A kisebbségek jogai, avagy kettős mérce az Európai Unióban

Inkább a nyugati baloldalnak kellene példát vennie rólunk, még mielőtt túl késő lesz.

Amszterdam befogadó közegében érezné jól magát a szervezet népes LMBTQ-közössége Fotó: Reuters

Ami a zsidóságot, illetve a liberálisok antiszemita vádjait illeti, Orbán Viktor rendszerint a zsidó–keresztény kultúra fontosságáról beszél, ami már önmagában remekül példázza a balos hamis vádak jog- és valóságalapját. A Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja szerint Izrael után Magyarországon él a legtöbb zsidó leszármazott – ha tényleg olyan nagy zsidóellenesség uralkodna hazánkban, ez valószínűleg nem így lenne. 2020 novemberében Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija a Magyarország Barátai Alapítvány által szervezett nemzetközi konferencián a következőt mondta: „Magyarország valószínűleg a zsidók számára legbiztonságosabb hely jelenleg Európában.” Megjegyezte: „Ami az antiszemita tendenciákat illeti, Magyarország nemzetközi összehasonlításban mindenképpen biztonságosnak számít.” 2019-ben 35 alkalommal történtek antiszemita incidensek Magyarországon, ami lényegesen kevesebb, mint a nyugati országok hasonló adatai.

Az aktuálisan legdivatosabb balliberális vád a magyar kormánnyal szemben, hogy homofób, mivel – egy friss törvénymódosítás értelmében – nem engedjük, hogy a 18 éven aluliakra ráerőltessék az LMBTQ-propagandát. A jogszabályt egyébként a kormánypártokon kívül a pár éve már jobboldali elhajlással nem vádolható és a nevével ellentétben általában balra húzó Jobbik is megszavazta. Hazánkban a melegek jogai nem szenvednek csorbát, ezt bizonyítja az Alaptv. és számos más jogforrás mellett a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának a megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény is, amely a legmagasabb szintű jogszabályként biztosítja az egynemű pároknak a regisztrált élettársi kapcsolatot mint az együttélés egy speciális, nyilvántartott formáját.

A védett csoportok helyzete Nyugaton

Vajon mennyire érvényesülnek az említett védett kisebbségek jogai a nyugati, hazánkat rendszeresen támadó országokban? Hogyan tudják a kritikát kiválóan megfogalmazó országok vezetői megvédeni a saját állampolgáraikat a migránsok zsigeri „toleranciájától”?

Kezdjük a zsidók helyzetével! A kiújult zsidó–palesztin konfliktus következtében Nyugaton a bevándorlók kimutatták a foguk fehérét, és ahelyett, hogy a palesztin lakosok jólétének ügyét tűzték volna a zászlóikra, inkább a zsidók gyűlöletét propagálták. Németországban a „békés, háború elől menekülő”, áldozatként beállított agresszív migránsok több városban is izraeli lobogókat gyújtottak fel zsinagógák előtt, illetve olyan is előfordult, hogy kővel dobálták meg a zsidók imaházait, jelentős anyagi kárt okozva.

A baloldali politikusok és a médiájuk (bár az ő viszonyukban a tulajdoni viszonyok, hogy mégis ki kié, megkérdőjelezhetők) kezdetben azzal próbálták mentegetni a vandálokat, hogy azok csak szimpátiatüntetést szerveztek a palesztin nép mellett, a „Halál Tel-Avivra!” és „Halál a zsidókra!” rigmusok azonban hamar megdöntötték ezt az egyébként sem túl erős érvet. Londoni felvonulásokon hangszórókból biztatták a lakosságot a békepárti bevándorlók, a szeretet földi nagykövetei, hogy erőszakolják meg a zsidók lányait és asszonyait – indokolást nem csatoltak az utasításhoz, bár vélhetően annyi lenne, hogy „mert”, „csak” vagy „Allah miatt”. De ez persze a brit főváros muszlim polgármesterét egyáltalán nem zavarta. Ausztriában számos antiszemita transzparenssel lehetett találkozni (és nem csak Braunau am Inn környékén), az egyiken ez volt olvasható: „A nácik továbbra is köztünk járnak, csak most cionistáknak hívják magukat.” Egyes „új holland” állampolgárok szerint „a zsidók olyanok, mint a rák, Heil Hitler!”.

