A kisebbségek jogai, avagy kettős mérce az Európai Unióban

Inkább a nyugati baloldalnak kellene példát vennie rólunk, még mielőtt túl késő lesz.

ifj. Lomnici Zoltán
2021. 07. 12. 8:00
Amszterdam befogadó közegében érezné jól magát a szervezet népes LMBTQ-közössége Fotó: Reuters
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Valami bűzlik Dániában” – mondja Shakes­peare Hamlet című drámájában az egyik szereplő, utalva arra, miszerint hiába sejtik sokan az igazságot, ha azt ugyanakkor bizonyítani nem tudják, nem sokat tudnak tenni érte. Nos, sokan vagyunk így az immár évek óta záporozó uniós kritikák jelentős részével – sejtjük, hogy a konkrét támadások mögött valami egészen más szándék húzódik meg, ráadásul általában bizonyíté­kaink is vannak, de legalábbis érdemben tudjuk cáfolni a hamis vádakat.

A nyugati balliberális médiumokat olvasva és hallva nap mint nap találkozhatunk olyan kijelentésekkel, hogy Magyarországon reneszánszát éli az antiszemitizmus, a magyar kormány pedig homofób és cigányellenes. Ahhoz, hogy ezen állításokat megcáfoljuk, elég elolvasni a magyar kormánypártok országgyűlési képviselői által is teljes egyhangúsággal megszavazott Magyarország alaptörvényét (továbbiakban: alaptv.). Már a Nemzeti hitvallás is deklarálja, hogy mi, a magyar nemzet tagjai becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Az alaptv. VII. cikk biztosítja a vallá­sszabadságot és a szabad vallásgyakorlást.

Ez már önmagában kizárja az antiszemitizmust, hiszen utóbbi megvalósulásának immanens kritériu­ma, hogy a zsidó vallásúakat a hitbéli meggyőződésük miatt érje diszkrimináció, testi vagy lelki bántalom, illetve hogy korlátozzák őket vallásuk szabad gyakorlásában. Ha ez sem lenne elég, a XV. cikk garantálja, hogy alapvető jogainak gyakorlása során senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés (többek között) a színe, neme, vallása, valamint bármilyen más véleménye vagy egyéb helyzete miatt. Ez a rendelkezés fogalmilag teszi lehetetlenné az antiszemitizmus, a cigányellenesség és a homofóbia rendszerszintű, „államilag elismert” jelenlétét.

A magyarországi kisebbségek helyzete

Nézzünk cáfolatot a nyugati mainstream állításaira a gyakorlatból is! A kormány és az Országos Roma Önkormányzat között 2011-ben született keretmegállapodás célja a romák foglalkoztatásának a bővítése és az életkörülményeik javítását célzó programok megvalósítása. Ennek eredményeként született meg a Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia (2011–2020), mellyel küzdenek az elszegényedés ellen, miközben figyelemmel kísérik, ha kell, speciális, antidiszkriminációs programokkal is a romák helyzetének az alakulását. Egy cigányellenes kormány korántsem szánná el magát ilyen lépések megtételére. Orbán Viktor 2018 januárjában egyértelműsítette: a magyar kormány erőforrást lát a roma közösségben. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hallgatói és alumnitalálkozóján, a Magyar Tudományos Akadémián a miniszterelnök a következőt mondta: „Nézőpontunk szerint a romák nem segélyen, tehát más adófizetők pénzén tengődő, magatehetetlen kisebbség […], hanem olyan magyar állampolgárokról beszélünk, akiknek élhető jövőt, lehetőséget tudunk adni itt, a szülőföldjükön.” Hozzátette: „igenis van remény, csak dolgozni kell érte”.

Ami a zsidóságot, illetve a liberálisok antiszemita vádjait illeti, Orbán Viktor rendszerint a zsidó–keresztény kultúra fontosságáról beszél, ami már önmagában remekül példázza a balos hamis vádak jog- és valóságalapját. A Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja szerint Izrael után Magyarországon él a legtöbb zsidó leszármazott – ha tényleg olyan nagy zsidóellenesség uralkodna hazánkban, ez valószínűleg nem így lenne. 2020 novemberében Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija a Magyarország Barátai Alapítvány által szervezett nemzetközi konferencián a következőt mondta: „Magyarország valószínűleg a zsidók számára legbiztonságosabb hely jelenleg Európában.” Megjegyezte: „Ami az antiszemita tendenciákat illeti, Magyarország nemzetközi összehasonlításban mindenképpen biztonságosnak számít.” 2019-ben 35 alkalommal történtek antiszemita incidensek Magyarországon, ami lényegesen kevesebb, mint a nyugati országok hasonló adatai.

