Roma nő. Mire gondolunk, mire asszociálunk, ha ezt olvassuk? Az irodalmi és a filmes élményeink alapján jósnő, boszorkány, tüzes vérű, barna bőrű és fekete hajú szerető juthat eszünkbe. Gondoljunk Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényére és Esmeralda ábrázolására, melyből film és később Disney-rajzfilm készült, ezzel adva támpontot a gyerekeknek, hogy tudják, mire gondoljanak, ha azt hallják, roma lány, roma nő. A képzőművészet is hasonlóan romantikusan látja a roma női alakot: virágos szoknya, mélyen dekoltált blúz, dús keblek, barna bőr, sötét, göndör haj és persze mezítelen láb.
Ezek után lelki szemeink előtt lebeg a Czinka Pannáról készült festmények sorozata, ahol hasonlóképpen festették le, annyi kiegészítéssel, hogy a nagy arany fülbevaló nem hiányozhatott a képekről. Holott a korabeli ábrázolása ettől eltérő volt. Egyszerű női ruhában vetették vászonra az alakot, de fellelhető olyan képeslap-reprodukció, ahol ünnepi mentében került a fotóra. A tudomány – azon belül a szociológia – a roma nőkre mint a vizsgálat alanyára tekint, mint többszörösen hátrányos helyzetű, az élet területein nélkülöző és különböző társadalmi adottságokban a többségi társadalomnál és a roma férfiaknál is rosszabb helyzetben lévő csoportra. A magánéletemben először húgaimra, majd – az ismertetett szociológiai tárgyú kutatásoktól eltekintve – a roma származású kollégákra és ismerősökre, azokra az értelmiségi roma nőkre asszociálok, akikre nagyon büszke vagyok, mert sok esetben többszörösen hátrányos helyzetből sikereket értek el, és váltak sokak példaképévé. Családi hátterükből, gyerekkori lakhatási feltételeikből és anyagi helyzetükből nem következtethettünk volna arra, hogy sikeresek lehetnek valaha vagy egyáltalán tudnak majd jobb életet nyújtani gyereküknek, mint amiben felnőttek. Ők abba a két százalékba tartoznak, akik ma Magyarországon romaként diplomát szereznek.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Ez a szám rendkívül alacsony ugyan, de növekedést mutat, amiben a roma szakkollégiumok is sokat segítettek. Ezek működése nagyban hozzájárult a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok számának növekedéséhez, és ma már ott tartunk, hogy a roma szakkollégiumokban több fiatal nő tanul, mint fiú. Ez egyébként megfelel a teljes felsőoktatási aránynak, hiszen az előző tanulmányi évben kismértékű női többség mutatható ki a felsőoktatásban részt vevők között.