Az antiszemita érzelmeket a Nyugatra érkezőkből nem a tavaszi fegyveres összeütközések váltották ki. A Community Security Trust (CST), a brit zsidóság biztonságát segítő monitoringszervezet elmondása szerint 1984-es alapítása óta nem volt ennyi bejelentett atrocitás: 2018-ban 1652 alkalommal jelentettek antiszemitizmusról. Ez 16 százalékkal több a korábbi évhez képest, amikor 1420 esetről szereztek tudomást. ­2016-ban 1375 gyűlölködésről volt ismeretük, így a mostani adat három éve romló tendenciát mutat, évről évre sikerül Angliában „rekordot dönteni” antiszemitizmusban. Az elemzők szerint logikai kapcsolat áll fenn a tragikus adatok és a Brit Munkáspárt elmúlt években tanúsított, erősen vitatott Izrael-ellenes magatartása között. A CST kutatásai százötven esetet hoztak összefüggésbe a baloldali párttal.

Nemcsak a briteknél évek óta tartó és egyre erősödő probléma az antiszemitizmus, hanem Nyugat-Európa más országaiban is. Az EU egyik legjelentősebb konzervatív hetilapja, a Les Valeurs Actuelles hosszas összeállításban foglalkozik a radikális iszlám és a baloldal összefonódásával, valamint a zsidóellenesség erősödésével Franciaországban. Az elmúlt években menekülnek a zsidók Párizs elővárosaiból, hiszen mindennapossá váltak a sérelmükre a bevándorló-hátterű muszlimok által elkövetett támadások. 2003 és 2018 között 16 francia zsidót öltek meg muszlimok, bizonyítottan antiszemita indítékkal. Franciaországban a gyűlölet-bűncselekményeken túl lényegében minden más jogellenes cselekmény száma is növekszik a migrációs hátterűek egyre szignifikánsabb jelenlétével. A La Figaro szerint szinte minden téren rosszabb volt a helyzet 2019-ben 2018-hoz képest, és évtizedes rekordok dőltek meg. A testi sértések száma 8, a szexuális erőszakoké 12, az emberöléseké 8,5, a lopásoké 3, a csalásoké 11 százalékkal növekedett.

Homofóbia – vádak és a valóság

Ahogy a világon kisebb-nagyobb mértékben mindenhol, úgy nálunk is felüti a fejét a homofóbia. Leginkább muszlim körökben. 2015-ben a Magyar Iszlám Közösség alelnöke mondta azt, hogy a homoszexuálisok Allah legmocskosabb teremtményei. Képzeljük csak el, milyen lehet azokban az országokban az LMBTQ-közösség tagjának lenni, ahol több millió hasonlóan gondolkodó radikális iszlamista él! A COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1295 homofób incidens történt Hollandiában. Ez a szám 2015-ben érte el a csúcsot, amikor 1574 ilyen ügyet tártak fel. Az Amszterdami Egyetem felmérése szerint a hollandiai homofób támadások kétharmadát bevándorlók követték el. Persze ezeken nem kell meglepődni, hiszen a hollandiai muszlim általános iskolák nyíltan homofób irodalmat terjesztenek a diákjaik között, melyben az áll, hogy Allah elpusztítja a melegeket. Érdekes, ezzel jóval kevesebbet foglalkoztak az uniós politikusok, mint azzal, hogy Magyarország megadja a lehetőséget a kiskorúaknak a normális felcseperedéshez.

Hollandia a melegek elleni erőszakos bűncselekmények és gyűlölet-bűncselekmények magas számával nem emelkedik ki bevándorláspárti társai közül: egy afrikai menekült meleg férfit egy írországi menekülttáborban terrorizáltak, Svédországban pedig szír migránsok verték meg brutálisan meleg sorstársukat 2017-ben – ezek csak ritkán nyilvánosságra kerülő esetek, a látencia hatalmas. Ami a melegek jogait illeti, további szembetűnő különbség, hogy nálunk háborítatlanul vonulhatnak, míg ezt Nyugaton kis eséllyel tehetik meg. A két évvel ezelőtti párizsi Pride alkalmával arab tüntetők vertek meg egy felvonuló nőt, az esetről videó is készült, ami a Twitterre ugyan kikerült, de a balliberális sajtó vajmi kevés cikket szentelt az esetnek.

A nyugati balliberális politikusok a jól bevált módszer szerint a lehető legsúlyosabb vádakat sütik rá a közép- és kelet-európai politikusokra, ha azok nem hajlandók beállni a nyugati fősodorba. Egy erős, szuverén ország és annak vezetője azonban mindig a józan ész és a racionalitás mentén, valamint az állampolgárai érdekében jár el. A magyar kormánynak pedig minden magyar állampolgár fontos, bőrszínre, vallásra és szexuá­lis beállítottságra tekintet nélkül. Orbán Viktor a migrációval kapcsolatban 2016-ban elmondta: „Nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra.” E tekintetben, kivételesen, inkább a nyugati baloldalnak kellene példát vennie rólunk, még mielőtt túl késő lesz.

Jelenleg a 24. órában vannak.

A szerző alkotmányjogász

(Borítókép forrása: Reuters)