James Bond mindenkit legyőz, kivéve a genderlobbit

Sean Connery, Roger ­Moore, ­Pierce Brosnan, Daniel Craig – egy eltűnő világ. A macsó titkosügynök ideje leáldozott!

Roger Moore, Timothy Dalton, Daniel Craig, Sean Connery, George Lazenby és Pierce Brosnan, a James Bond brit kémet alakító színészek viaszszobrai (b-j) a Madame Tussauds berlini panoptikumában Fotó: MTI/EPA/Britta Pedersen

Vegyük sorra az olvasottakat. Először is, a homoszexualitás már 1991 óta nem kizáró ok a brit szolgálatba való felvételnél. Azonban a zsarolhatóság már más. Ugyanis nem attól válik valaki zsarolhatóvá, hogy más a nemi orientációja. Hanem attól, ha ezt eltitkolja. Ez a dolog lényege. Minden embernek vannak kisebb-nagyobb titkai. Ám ha olyan pozíciót tölt be, amely értékes célponttá teheti bűnözők, ellenérdekelt titkosszolgálatok számára, akkor az már nemzetbiztonsági kockázat. Itt már mindegy, hogy mi a titok lényege: játékszenvedély, drog- vagy alkoholfüggőség, korrupció vagy nemi orientáció. Ha a célpont életében az ellenfél talál gyenge pontot, magyarul titkot, akkor ezt igyekszik kihasználni. Így volt ez régen is, és így lesz ez a jövőben is.

A brit hírszerzés másik újdonsága a kvóták bevezetése – a vezető szerint. Vagyis igyekeznek leképezni a társadalom aktuális képét a szolgálaton belül. Életkor, bőrszín, vallás, nemi identitás és még ki tudja mi alapján. Ez persze első pillantásra üdvözlendő dolognak tűnik. De azért van ezzel néhány „apró” probléma. A kvótákba mit vesznek be? Mert ha szelektálnak, akkor mindig lesznek olyanok, akik majd kirekesztve érzik magukat. Kutyások, akvaristák, bélyeggyűjtők – hol lesz ennek a vége? A másik kérdés, hogy ezek szerint időről időre felül kell majd vizsgálni a kvótákat. Hiszen változhatnak a társadalmon belüli arányok, új érdekcsoportok jelentkezhetnek be a kvótás helyekért. Ennek így persze sosem lesz vége.

Szilárd meggyőződésem, hogy egy munkára azt a személyt kell alkalmazni, aki abban a legjobb. Ha ezzel szemben más szempontokat is figyelembe kell venni, akkor az a szervezet óhatatlanul hátrányba kerül a riválisaival szemben. A brit titkosszolgálatokat a világ legjobbjai között tartják számon. Nem véletlen James Bond sikere sem. A brit világpolitika ­pozícióit a gazdasági, katonai ereje mellett a titkosszolgálatai biztosítják. Ha ezentúl nem a legjobbak fognak dolgozni, hanem a kvóták alapján kiválasztottak, akkor milyen esélyük lesz az ellenérdekelt szolgálatok legjobb ügynökeivel szemben? A kérdés költői.

Egy ország, egy nemzet, de egy vállalat is helyesen teszi, ha igyekszik mindenkinek egyenlő esélyt biztosítani az életben. Férfi-nő, vidék-főváros, idős-fiatal, hívő-ateista vagy szexuális orien­táció ne legyen elsődleges tényező a kiválasztásnál. Hanem a tehetség, a rátermettség, az elkötelezettség.

Tartok tőle, hogy a brit szolgálat kvótái és az új filmbéli szuperkém alakítójának kiválasztása egy tőről fakad. A mindenáron való megfelelés kényszeréből. Az ultraliberális erők ­miatt lehet új Bond, aki már nem James lesz. Ez majdnem mindegy, mert csak egy film, egy szerep. De az már egyáltalán nem mindegy, hogy egy ország önként gyengíti-e meg a kritikus védelmi vonalait. Titkosszolgálatot, hadsereget nem lehet kvóták alapján felépíteni, működtetni. Mert akkor elvész a belső kohézió, és érdekcsoportok fognak farkasszemet nézni egymással és pozíciókért harcolni. Ahelyett, hogy az adott feladatra legalkalmasabbak tennék csendben, észrevétlenül a dolgukat.

Nézzék ilyen szemmel a Skyfall utolsó képkockáit! Az öregedő kém egyedül áll London háztetői felett. Mellette büszkén leng a brit lobogó. Kezében egy giccses porcelán angol buldog, talán a brit oroszlán helyett. Sean Connery, Roger ­Moore, ­Pierce Brosnan, Daniel Craig – egy eltűnő világ.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A borítóképen: Roger Moore, Timothy Dalton, Daniel Craig, Sean Connery, George Lazenby és Pierce Brosnan, a James Bondot alakító színészek viaszszobrai a Madame Tussauds berlini panoptikumában

Forrás: MTI/EPA/Britta Pedersen