Roma nők egymás közt

Egyre többen kerülnek ki a hátrányos helyzetből és a szegénységből.

Azonban a munkaerőpiacon ez az „előny” már nem jelentkezik. A 2019-es adatokat figyelembe véve a teljes társadalom hetven százaléka, a nők 63 százaléka dolgozott, ehhez képest a roma nők mindössze 37 százaléka végez valamilyen keresőtevékenységet. Ez a szám 2014-ben még csak 25 százalék volt, tehát a folyamatok biztatók és előremutatók – láthatjuk, a roma nők valamivel több mint harmada keresőtevékenységet végez, és növekvő mértékben aktív a munkaerőpiacon. A roma nők jelen vannak a felsőoktatási intézményekben és a közéletben. Létezik egy szűk, de jelentős roma női értelmiségi réteg, amely a nem roma és a roma magyar embereknek is jó példát jelenthet. A roma nők is ugyanolyan sokfélék és sokszínűek, mint a társadalom más csoportjai.

Mégis mi a közös a film, az irodalom, a képzőművészet és a tudomány romanő-ábrázolásában?

Az alkotások egy külső szemlélő szemszögéből mutatják be őket, egy kis ablakon keresztül benézve és látva életük egy szeletét, melyet aztán az alkotók a saját tapasztalataikkal és fantáziájukkal színeznek ki.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) arra vállalkozott, hogy külső szemlélődés helyett mélyebbre tekint, és egy belső szemszögből mutatja be a roma nőket vagy legalábbis a roma nők egy speciális és elit csoportját. A tizenkét sikeres roma nővel készített interjúkötet több szempontból is különleges. Egyrészt az intézet roma származású kolléganője, Raffael Mónika beszélgetett a megkérdezettekkel, egészen bensőséges viszonyt kialakítva az interjúalanyaival. A kötet másik különlegessége, hogy Kunhegyesi Ferenc roma származású festőművész illusztrációi díszítik a kiadványt. A festőművész a roma férfi szemén keresztül, egyedi stílusban mutatja meg, hogyan látja a kötetben szereplő tizenkét nőt. A főszereplők mind roma nők, mégis egyedi történetük jelenik meg a lapokon. A kötet megjelenésének célja azt volt, hogy a sikeres roma nőket és eredményeiket bemutassa. Azokat a nőket, akik – ahogy a könyvben olvasható – lemondásokkal és nehézségekkel teli út eredményeként diplomát szereztek, majd szakmájukban és életükben maradandót alkottak.

Az olvasó ismerheti a könyvben szereplő hölgyek némelyikét: a legismertebbek közülük Járóka Lívia európai parlamenti képviselő, Varga Erika, a Romani Design alapítója vagy Orsós Zsuzsanna biológus kutató, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. Viszont az olvasók azt az utat még nem ismerik, amit nekik végig kellett járniuk. A könyv jó lehetőség, hogy egyrészt megismerkedjenek az interjúalanyok életével, másrészt arra, hogy a romantikus és idejétmúlt roma női ábrázolás helyett sajátos, roma női nézőpontból láthassák a roma nők életét.

Ha azt hallom, olvasom, hogy roma nő, nekem ők jutnak eszembe, és örülök, hogy sokuknak sikerült a hátrányos helyzetből és a szegénységből a példaképszerepbe jutni. Bízom abban, hogy ha legközelebb találkoznak a roma nő kifejezéssel, akkor önöknek is a könyvben szereplő hölgyek vagy maga a könyv jut majd eszébe. Az ő példájuk mutasson utat a fiatalabb korosztálynak, akik legalább akkora kitartással rendelkeznek majd, mint ők, és hasonló vagy még nagyobb sikereket érnek el. Talán a következő interjúkötet majd róluk szól.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) társadalmi csoportok kutatóközpont vezetője

Borítókép: Antal István, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) társdalami csoportok kutatóközpont vezetője

Forrás: Kopp Mária Intézet