időjárás °C Vendel 2021. October 20.
logo

A Coca-Cola provokációja

Topolánszky Ádám
2021.03.19. 13:00
A Coca-Cola provokációja

A fekete italt gyártó cég belső kampányt indított a „fehérség visszaszorítására”, a már megszokott politikai korrektség jegyében. „Próbáljunk meg kevésbé fehérnek lenni!” (Try to be less white!) Ezt találta ki nemrég a Coca-Cola mint vállalati irányelvet, amelyet megpróbáltak alkalmazottaiknak egy továbbképzési videóban felkínálni. A kampány ötletgazdája, legyen szíves, magyarázza meg ezt az irányelvet egy jegesmedvének, amint az éppen kiéhezve táplálék után kutat az Északi-sarkvidéken, hogy „legyen kevésbé fehér”. Egy fekete, cukros ízű ital nem biztos, hogy meg fogja hatni a jegesmacit.

De majd ők persze szépen megindokolják, hogy miért is volt szükség erre a kampányra. Amúgy pedig ez csak játék a szavakkal, mondják majd nyilván magyarázatul. Merthogy a Coca-Cola üdítőital fekete, és emiatt ne fehér italt (tejet, kókuszlét) vagy bármilyen világos színű akármit szürcsölgessünk, hanem leginkább az ő italukat igyuk literszámra. Talán ez is lehet a kampány mögött.

De a szlogen, a „Try to be less white!” még tréfának is rossz, hiszen ez nem kevesebb, mint nettó rasszizmus. A Coca-Cola ugyanis nem kevesebbet, mint egy egész emberi alfajt próbált degradálni és elmarasztalni valamiért. De miért is? Mit szeretett volna a nagyvállalat elérni ezzel? Hogy legyünk megértőbbek a más alfajhoz tartozó munkatársakkal vagy vásárlókkal szemben? Vagy talán azt szerették volna a Coca-Cola agytrösztjei, hogy mi, fehérek legyünk kevésbé arrogánsak? De hát emlékezetünk szerint nem mi égettük fel (vagy le) nagyvárosok belső kerületeit 2020 tavaszától a nyár végéig Amerikában. Vagy hogy legyünk kevésbé kapzsik? De hát nem mi fosztottuk ki üzletek százait, hanem javarészt fekete felebarátaink, akik ellen a legtöbb esetben nem indítottak büntetőeljárást sem.

Akárhogy is magyarázzák visszamenőleg, ez a kampány bizony vegytiszta rasszizmusként indult, amely üzenete szerint kevesebb „fehéret” akart láttatni belőlünk. A nagy felháborodást követően már levették ugyan a továbbképző videót a Linked­In Education tanfolyam részeként, de a megdöbbenés világszerte tovább él. Tragédia, hogy ez a fehér- és keresztényellenes egész pályás letámadás ma már itt tart. És az is sajnálatos, hogy a multikat éljenző és gyakran nem túl egészséges termékeket ránk tukmáló globalista kormányok ilyenkor egy szót sem szólnak, hanem engedik tobzódni ezt az újfajta rasszizmust a multinacionális cégek részéről, amit ez esetben a Coca-Cola próbált megvalósítani. Azért csak halkan említem, hogy a Coca-Cola-cégcsoporthoz tartozik a Costa Coffee Company, a Minute Maid és a Fuze italcsoport is (amennyiben termékbojkotton gondolkozunk).

Szinte hihetetlen, hogy képes volt nyíltan és írásban is rögzítve meghirdetni fehérellenes kampányát a multinacionális óriás, az említett szlogent hirdetve, hogy „legyünk kevésbé fehérek”. Először csak hitetlenül csóváltuk a fejünket. A vállalati kampány arra volt kihegyezve, hogy elsősorban a náluk dolgozó alkalmazottak (86 200 fő világszerte) adjanak alább „arroganciájukból”, és legyenek „kevésbé fehérek”. Ez olyan, mintha egy fehér kristálycukrot előállító nagyvállalat (Associated British Foods) azt mondaná fekete alkalmazottainak: „Legyetek kevésbé feketék!” Vajon milyen reakciót váltana ki egy ilyen javaslat a liberális médiá­ból? Talán eljött az ideje, hogy a rasszizmust elutasító emberek ne igyák ezt a folyadékot a továbbiakban. Teljes bojkottot lehetne hirdetni a Coca-Cola ellen.