Az aktuálisan legdivatosabb balliberális vád a magyar kormánnyal szemben, hogy homofób, mivel – egy friss törvénymódosítás értelmében – nem engedjük, hogy a 18 éven aluliakra ráerőltessék az LMBTQ-propagandát. A jogszabályt egyébként a kormánypártokon kívül a pár éve már jobboldali elhajlással nem vádolható és a nevével ellentétben általában balra húzó Jobbik is megszavazta. Hazánkban a melegek jogai nem szenvednek csorbát, ezt bizonyítja az Alaptv. és számos más jogforrás mellett a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának a megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény is, amely a legmagasabb szintű jogszabályként biztosítja az egynemű pároknak a regisztrált élettársi kapcsolatot mint az együttélés egy speciális, nyilvántartott formáját.

A védett csoportok helyzete Nyugaton

Vajon mennyire érvényesülnek az említett védett kisebbségek jogai a nyugati, hazánkat rendszeresen támadó országokban? Hogyan tudják a kritikát kiválóan megfogalmazó országok vezetői megvédeni a saját állampolgáraikat a migránsok zsigeri „toleranciájától”?

Kezdjük a zsidók helyzetével! A kiújult zsidó–palesztin konfliktus következtében Nyugaton a bevándorlók kimutatták a foguk fehérét, és ahelyett, hogy a palesztin lakosok jólétének ügyét tűzték volna a zászlóikra, inkább a zsidók gyűlöletét propagálták. Németországban a „békés, háború elől menekülő”, áldozatként beállított agresszív migránsok több városban is izraeli lobogókat gyújtottak fel zsinagógák előtt, illetve olyan is előfordult, hogy kővel dobálták meg a zsidók imaházait, jelentős anyagi kárt okozva.

A baloldali politikusok és a médiájuk (bár az ő viszonyukban a tulajdoni viszonyok, hogy mégis ki kié, megkérdőjelezhetők) kezdetben azzal próbálták mentegetni a vandálokat, hogy azok csak szimpátiatüntetést szerveztek a palesztin nép mellett, a „Halál Tel-Avivra!” és „Halál a zsidókra!” rigmusok azonban hamar megdöntötték ezt az egyébként sem túl erős érvet. Londoni felvonulásokon hangszórókból biztatták a lakosságot a békepárti bevándorlók, a szeretet földi nagykövetei, hogy erőszakolják meg a zsidók lányait és asszonyait – indokolást nem csatoltak az utasításhoz, bár vélhetően annyi lenne, hogy „mert”, „csak” vagy „Allah miatt”. De ez persze a brit főváros muszlim polgármesterét egyáltalán nem zavarta. Ausztriában számos antiszemita transzparenssel lehetett találkozni (és nem csak Braunau am Inn környékén), az egyiken ez volt olvasható: „A nácik továbbra is köztünk járnak, csak most cionistáknak hívják magukat.” Egyes „új holland” állampolgárok szerint „a zsidók olyanok, mint a rák, Heil Hitler!”.

Az antiszemita érzelmeket a Nyugatra érkezőkből nem a tavaszi fegyveres összeütközések váltották ki. A Community Security Trust (CST), a brit zsidóság biztonságát segítő monitoringszervezet elmondása szerint 1984-es alapítása óta nem volt ennyi bejelentett atrocitás: 2018-ban 1652 alkalommal jelentettek antiszemitizmusról. Ez 16 százalékkal több a korábbi évhez képest, amikor 1420 esetről szereztek tudomást. ­2016-ban 1375 gyűlölködésről volt ismeretük, így a mostani adat három éve romló tendenciát mutat, évről évre sikerül Angliában „rekordot dönteni” antiszemitizmusban. Az elemzők szerint logikai kapcsolat áll fenn a tragikus adatok és a Brit Munkáspárt elmúlt években tanúsított, erősen vitatott Izrael-ellenes magatartása között. A CST kutatásai százötven esetet hoztak összefüggésbe a baloldali párttal.

