Ajánlom, hogy hívjuk vissza segítségül a jóérzést, a tapintatot, a derűt, a segítőkészséget, a megértést, a humort. Csak ezekkel tudunk győzni, és nem a gáncsoskodással, törvénykezéssel, pereskedéssel, egymásra mutogatással és a folytonos morgolódással.
Ma már a véleményszabadság is sajnos csak egy üres szó, hiszen mára már semmiről sem lehet nyíltan beszélni, tapintatosan, finoman se, mert a törvény szerint minden szavunkkal megbánthatunk valakit. Egyébként pont ezért vonult száműzetésbe a humorérzék is, mert véleményszabadság, szólásszabadság nélkül nem lehet viccelődni. Fantázia nélküli, holt komolyságba estünk, így nem tudunk kacagni: se magunkon, se másokon. A művészet is béklyóban sínylődik. Lassan már tárcákat sem lehet írni, mert mindenki mindent egy az egybe vesz, nem tudnak elvonatkoztatni, vagy legalábbis félreértik a dolgokat.
Volt olyan, hogy valaki megharagudott egy facebookos purparlé miatt, ahol a tárcát tálcának gondolta. Mikor szembesítették vele, megsértődött. Az emberek mindent tálcán kérnek már.
Nagy baj van. Mindenki mindent komolyan vesz, eltűnt a humorérzék. Egyetlen terület maradt, ahova visszavonulhatunk: a természet.
A természet nem alkuszik: ahogy a fű, úgy a gaz is nő, és a madarak egymás hangjába vágva énekelnek. A macska kikéri magának, a kutya meg valósággal kierőszakolja azt, hogy mindig foglalkozzanak vele. Minden nem emberi élőlény természetesen viselkedik, a maga természete szerint, és jó érzéssel, némi humorral megférnek egymás mellett. Csak az ember akar kivetkőzni önmagából, és ez nagyon nem vicces.
A szerző színművész
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!