Szász-Anhalt kicsi, a tanulság nagy

Június 6-án a szász-anhaltiak új parlamentet választottak. Alig kétmillió lakossal ez a tartomány az ötödik legkisebb az összesen mintegy 83 milliós Német Szövetségi Köztársaság föderális rendszerében. Szász-Anhalt az egy főre jutó bruttó hazai termékben (GDP) 29 ezer euróval a legutolsó a német tartományok sorában; összehasonlításul: Hamburg mintegy 67 ezer euróval áll az első helyen.

A választás egyértelmű győztese a Kereszténydemokrata Unió (CDU), amely Reiner Haseloff tartományi miniszterelnök vezetésével 37,1 százalékot szerzett az egyelőre nem hivatalos végeredmény szerint, míg a második hely az Alternatíva Németországnak (AfD) jutott 20,8 százalékkal. Jócskán lemaradva következik a Die Linke (11 százalék), a szociáldemokrata SPD (8,4 százalék), a liberális FDP (6,4 százalék), illetve a Zöldek (5,9 százalék). A CDU szász-anhalti győzelme a Merkel-pártnak az ebben a tartományban elfogadott, a földön két lábbal járó emberének köszönhető. Reiner Haseloff soha nem kereste közvetlenül a konfliktust a kancellár irányvonalával, de mindig világossá tette, mi az álláspontja.

Haseloffal az élen nem következett volna be 2015-től az illegális bevándorlás, ahogyan a német gazdaság számára igen veszélyes energiafordulat sem, nem lenne a genderszemléletet erőltető és ezáltal a családokat romboló társadalompolitika, ahogy a német közmédia, az ARD és a ZDF sem folytatna multikulti-átnevelőpropagandát. Idén január­ban a szász-anhaltiaknak – és velük együtt számos más németnek – jócskán kijutott ez utóbbiból. Reiner Haseloff volt az egyetlen tartományi miniszterelnök, aki megálljt parancsolt a tévédíjak automatikus emelésének. Németországban a közmédia jelenleg nyolcmilliárd euróból gazdálkodhat a háztartásokra kivetett kényszerilleték révén, és mindebből a kommunista időket lepipáló propagandát működtet. A sok pénz korrumpál – ez a médiára is igaz.

Haseloff legutóbb az úgynevezett szövetségi vészfékrendszer bírálatával tűnt fel a járványellenes intézkedések területén. Nem fogadta el, hogy gyéren lakott tartományában ugyanolyan korlátozások mellett kelljen élniük az embereknek, mint a nagyvárosok forgatagában élőknek. Így aztán a szász-anhaltiak megbecsülik a miniszterelnöküket – a választási eredmény is ezt mutatja. Haseloff győzelmét számos német rendjén valónak találja. Úgy tűnik, a régi CDU vagy legalább az árnyéka még létezik. A kérdés az lesz, hogyan érvényesül egy kis tartomány választási eredménye az idei Bundestag-választási kampányban, illetve az elkövetkező német szövetségi politikában.

A választás előtt a megfigyelők nem voltak biztosak abban, milyen erősnek bizonyulhat az AfD. A rettegett feltevések, miszerint a harminc százalékhoz közelíthet vagy akár meg is haladhatja azt, nem váltak valóra. A jelek szerint az AfD stabil választói bázisa húsz százalék felett van, de több tartalék a CDU-s Haseloff politikája miatt nem volt benne. Nemigen képzelhető el, hogy protestpártként gyorsan kikerülne az egyes parlamentekből. Legalábbis addig nem, míg a német kormánypolitika folytatja a felszámolásokat és a lakosság átnevelését. Meglehet, a szász-anhalti választási eredmény tompítja majd ezt a politikát.

A Zöldeknek bizonyosan távozniuk kell a tartományi kormányból, hogy esetleg az FDP-nek adják át a helyüket. Így aztán nemcsak hogy Szász-Anhaltban nem nőhetnek a zöld fák az égig, hanem az is véget vet a zöldideológia burjánzásának, hogy ezáltal megváltoznak az erőviszonyok a Bundesratban, a szövetségi parlament felsőházában. De minderről többet majd szeptember 26-án este tudunk, amikor bezárnak a szavazókörök a Bundestag-választások után. A várakozásoknak megfelelően a polgárok messzemenően elutasították a Die Linkét, az SPD-t és a Zöldeket. Azt, aki éljenzi a saját népe elleni politikát, nem fogják megválasztani. Ez voltaképpen része a politikai egyszeregynek, de – ilyen a politikai demencia – ezeknek a pártoknak az ideológusai megfeledkeztek róla.