Nemcsak a briteknél évek óta tartó és egyre erősödő probléma az antiszemitizmus, hanem Nyugat-Európa más országaiban is. Az EU egyik legjelentősebb konzervatív hetilapja, a Les Valeurs Actuelles hosszas összeállításban foglalkozik a radikális iszlám és a baloldal összefonódásával, valamint a zsidóellenesség erősödésével Franciaországban. Az elmúlt években menekülnek a zsidók Párizs elővárosaiból, hiszen mindennapossá váltak a sérelmükre a bevándorló-hátterű muszlimok által elkövetett támadások. 2003 és 2018 között 16 francia zsidót öltek meg muszlimok, bizonyítottan antiszemita indítékkal. Franciaországban a gyűlölet-bűncselekményeken túl lényegében minden más jogellenes cselekmény száma is növekszik a migrációs hátterűek egyre szignifikánsabb jelenlétével. A La Figaro szerint szinte minden téren rosszabb volt a helyzet 2019-ben 2018-hoz képest, és évtizedes rekordok dőltek meg. A testi sértések száma 8, a szexuális erőszakoké 12, az emberöléseké 8,5, a lopásoké 3, a csalásoké 11 százalékkal növekedett.

Homofóbia – vádak és a valóság

Ahogy a világon kisebb-nagyobb mértékben mindenhol, úgy nálunk is felüti a fejét a homofóbia. Leginkább muszlim körökben. 2015-ben a Magyar Iszlám Közösség alelnöke mondta azt, hogy a homoszexuálisok Allah legmocskosabb teremtményei. Képzeljük csak el, milyen lehet azokban az országokban az LMBTQ-közösség tagjának lenni, ahol több millió hasonlóan gondolkodó radikális iszlamista él! A COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1295 homofób incidens történt Hollandiában. Ez a szám 2015-ben érte el a csúcsot, amikor 1574 ilyen ügyet tártak fel. Az Amszterdami Egyetem felmérése szerint a hollandiai homofób támadások kétharmadát bevándorlók követték el. Persze ezeken nem kell meglepődni, hiszen a hollandiai muszlim általános iskolák nyíltan homofób irodalmat terjesztenek a diákjaik között, melyben az áll, hogy Allah elpusztítja a melegeket. Érdekes, ezzel jóval kevesebbet foglalkoztak az uniós politikusok, mint azzal, hogy Magyarország megadja a lehetőséget a kiskorúaknak a normális felcseperedéshez.

Hollandia a melegek elleni erőszakos bűncselekmények és gyűlölet-bűncselekmények magas számával nem emelkedik ki bevándorláspárti társai közül: egy afrikai menekült meleg férfit egy írországi menekülttáborban terrorizáltak, Svédországban pedig szír migránsok verték meg brutálisan meleg sorstársukat 2017-ben – ezek csak ritkán nyilvánosságra kerülő esetek, a látencia hatalmas. Ami a melegek jogait illeti, további szembetűnő különbség, hogy nálunk háborítatlanul vonulhatnak, míg ezt Nyugaton kis eséllyel tehetik meg. A két évvel ezelőtti párizsi Pride alkalmával arab tüntetők vertek meg egy felvonuló nőt, az esetről videó is készült, ami a Twitterre ugyan kikerült, de a balliberális sajtó vajmi kevés cikket szentelt az esetnek.

A nyugati balliberális politikusok a jól bevált módszer szerint a lehető legsúlyosabb vádakat sütik rá a közép- és kelet-európai politikusokra, ha azok nem hajlandók beállni a nyugati fősodorba. Egy erős, szuverén ország és annak vezetője azonban mindig a józan ész és a racionalitás mentén, valamint az állampolgárai érdekében jár el. A magyar kormánynak pedig minden magyar állampolgár fontos, bőrszínre, vallásra és szexuá­lis beállítottságra tekintet nélkül. Orbán Viktor a migrációval kapcsolatban 2016-ban elmondta: „Nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra.” E tekintetben, kivételesen, inkább a nyugati baloldalnak kellene példát vennie rólunk, még mielőtt túl késő lesz.

Jelenleg a 24. órában vannak.

A szerző alkotmányjogász

(Borítókép forrása: Reuters)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.