Miért nem beszélünk erről nyíltabban? Nem merünk? Meghunyászkodunk? Politikai korrektségként fogjuk fel, hogy faji alapon becsmérlik az eddigi legsikeresebb emberi alfajhoz tartozó egyéneket a földgolyón? Netán egyet is értünk ezzel a rasszista szólammal? Bűnösök vagyunk mi, fehér emberek valamiért? És vajon hogyan legyünk „kevésbé fehérek”? Fessük be magunkat különböző színekkel? Vagy tagadjuk le mostantól, hogy fehérek vagyunk? Vagy csak ne említsük a bőrszínünket? Szégyellnünk kellene magunkat valamiért? És akkor ebből az következik, hogy jó néhány ország (például a közép- és kelet-európai országok) mostantól hátrébb kell hogy sorolja magát, mert többségében fehér emberek lakják? Micsoda gyalázatos ökörség ez? Akkor most a Fehér Ház is legyen „kevésbé fehér”? És a hó? A lepedő? A kristálycukor? A fehér orrszarvúk sorsa (egyes források szerint kihaltak 2010 körül) vár ránk, ha most nem szólalunk meg. És a fehér egér? És a jegesmedve? És a fehér párduc? Vagy a fehér farkas? Vagy a fehér falfesték? Vagy a fehér csoki? Vagy a hóbagoly?

A fehér szín szimbolikájában semmi szégyellnivaló nincsen. Gondoljuk csak át, hogy mi minden fehér. A fehér a tisztaság és a szűziesség jelképe. A kórházak, az egészségügyi dolgozók öltözékének színe is fehér. De a liliom is fehér. A liszt és a cukor is. Meg hát Hófehérke is. A béke jelképe a fehér zászló. A gazdaságot, amikor etikus alapokra helyezzük, azt szoktuk mondani, hogy kifehérítjük. A fehér egyébként az ókori Egyiptomban a pompa és az öröm kifejezése volt. Az egyház a középkorban a fehér színt a születés, a keresztelés és a főünnepek szimbólumaként használta. A reneszánsz idején a fehér-fekete kontrasztot a jó és a rossz szimbólumaként értelmezték.

Szóval valaki magyarázza már meg, hogy mi baj van a fehér színnel! Talán az, hogy átlagon felül teljesítettek a fehér európaiak a XVIII., a XIX. és a XX. században szinte minden területen – művészetekben, zenében, irodalomban, filozófiában, építészetben, mérnöki tudományokban, repülőgép- és egyéb technológiák, valamint az orvostudományok területén, de még a sportban is?

Az európai besorolás szerint tudvalevően négy nagyrassz (alfaj) létezik a Homo ­sapiens alkategóriájaként Földünkön: az europid (fehér), a mongoloid (sárga), a negrid (fekete) és a veddo-ausztralid (ausztrál őslakosság). Az amerikai rendszer ennél többet, kilenc alkategóriát különböztet meg: kaukazoid (europid), indoid (szintén europid), mongoloid, amerindoid (mongoloid), polinezoid (mongoloid), melanezoid (ausztraloid), mikronezoid (mongoloid), negroid és ausztraloid.

Mi történne, ha egy ausztrál óriásvállalat azt tűzné ki vállalatpolitikájának sarokpontjaként, hogy „legyünk kevésbé veddo-ausztralidok”? Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy milyen felháborodást váltana ez ki a szélsőliberális oldalon! Ismét csak azt lehet ehhez a förmedvényhez, ehhez az érzéketlen, goromba liberális próbálkozáshoz megjegyzésként hozzáfűzni: mi jöhet még?

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

A borítóképen: alumínium italosdobozok egy fémhulladékot újrahasznosító telepen, a kaliforniai Glendale-ben 2018. április 6-án

Forrás:MTI/EPA/Mike Nelson