Azonban ha a mélyére ásunk az Artisjus évtizedet meghaladó működésének, idézőjelek garmadájával találkozunk: „mindenki tudja”, „nyílt titok”, „központi kifizetőhely”, „szürke folt a hazai előadó-művészetben” és más, némileg konkrétabb véleményekkel találjuk szemben magunkat. Hogyan fordulhat elő, hogy egy szervezet kénye-kedve szerint eluralja az irodalmi és zenei jogdíjak szinte teljes piacát? Miként történhet meg, hogy a már nem először fellángoló, majd minduntalan hamvába haló elégedetlenség ellenére nem történik semmi az olyan sok alkotó és művész által vágyott változást illetően?
A fenti kérdések nem bennem fogalmazódtak meg először, hiszen az állam az Artisjus üres adathordozók után szedett jogdíjának 25 százalékát már korábban is a Nemzeti Kulturális Alaphoz delegálta mint kulturális célokra megítélendő összeget. Az Artisjusnak is lett volna mozgástere és lehetősége az Emmi által életre hívott Köszönjük, Magyarország! programhoz hasonló programot finanszírozni, és ebben a nehéz helyzetben többletforrást adni az alkotóknak, művészeknek, nem pedig elvenni a sokaknak egyébként is csekély összegből.
Az Artisjus érdemben mit tett? Mert a néhányaknak kiutalt egyszeri 160 ezer forintból hónapokig megélni biztosan nem lehet. Léptek is, szorgosan, a maradék kifizetésekből levettek 25 százalékot. Mintha a rádiók és a televíziók nem játszottak volna ugyanannyi slágert vagy éppen zongoraversenyt, mint a koronavírus-járvány előtt. Hivatkozni természetesen mindig lehet – megszoktuk –, de mindez a lényegen nem változtat: egy túlméretezett testület úgy véli, hogy élet-halál ura, és Damoklész kardját tartja minduntalan az alkotók és a művészek többsége fölé.
Lássunk néhány árulkodó adatot!
Az Artisjusnak 2019-ben az összes jogdíjbevétele 23 milliárd forint volt. Ebből a kezelési költség majdnem ötmilliárd forint, a működésre fordított összeg pedig több mint négymilliárd forint volt. A szervezet aktív dolgozóinak létszáma 182 fő, a felügyelőbizottság tagjai és a vezető tisztségviselői részére kifizetett díjazás és egyéb juttatás, jogdíj, bér és egyéb személyi jellegű juttatás 2019-ben majdnem kétmilliárd forint. Ez nagyságrendileg Székesfehérvár összes kulturális dolgozójának – mintegy négyszáz fő – tárgyévi bérköltségével azonos összeg. 117 millió forintért vásároltak autókat, majdnem 38 millió forintért PC-t, monitort és laptopot, fogászati kezelő széket. Úgy látszik, hogy az Artisjusban dolgozók közül sokan magasan az átlag fölött keresnek, egy szűk alkotói kör pedig óriási összegekkel gazdagodik hónapról hónapra. Egy biztos: a többség nem jár jól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!