Az Európai Néppárt lépett ki a kereszténydemokráciából

Az EP néppárti frakciójában már régen fontosabb az elveknél az, hogy mit ír róluk a baloldali sajtó.

Zgrb, 2019. november 21. Csoportkp kszl az Eurpai Npprt (EPP)ktnapos tisztjt kongresszusn Zgrbban 2019. november 21-n. Az Eurpai Parlament legnagyobb frakcijnak kongresszusn megvlasztottk a prt j tztag elnksgt, s jravlasztottk ftitkrnak a spanyol Antonio Lpez-Istrizt, valamint a npprt eddigi kincstrnokt, a nmet Christian Schmidtet. MTI/EPA/Antonio Bat Fotó: Antonio Bat Forrás: MTI/EPA

Az Európai Néppárt kilép a Fideszből. Nem tévedés, bár nyilván két hiba is van ebben a mondatban: jelenleg az EPP parlamenti frakciójáról van szó, és nem a pártról, és persze a Fidesz tud kilépni az EPP-ből, nem fordítva. Mégis jó ez a megfogalmazás, mert megelőzte egy másik kilépés. Az, hogy az Európai Néppárt már jó ideje kilépett a kereszténydemokráciából, azaz szakított vele.

A kereszténydemokrácia és a Fidesz kapcsolata régebbi, mint amit a közvélemény lát. 1995 februárjában a KDNP alelnökeként vendége voltam a Fidesz programalkotó kongresszusának.

A felszólalásomra készülve pontról pontra elemeztem az elfogadandó programot, és lényegében mindenre találtam egy kereszténydemokrata párhuzamot. El is mondtam akkor, hogy a programban csak egy állítás téves, hogy a Fidesz szabadelvű párt. A Fidesz már akkor, a Liberális Internacionálé tagjaként is kereszténydemokrata elveket vallott, és azokat vallja ma is.

Az Európai Néppárt és a frakciója folyamatosan távolodik a kereszténydemokrata eszméktől, gazdaságpolitikájában a szabad piac és a szabad verseny híve, a szociális jelző úgy fityeg rajta, mint tehénen a gatya. Családpolitikája nincs. A frakció tagjai között ugyan vannak kereszténydemokrata gondolkodású emberek, de a frakcióvezetés évek óta kitér az elvi tisztázó viták elől, és a világnézetileg kényes kérdéseknél lelkiismereti szavazást engedélyez. Ezért a frakció már régen elveszítette az arculatát: tagjai egyéni döntésük alapján szavaznak ilyenkor, ahelyett, hogy erőteljes üzenetet küldenének a választók felé.

Nem, ebben a frakcióban már régen fontosabb az elveknél az, hogy mit ír róluk a baloldali sajtó.

2015-ben, az európai migrációs válság idején Manfred Weber, az EPP képviselői csoportjának elnöke az Európai Parlamentben kritizálta Szlovákiát, mert a menekülők fogadásakor előnyben akarta részesíteni a közel-keleti keresztényeket. Még a minimális szolidaritást sem vállalta, nehogy „megkülönböztetéssel” vádolják a liberális sajtóban. De miért ne lehetne előnyben részesíteni azokat, akiket vallásuk miatt üldöznek, azokkal szemben, akik jobb életre vágynak?

A legutóbbi európai választások óta pedig Manfred Weber kicsinyes bosszúhadjáratot folytat a Fidesz ellen, mert Orbán Viktornak tulajdonítja, nem is teljesen ok nélkül, hogy nem lehetett az Európai Bizottság elnöke.

Azt soha nem fogja belátni, hogy ennek a valódi oka az, hogy nem alkalmas a feladatra, hiszen a frakciót sem tudja rendesen elvezetni. Azzal, hogy a Fidesz képviselői kilépnek az EPP frakcióból, lényegében automatikussá lesz az Európai Néppártból való távozás is. Az alapszabály ugyanis kimondja, hogy ha egy tagpárt képviselője nem az EPP frakcióba lép be, akkor a pártot ki kell zárni. Weber tehát elérte, amit Tusk a pártban nem tudott elintézni.

De a lényeg az, amit a provokatív nyitómondat fejez ki. Egy, csak névlegesen kereszténydemokrata pártcsoportról van szó, ahol a keresztény értékeket már régen zárójelbe tették, és a frakció alapszabályának mostani átalakításával a demokráciának is hátat fordítottak. Mit keresne ezek után közöttük a Fidesz képviselőcsoportja?

Felelni kell ezek után arra, hogy a KDNP miért marad bent ebben a frakcióban. Jelenleg nem lehet tudni, hogy mi lesz az utózöngéje a Fidesz határozott lépésének. Megindul-e egy erjedés és az elvi alapokhoz való visszatérés, vagy folytatódik a frakció porladása? Érdemes tehát várni, sőt egy pozitív fordulatot, ha lesz rá szándék, segíteni. Ezt sugallja az örök optimizmus. Erre még mindig a legtöbb alap – bár szorgos kezek bontogatják már – az EPP-ben van.

A szerző az Európai Parlament volt alelnöke