-CoV-2 vírussal kapcsolatos témák szakértőjeként és a Koronavírus-kutató Akciócsoport tagjaként. 2013-ban végzett biológus szakon a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán. Egyetemi évei alatt szerteágazó kutatásokat végzett dr. Jakab Ferenc professzor vezetésével a szúnyogok és denevérek által terjesztett vírusokkal kapcsolatban. Doktori fokozatát 2018-ban szerezte denevérvirológia témakörben.”

Mindebből világosan látszik, hogy Kemenesi Gábor véleménye nem számít. Ebben a világban ugyanis a Facebook-kommentelő meg Hadházy véleménye a releváns. Kemenesié nem, miképpen az eddig orosz vakcinával beoltott több mint kétmillió ember létezése (élete és egészsége) is teljesen lényegtelen.

S hogy Kemenesi Gábor miért is írta mindezt?

Azért, mert megjelent a The Lancet című orvosi tudományos folyóiratban egy írás, amely beszámol a Szputnyik V orosz vakcináról. Ebben pedig megírják, hogy az orosz vakcina 91,6 százalékos hatékonyságú a Covid–19-cel szemben. Semmilyen jelentős mellékhatása nincs. Persze mit számít ez? Semmit. Hiszen a The Lancet mindössze a világ egyik legjelentősebb, legelismertebb tudományos (orvosi) folyóirata. Ami ott megjelenik, azt komolyan szokták venni és nem szokták megkérdőjelezni. Mégiscsak az Oxfordi Egyetem kiadványáról beszélünk!

Például a Privátbankár.hu (és több más orgánum) 2020. december 20-án így számolt be a The Lancetben megjelent cikkről: „Itt a tudományos bizonyíték, hogy az AstraZeneca vakcinája biztonságos. Az Oxfordi Egyetem a The Lancet című vezető tudományos folyóiratban tette közzé a 3. fázisról szóló beszámolóját, amely szerint hatékony a megelőzésben, nem fordultak elő súlyos esetek és nem volt szükség kórházi kezelésre az első vakcinadózis beadását követő 21. nap után. Az előzetes eredmények 11 636 brit és brazil önkéntes résztvevőnél mutatkozott 131 tünetes koronavírus-fertőzés eredményei alapján születtek, és folyamatban van az eredmények további hatósági értékelése. A november 23-án bejelentett adatoknak megfelelően a kétféle dózis összegzett eredménye szerint a vakcina hatékonysága 70,4 százalék, s az AZD1222 vakcinát kapó csoport tagjai között egyetlen súlyos vagy kórházi ápolásra szoruló eset sem fordult elő. A további elemzés kimutatta, hogy a két teljes dózist kapó önkéntesek között a hatékonyság 62,1 százalék volt, míg abban a csoportban, ahol először fél, majd teljes dózist kaptak, a vakcina hatékonysága 90,0 százalék. A vakcina hatékonyságát a másodlagos statisztikai végpont szerint az alapján is értékelték, mennyire képes megelőzni a súlyos esetek kialakulását az első dózist követően. Nem tapasztaltak kórházi kezelést igénylő vagy súlyos betegséget az első dózis után 21 nappal. A kontrollcsoportban (akik a vizsgálat során nem AZD1222 vakcinát kaptak) 10 esetben fordult elő kórházi kezelést igénylő eset, közülük 2 súlyos, és egy betegnél halállal végződött a betegség.”

Látjuk tehát, hogy az AstraZeneca esetében a The Lancet írása „tudományos bizonyíték”, vitának helye nincs. De hát mondom, ez csak a The Lancet. Meg Kemenesi Gábor. Meg kétmillió beoltott élete és egészsége. Mit számít mindez, amikor itt van velük szemben a Facebook-kommentelő, Hadházy, az ellenzék és az ellenzéki sajtó, továbbá a Magyar Orvosi Kamara?

Lássuk kicsit közelebbről! A Facebook-kommentelőt most hagyjuk, az konstans és felesleges, ahogy kedvenc mémem ábrázolja a helyzetet, amikor éppen teszik be a mentőbe a beteget, aki aggódva kérdezi a mentőorvost: – Doktor úr, ugye hamar bevisznek a kórházba? – Uram, az ön állapota annyira súlyos, hogy nem kórházba visszük, hanem a Facebook-kommentelőkhöz. A többivel azonban érdemes részletesebben is foglalkozni.

Nézzük előbb az alaphelyzetet! A Pfizer és az AstraZeneca nem szállít elegendő mennyiségű vakcinát az unióba. Erről – a pénzen kívül – leginkább maga az unió tehet, nem véletlen, hogy egyre többen akarják például Von der Leyen felelősségét vizsgálni. A lényeg mégsem ez, hanem a puszta tény: nincs elég vakcina. Vakcina és átoltottság nélkül pedig nincsen nyitás és normális élet, nyitás és normális élet nélkül pedig csak további gazdasági recesszió van és halál. A normális országok és normális kormányok ebben a helyzetben más megoldások – értsd: más vakcinák – után néznek.

A két legkézenfekvőbb vakcina, ami szóba jöhet: az orosz és a kínai vakcina. Nyilvánvaló tehát, hogy a „minél rosszabb, annál jobb” aljasságát valló politikai erők bármi áron megpróbálják ellehetetleníteni és hitelteleníteni ezt a két vakcinát (ezt a két országot). Krekó Péter most minden fórumon tagadja azt, amit kimondott mondatából ki lehet olvasni, de a tény mégis ez, erről szól a mindennapok magyar valósága: az ellenzék mindenhogyan és bármi áron el akarja venni az emberek hitét, bizalmát a vakcináktól, hadd haljanak meg még többen, hadd zuhanjon tovább a gazdaság, hiszen jövőre választások lesznek.

Így aztán a rasszizmussal egyenértékű módon pofáznak az „orosz” és a „kínai” vakcinákról, a lényeg pedig a két országon és a két nemzeten van, méghozzá olyan összefüggésben, mintha minden, ami keleti, s főképpen orosz vagy kínai, az alacsonyabb rendű, silányabb, butább és rosszabb lenne bárminél, ami nyugati.

Ebbe a penetráns és tűrhetetlen ocsmányságba rondított bele most a The Lancet írása (no és persze ott van még a kétmillió beoltott ember, de arról legfeljebb nem ugatnak). A The Lancet írásáról muszáj beszámolni, de hát akkor mi lesz most azzal a narratívával, miszerint az orosz vakcina rossz, hatástalan és veszélyes?

Semmi gond! Ilyen esetekre tartogatják Hadházyt, a beszélő szerszámot!

(folytatjuk)