Szász-Anhalt gazdaságát az NDK-időkben a lignit- és rézpalabányászat, a vegy- és gépipar, az agrárium, valamint a velük járó katasztrofális környezetszennyezés jellemezte. Olyan környezetszennyezésekről van szó, amelyek ma gyakorta Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában uralják az emberek életkörülményeit. Szász-Anhalt gazdasága és élővilága mára nemcsak rég felépült a szocialista parancsgazdaság romjaiból, hanem globális összehasonlításban – egész Németországgal együtt – jó pozíciót vívott ki magának. Ezzel kapcsolatban büszkén lehet megemlíteni a vegyi- és ásványolajipart, a gyógyszeripart, a Raffinerie Mitteldeutschland finomítóüzemet, az autóipari beszállítókat, a gép- és fémipart, a kutatásokat és így tovább. Amire pedig egyáltalán gondolni sem lehetett az NDK-időkben, az egykori lignitbányászat területén ma számos csodálatos tó biztosít idegenforgalmi lehetőségeket. Szász-Anhalt mindig megér egy utat, legyen szó akár gazdaságról, akár turizmusról.

Ugyanakkor a keletnémet gazdaság több mint harminc évvel ezelőtti, rendszerszerű összeomlása, valamint a rá következő és a mai napig igen bizonytalan idők nyomán a helyi lakosság fokozottan érzékennyé vált az új és méreteiben be nem látható változásokra. Az NDK gazdaságának összeomlása és az azt követő, kényszerítő jellegű szerkezetátalakítási törekvések ugyan logikailag érthetők voltak az emberek számára, ugyanakkor abszurd problémával találták magukat szemben. Németországnak a szociális piacgazdaság keretében minden lehetősége megvan, hogy gazdaságát drámai átalakítás nélkül modernizája, kutatás-fejlesztését pedig világelsővé tegye. Erre fel mit tapasztalnak az emberek, akikkel egyszer már jól elbántak? Azt, hogy ez a modern állam a felfuvalkodottságban fürdőzve önmagát fojtja le a globális éghajlat vélelmezett jóléte érdekében.

A zöld korszellem azon munkálkodik, hogy lerombolja az autóipart, megbénítsa a gazdaságot, külföldre űzze a vegyipart, a tudományt és a kutatást pedig a politika szolgálójává tegye. Csak azt támogatják, ami megerősíti a politikai téziseket. A tézis és antitézis szükségszerű összjátékát Németországban elnyelte a zöldek molyvédő ruhásládája. Németország gazdaságilag és tudományos értelemben visszavonulót fújt – önnön kezdeményezésére. A magyarok kihasználhatják az alkalmat, és kitölthetik a réseket. Azt, aki alaposan utánaszámol a dolgoknak Németországban, és téziseket kérdőjelez meg, jobboldalinak könyvelik el, és gyorsan tagadóként vagy náciként pocskondiázzák.

Noha számos zöldpártinak is dereng már, hogy az energiafordulat, amelyre törekszenek, és amely a szén-, olaj-, gáz- és atomenergiát teljesen nap- és szélenergiával pótolja, elemi módon sem képes biztosítani az alapszükségletet, az atomenergia felelevenítésének eszméje még mindig tabu. Ez a tabu egyébként ahhoz is vezetett, hogy a német nukleáris kutatás és az ezen a területen vele járó német tudományos fölény már nem létezik. Ahol korábban világszerte német vállalatok építettek atomerőműveket, ott most oroszok, kínaiak, franciák teszik ezt. Így élhetjük meg a saját mélyrepülésünket. E vonatkozásban is nyomatékosan a magyarok figyelmébe ajánlható, hogy behatóan tanulmányozzák az ideológiai indíttatású német hibákat, és ezáltal kerüljék el őket.

A szász-anhalti választások tanulsága tehát: 1. aki a lakosság érdekében politizál, az választást nyerhet, 2. a zöld-balos ideológia nem képes többséget szerezni. A Zöldek, az SPD és a Die Linke együtt is csak mintegy 25 százalékra voltak képesek, és a tendencia lefelé mutat, ez igen egyértelmű. 3. A bajor Markus Söder (CSU) végérvényesen kikerült a versenyből mint a keresztény uniópártok (CDU/CSU) esetleges közös kancellárjelöltje. Csak a CDU veresége biztosított volna számára pódiumot ahhoz, hogy ez a kérdés újra felmerüljön. 4. Rainer Haseloff győzelme Angela Merkel vereségét és a katasztrofális merkeli politika bukását jelenti. Haseloff körültekintő módon lemondott a kancellár asszony segítségéről a választási kampányban – ő győzni akart, nem kikapni.

Mit jelent mindez a magyarok számára? A Bundestag-választásokig ezt a kérdést nem lehet érdemben megválaszolni. Szeptember 26-ig minden párt félre fogja magyarázni a német–magyar kapcsolatokat, és vissza fog élni velük. Ha Armin Laschet vezetésével alakulna meg az új berlini kormány, mindenképpen nagyobb megbízhatóságra lehetne számítani. Márpedig a megbízhatóság önmagában is érték.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

A borítóképen: Reiner Haseloff sajtóértekezletet tart Berlinben 2021. június 7-én.

Fotó: MTI/EPA/Pool/Clemens Bilan