Soros gyorsuló vonata

Nehéz felfogni, mi olyan sürgős a baloldali globalistáknak, hogy ennyire lázas igyekezettel akarnak bedarálni minden, az övékétől eltérő véleményt.

Bécs, 2019. november 15. A Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) által közreadott képen Iris Rauskala, Ausztria oktatásért és kutatásért felelõs minisztere (b) és az intézmény alapítója és tiszteletbeli elnöke, Soros György üzletember (b2) az egyetem bécsi campusának megnyitóján 2019. november 15-én. MTI/CEU/Végel Dániel Fotó: CEU/Végel Dániel

Nehéz felfogni, mi olyan sürgős a baloldali globalistáknak, hogy ennyire lázas igyekezettel, vihariramban akarnak bedarálni, felszámolni, kiiktani minden más, az övékétől eltérő véleményt, törekvést és persze vélekedőt, gazdasági és közszereplőt. Valami olyan hisztérikus türelmetlenség hatja át tetteiket, ahogy kíméletlenül nekiesnek mindenkinek, aki nem ért velük egyet, ami még háborús időkben sem volt jellemző a totalitárius, önkényuralomra törő kommunista és náci diktatúrákra. Mintha valami rohamosan közelgő határidő lebegne a szemük előtt és idegesítené őket.

Aztán eszünkbe jut, hogy közeleg egy jeles évforduló, olyasvalakinek a születésnapja, akinek a szava nemcsak számít, hanem egyenesen megkérdőjelezhetetlen a tekintélye, annyira, hogy hiába támogatja elvben a kritikai szemléletet, ő maga kritizálhatatlan. Ő a Nagy Gazda, Soros Györgynek hívják, és arról nevezetes, hogy az internacionalista baloldal szerint szerény, mint az ibolya, jószívű, mint egy kedvesnővér, és még abba sem szól bele, hogy a nevét kis vagy nagybetűvel írják le, mint Nemecsek Ernőét. Mégis akármit leír vagy nyilatkozik, legyen az bármilyen abszurditásnak tűnő fantasztikus sületlenség, legyen szó illegális migrációról vagy a mezőgazdasági támogatások megvonásáról, örökhitelről, minden véletlenül mindig úgy alakul, ahogy ő javasolta. Ez a filantrópnak beállított multimilliárdos pénzember pár héten belül betölti a 91. életévét.

És ezen a ponton önkéntelenül bevillanhat egy régi filmemlék, a Volt egyszer egy vadnyugat. Ebben az egyik kevésbé emlegetett főszereplő az a Morton vasútbáró, aki már nem fiatal ember, és súlyos betegség kínozza, ami főként a mozgásban gátolja. Van azonban egy álma, amit tűzön-vízen át meg akar valósítani. Minden akadályt eltakaríttat az általa lefektetett sínpárok útjából, s erre a célra külön fegyveres bandát tart fenn. Meg akarja érni, hogy a vonata elérje a Csendes-óceánt, amelyet a luxuskocsijának a falán egy kissé giccses festmény is ábrázol. Ahogy sóvárogva nézegeti, hallani véli még a tenger morajlását is. A legendás filmalkotásban Morton sohasem jut el az óceánig. Soros is ismerheti ezt a filmet, de ő magának happy endet képzel el. Egyre türelmetlenebbül látni akarja, amint az általa megálmodott nyílt társadalom legyőzi ellenségeit. Sokan persze csak azt tapasztalják, hogy a számtalan beteglelkű, sokszor aberrált világmegváltó ötlet előbb-utóbb megvalósul, s a polgári élet, a konzervatív, nemzeti gondolkodású országok, társadalmak, emberek végső megsemmisülésének, likvidálásának a folyamata is vészesen halad előre. Ahogy célmániája kora előrehaladtával erősödik, mindinkább gyorsítani próbálja szent tehénként sérthetetlen NGO-in keresztül a világátalakítási globalizációs mechanizmust, Európa és az európai kultúra úgymond nyitottabbá, multikulturálissá tételét, ami valójában a felszámolását jelenti. Ez pedig kísértetiesen hasonlít az ötvenes évek sztálinista gyakorlatához, amikor boldoggá akarták tenni az embereket – akkor is, ha belepusztultak.

De hát miért zavarjon ez olyasvalakit, aki kiváló kapcsolatokat ápolt a kommunista szovjet rendszerrel, olyannyira, hogy megengedte neki, illetve alapítványának a Kádár-rezsim az idetelepülést a nyolcvanas évek első felében? Mindenesetre érthető, miért hasonlít annyira a Karl Popper-féle nyílt társadalmas hagymázas-zagyva, abszurd vízió a kommunizmushoz. A voluntarizmus és elitizmus a közös bennük. Az előbbit a Rákosi-féle vas és acél országa projekt fémjelzi, az utóbbit pedig a bolsevikélcsapat-teória.

Az idő fogytával világossá válik, miért rohannak annyira a Soros által pórázon tartott uniós hivatalokban, vezető testületekben szinte kezüket-lábukat törve a sietségtől a drasztikus megbüntetésünkkel. Máskülönben nem lenne logikus, miért olyanok, mint a dzsungelkatona, aki már derékig kiemelkedik a fedezékből és úgy tüzel. A spekulánsbáró is szeretné látni már az óceánt, vagyis munkája rothadt gyümölcsét, Európának és lakosságának a totális tönkretételét.

A borítóképen: Soros György üzletember a CEU bécsi campusának megnyitóján 2019. november 15-én.

Fotó: MTI/CEU/Végel Dániel