„Budapest mindenkié!” Többek között ezzel a szlogennel kampányolt Karácsony Gergely a 2019-es önkormányzati választásokon, amikor a plakátokon bazsalyogva és a kampányrendezvényeken kisfiús naivitást színlelve elnyerte a fővárosi polgárok többségének bizalmát. Habár főpolgármesterré választásakor azt állította, hogy nincsenek miniszterelnöki ambíciói és kizárólag a fővárosra koncentrál, a megszeppent fiúcska köntösébe bújt rutinos politikus ma már a Párbeszéd–MSZP–LMP közös miniszterelnök-jelöltjeként Magyarország 99 százalékát szeretné képviselni, miközben pártjainak támogatottsága együttvéve is alig éri el a parlamenti küszöböt.
A veretes egy százalékon mérhető Párbeszéd társelnökének főpolgármesteri munkásságát eddig olyan horderejű döntésekben mérhetjük, mint a Covid első hulláma alatt a fővárosi biciklisták bevezetését a budapesti Nagykörút zsúfolt forgalmába. A város zöldítésének címén a közterületek elgazosítása vagy éppen folyamatos tiltakozás a Városliget fejlesztése és a fővárosban megvalósuló sportberuházások ellen. Túlárazott tenderezés a Lánchíd és a Blaha Lujza tér felújításánál, elhibázott stratégia a beruházások megvalósításának időzítésében. De ami elvitathatatlan: Karácsony Gergely visszaadta az utcákat a hajléktalanoknak, és a rendészeti szervekkel karöltve szemet huny a jóhiszemű többséget inzultáló koldusmaffiák és más bűnbandák működése felett. Budapest tehát ma már nem mindenkié, hanem a normalitást hírből sem ismerő hangos kisebbségeké.
A főpolgármester szlogenje ismerősen csenghet azoknak, akik valamennyire jártasak a fővárosi hajléktalanellátásban. Budapest mindenkié vagy A Város Mindenkié? A Város Mindenkié (AVM) csoportról érdemes tudni, hogy a 2010-es évek elején az „Orbán-diktatúra” ellen lázadó egyetemista bölcsészek (antropológusok, szociálpolitikusok, szociológusok) részvételével létrejött „civil” csoport. Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a lakhatási szegénységben élők megsegítésével foglalkozzanak. Ebből javarészt a hangos kiabálás, utcai tüntetések és az utcán élő hajléktalanok kampánycélú felhasználása valósult meg, amellett, hogy számos kilakoltatás megakadályozásában részt vettek.
Az AVM politikai beágyazottságához nem férhet kétség. Ők ma már nem civilek, hanem a fővárosi önkormányzat funkcionáriusai. A szervezetet alapító Misetics Bálint társalapítója volt a Párbeszédnek (korábban Párbeszéd Magyarországért), amelynek pedig tagja és társelnöke az a Karácsony Gergely, aki ma a főpolgármesteri tisztséget viseli Budapesten. Nem meglepő tehát, hogy Misetics a főváros lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója lett.
A budapesti közterületeken uralkodó hajléktalan-, koldus-, bűnözőbandák jelenléte mutatja legjobban azt a világnézeti felfogást, amelyet az egyszázalékos Párbeszéd és általában a magyar baloldal vall a társadalomról. Karácsony Gergelyék zászlójukra tűzik minden olyan deviáns, marginalizált társadalmi csoport érdekképviseletét, amely megjeleníthető a médiában.
Ilyenek például a hajléktalanok is, akiket ha szabadjára engednek egy városban, máris látványosan kampányolhatnak a szegénység megsegítéséért, de ilyenek az LMBTQ-témák is. A politikai haszonszerzésen túl azonban van egy komolyabb veszélye is ennek a liberális felfogásnak: úgy képzelik el a marginalizált társadalmi csoportok érdekképviseletét, hogy az elfogadásukat erőszakosan ráerőltetik a többségre. Vagyis a főváros minden szegletén tapasztalható és egyre nagyobbra duzzadó utcai nyomor nem a szociális rendszer csődje miatt alakult ki, hanem a bolsevik habitussal megáldott és szélsőségesen liberális „civilek” városvezetésének eredményeképp. Az utcán élő hajléktalanok, vagy akik annak állítják be magukat, érinthetetlenek.
