Szabadulás az ideológiai börtönből

A néppárt páriává akarta tenni a Fideszt, de hosszú távon a néppárt válhat azzá.

Helsinki, 2018. november 7. A magyar küldöttek helye az Európai Néppárt kongresszusán Helsinkiben a Messukeskus Kongresszusi Központban 2018. november 7-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Egy húszéves viszonyt a magánéletben is nehéz felbontani, de ez a jónak indult politikai házasság végérvényesen megromlott. És sajnos vannak olyan házasságok, amelyeket fel kell bontani, mert már jobb külön, mint együtt. Egy konzervatív alkatú ember nehezen jut el egy ilyen döntésig, ezért is érthető a Fidesz hosszú vacillálása, ám épp ezért is dicsérendő a mostani döntése.

S hogy mi lesz most? Egy pillanatra félreteszem a politikai elemzők szokásos Nincs üveggömböm! válaszát a jövőt firtató kérdésekre, s próbálok vázolni egy lehetséges jövőbeli forgatókönyvet. Nem kevesebbet állítok, mint hogy a Fidesz kilépése a néppártból kopernikuszi fordulatot is hozhat az Európai Parlament, tágabban az unió történetében. Egy bonyolult politikai sakkjátszmában egy jól megválasztott lépés teljesen új helyzetet teremt. Ez a következőkben nyilvánulhat meg.

Először is, a fent már jelzett törésvonalak mentén tisztázódhatnak az erőviszonyok, amelyet eddig éppen a néppárt őszintétlen középen állása tett homályossá; a kilépéssel világossá és markánssá válik a föderalista-balliberális, illetve a nemzeti szuverenista, konzervatív világkép közötti ellentét, ami azt jelenti, hogy mindkét oldal „táborosodik”, szövetségeket alakít ki, közelebb kerül egymáshoz, s a táboron belüli különbségek hátrébb szorulnak.

Ebből kiindulva a néppárt egyre inkább elveszíti jobbközép, kereszténydemokrata jellegét (ebben sajnos, úgy látom, Markus Söder bajor miniszterelnök is partner lesz, nagyon rossz irányba terelve az ezeréves, hagyományosan jó bajor–magyar viszonyokat), s hozzáidomul, belesimul a balliberális mainstream katyvaszba.

A másik oldalon pedig a nemzeti, keresztény, konzervatív értékeket valló pártok is közelebb kerülnek egymáshoz, s a mostani, néppárttól jobbra álló pártfrakciók (Konzervatívok és Reformerek, Identitás és Demokrácia) szorosabb szövetségre léphetnek egymással, és egyáltalán nem kizárt, hogy a későbbiekben kilép a néppártból a szlovén, a horvát, a bolgár konzervatív párt is, csatlakozva az új szövetséghez.

Ezáltal az utóbbi, közép- és kelet-európai pártoknak nem kell a néppárton belül továbbra is „sunnyogniuk”, véleményüket visszafogniuk vagy elhallgatniuk a nyugat-európai véleményvezérek és politikusok, illetve a néppárti vezetők – Donald Tusk, Manfred Weber – előtt, kiszabadulhatnak az ideológiai börtönből. A Fidesz bátor lépése követhető modellé, példává válik.

Ennek következtében az úgynevezett politikai közép kiürül, a mainstreammel (a fősodorral) szembeni áramlat megerősödik és markánssá válik az unióban – a parlamenti mandátumok több mint harminc százalékát birtokolva –, s ezáltal megkerülhetetlenné válik. Azt is mondhatnám, létrejön egy alternatív maintstream irányzat, s így Európa jövője újra nyitottá válik az eddigi egyirányúsághoz képest. Újra kinyílnak az ajtók és kapuk, friss szellemi levegő áramlik be az unióba, ami vagy megújítja, vagy elsöpri azt.

Nem kétséges az sem: a törésvonal markánssá válásával a politikai ellentétek még jobban kiéleződnek mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban. A mindig megbékélésre, kompromisszumokra, megalkuvásokra hajlamosak számára ezek nem lesznek könnyű idők. Viszont mégis felkínálják az esélyt arra, hogy Európa hagyományos értekei erős, markáns politikai védelmet kapjanak, s ez sokkal fontosabb szempont, mint a semmitmondó, önfeladó megalkuvás a nagyfiúk akaratával szemben.

Végül annyit még: az Európai Néppárt nyilvánvalóan meg akarta leckéztetni a Fideszt, s végül páriává tenni. Ez nem sikerült nekik. Viszont, a képzeletbeli üveggömbbe nézve, reális alternatíva, hogy közép- vagy hosszú távon a globalista balliberális oldal teszi páriává a néppártot. Miért? Mert azok, akik tényleg hisznek a balliberális világképben vagy akik ­egyszerűen érdekből, számításból a fősodorhoz húznak, azok előbb fognak a liberális, szociáldemokrata, zöldpártokra szavazni, mint a „messziről jött”, „gyanús múltú” valahai kereszténydemokratákra, akik gyorstalpalón végezték el a globalista iskolát, s igazából nem megbízhatók, mert máshonnan jöttek. Egy globalista számára a klasszikus baloldali pártok megbízhatóbbak, mint az újonnan jöttek a „náci, fasiszta, rasszista stb.” jobboldalról.

A fenti folyamat következtében a néppárt elgyengülhet, ezzel szemben a Fidesz a nemzeti tábor vezető pártjává válhat. A két évvel ezelőtti cikkemet egy idézettel fejeztem be, s bevallom, e cikk végére ma sem tudok ide illőbbet találni. Mert most aztán valóban igaz az, amit Ady a Tűz csiholójában írt: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek. / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

A borítóképen: A magyar küldöttek helye az Európai Néppárt kongresszusán Helsinkiben a Messukeskus Kongresszusi Központban

Forrás: MTI / Koszticsák Szilárd