Sokat elárul a magyar baloldal módszeréről az Örs vezér terén uralkodó közbiztonsági helyzet is, amely az elmúlt hetekben kapott nyilvánosságot. Beszédes, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság csak az országos sajtóvisszhang után volt hajlandó megerősített szolgálatot küldeni a helyszínre, amelyet állításuk szerint lakossági jelzések alapján rendeltek el. Megjegyzem: az Örsön uralkodó körülményekről idén márciusban és májusban is cikkeztem. Olyan lakossági bejelentések is eljutottak hozzám, amelyeket hivatalos formában tavaly októberben és idén májusban is megkapott a fővárosi rendőrség, mégis a július végén kialakult, fokozott sajtófigyelem kellett ahhoz, hogy foglalkozzanak a problémával.
Kiderült, hogy Zugló MSZP-s polgármestere, Horváth Csaba is tudott a problémáról. Annak a szocialista polgármesternek, akinek mindig van energiája, hogy az ATV-n ekézze a magyar kormányt, arra sajnos még nem volt lehetősége a lassan két éve tartó hivatali ideje alatt, hogy szétnézzen a saját kerületében és képviselje az ott élő emberek érdekeit. Itt érdemes hozzátenni: Horváth Csaba elődje, Karácsony Gergely volt az, aki „csak azért is!” alapon kerületi rendeletben engedélyezte az életvitelszerű utcán tartózkodást Zuglóban, az olyan forgalmas környékek pedig, mint az Örs vezér tere, romlásnak indultak.
Természetesen ilyenkor érkezik a baloldali mantra, hogy „Tarlós idejében sem volt más Budapest”. Mégis ki kell ábrándítanom a Karácsony-híveket, mert Tarlós István rendszeresen elrendelte a főváros frekventált területeinek rendészeti ellenőrzését, ha szükséges volt, akkor az ott tanyázó emberek elhelyezését hajléktalanellátó intézményekben, de ha nem voltak hajlandók szállóra költözni, akkor sem maradhattak ott, és nem zaklathatták a többséget. Ezek a körülmények szűntek meg a Párbeszéd és civil köreik hatalomátvételével, és ez tette lehetővé, hogy olyan faramuci helyzet alakuljon ki a hajléktalanellátásban, hogy egy, a szociális munka területén teljesen tapasztalatlan politikus a főváros legnagyobb szakosodott intézményében, a Budapesti Módszertani Központ és Intézményeiben beleszóljon a dolgozók mindennapi munkájába.
Az ellátásban dolgozók nem mernek ellentmondani azoknak a diktátumoknak, amelyeket a hatalmával visszaélő Misetics kiad. Ráadásul egyre szélesebb körben keringenek olyan történetek a főváros „szaktekintélyéről”, hogy rendszeresen hazaviszi a „munkát” vagy éppen a szakemberek és intézmények feje fölött átnyúlva részesít előnyben olyan hajléktalanokat, akik soha semmit nem tettek az ellátórendszerben mindenkitől elvárt együttműködésért. Ugyanez a felfogás húzódik a hajléktalanok és az utcai bandák szabadjára engedése mögött is. A szélsőliberális vezetésű szociális ellátás ráaggatta az áldozati címkét ezekre az emberekre, és mentesítette őket a mindenkire vonatkozó szabályok betartása alól.
Aki az egyszázalékos Karácsony Gergelyre és szövetségeseire szeretne szavazni bármikor a jövőben, mielőtt behúzná az ikszet a nevükhöz, előtte nézze meg a legjobb referenciamunkájukat és látogasson el Budapestre! Egyelőre csak egy európai nagyvárost küldtek padlóra, de ha 2022-ben megkapják a szavazók bizalmát, országosan is elvállalják a feladatot. Szabadságjogokat biztosítanak mindenkinek, a deviáns és antiszociális csoportoknak valamivel többet, hiszen őket pozitívan kell diszkriminálni, a polgári többség pedig tűrheti serényen a halmozódó sérelmeit, hiszen ezt követelik meg a tolerancianácik.
(Borítókép: 4-es, 6-os villamos vonalán uralkodó állapotok, hajléktalanság, szegénység. Fotó: Kurucz Árpád)
