A versengés továbbra is érdekes a szeptemberi német választások előtt. Soha nem voltak még a prognózisok bizonytalanabbak. A valamikor stabil német pártrendszer lyukas, mint az ementáli sajt. Angela Merkel és a szociáldemokraták (SPD) a szövetségi köztársaság történetében példátlan törmelékhalom előtt állnak – előbbi az évszázad tévedésével felérő 2015-ös határnyitásával, utóbbiak pedig azzal, hogy a Harc a jobboldal ellen jelszavával álpolitizálást folytatnak ahelyett, hogy gazdaságpolitikával kedveznének a választói bázisuknak. A két politikai irányzat évtizedeken keresztül negyven százalék körüli választási eredményekkel váltotta egymást.
Most viszont az SPD 15 százalékkal magát satnyította el, a CDU/CSU pedig azt reméli, legalább 30 százalékot elér. Mindkét irányzat azt szeretné, ha maga állíthatna kancellárt. Az uniópártok vezető kormányerőként a Zöldek vagy a liberális FDP bevonásával, az SPD pedig a nincstelenek koalíciójának élén, a Zöldekkel és a Baloldali Párttal (Die Linke) együtt. Erre ugyanakkor ténylegesen az uniópártoknak van esélyük. A jövőbeli politikára csak vajmi kevés hatással lenne, hogy a CDU/CSU az FDP-vel vagy a Zöldekkel kormányozna-e. Csaknem az összes párt zöld többé-kevésbé. Mindamellett a Zöldekkel való kormányzás szélsőségesebb lenne. Amúgy a klímapánikrezsim így is, úgy is fennmarad.
Németország jelenleg politikailag olyan konstrukció, amely hajmeresztő módon szegül szembe a valósággal. Borzasztó, ember okozta katasztrófákat, mint amilyenek az elmúlt hetek áradásai voltak, a holocénkorra fognak ahelyett, hogy kutatnák az okokat és a katasztrófavédelmen fáradoznának. A mostani katasztrófa okai a sűrű településszerkezet, az ártéri területek túlzott beépítése, az erdőirtás, a szélkerekek betonalapjának kiépítéséhez szükséges talajmunkák és még sok egyéb. Aki ezt nyíltan kimondja, azt jobboldalinak könyvelik el ugyanazon logika mentén, mint amikor a keleti tömbben azt mondták: „Ha nem a szocializmus mellett állsz, akkor a háború pártján vagy!” Ahol a metafizika az úr, ott a fizikának, a matematikának, a geológiának nincs esélye. Remélhetőleg a magyarok megkíméltek maradnak ettől a fejleménytől!
Merkel szövetségi köztársasága rémálommá vált a kreatív, nyitott gondolkodású emberek számára. Csak azt fogadják el, aki osztja a kormány álláspontját. A keleti tömb lakóinak ez ismerős lehet. 1989-ig a keletnémetek számára a nyugatnémet televízió fontos információforrásként szolgált. Ez azonban 2015 óta propagandagépezetté züllött, amelyben már az időjárás-jelentést sem lehet komolyan venni. Az időjárási térképen már 23 Celsius-foktól vakít a vörös figyelmeztetés. Az uniópártok és az SPD szavazói nemcsak a pártjaikat veszítették el, hanem már az időtérképben sem bízhatnak meg.
A CDU/CSU-val, az SPD-vel és a Zöldekkel sokat foglalkoztam e hasábokon az elmúlt hónapokban, de érdemes kitérni az FDP-re, a Die Linkére és az Alternatíva Németországnak (AfD) pártra, valamint a Szabad Választókra (FW) is, mielőtt a friss fejlemények miatt újra ejtenénk néhány szót a Zöldekről. Az FDP évtizedeken át a mérleg liberális nyelvét jelentette, és számos szövetségi kormányban részt vett. A szövetségi köztársaság felemelkedése elképzelhetetlen nélküle. Ám a Brandt–Scheel-, a Schmidt–Genscher- és a Kohl–Genscher-kormányok kül- és biztonságpolitikai sikerei már a múlté, és sajnálatos módon az FDP is megváltozott. Megkülönböztető jegyei, mint a társadalmi és gazdasági szabadság, elhalványultak, és zöld színnel lettek átfestve. Választási alternatívaként csak korlátozottan állja meg a helyét, a fősodorbeli politika világoszöld keverékének számít. Jelenleg a voksok mintegy 13 százalékára számíthat.
A Die Linke az egykori keletnémet állampártnak, a Német Szocialista Egységpártnak (NSZEP) felel meg, amely 1989-től téli álmát aludta egészen 2014-ig, amikor is az SPD és a Zöldek segítségével Türingiában megválasztották az első tartományi miniszterelnökét. Ekkortól annyira erőre kapott, hogy újra teljes mellszélességgel az NSZEP kapitalizmus- és Amerika-ellenességét hirdeti. De kutyából nem lesz szalonna – régi bölcsesség ez. A Die Linke harcol a szociális piacgazdasággal szemben, és nyíltan kiáll az államosítások mellett. Ez már nem az NSZEP „light” változata, hanem annak leglényege. A Die Linke baloldali államot akar, ahogy a keleti tömbben volt 1989-ig. Jelenleg hat százalékon állnak.
Az AfD-t 2013-ban alapították. Az alapítók az euró felszámolása révén meg akarták szüntetni a szerintük alkotmányellenes, népgazdasági szempontból pedig igen veszélyes euróövezeti mentőcsomagokat, valamint véget akartak vetni annak, hogy a pártok visszaéljenek az állami intézményekkel. A migráció 2013-ban még nem játszott semmilyen szerepet. A CDU-nak és az FDP-nek akartak liberális-polgári alternatívát állítani. Az AfD kezdetben sikereket ért el – hamarosan az Európai Parlamentbe és számos tartományi törvényhozásba is beválasztották –, ám ezt követően teljesen feleslegesen olyan történelmileg problémás álláspontokra csúszott vissza, hogy abban már az alapítók nem akartak osztozni. Egyelőre nem eldöntött, merre tart az AfD. Mindenesetre a polgári-liberális igények kielégítésében éppolyan nagy kínálati űr tátong ma Németországban, mint az alsóbb osztályok igényeiében. A múlthoz való olykor durva fordulásával az AfD egyre inkább megfosztja magát a további választási esélyektől. A legtöbb szavazó megoldásokat akar a problémáira, de nem azt akarja hallgatni, hogy a Wehrmacht kvázi békefenntartó intézmény volt. De a Die Linkétől eltérően az AfD nem valamely diktatúra állampártjának utóda. Az AfD elképzelése, amely az Európai Unió feloszlatására vonatkozik, kevés megértést mutat azzal a fejlődéssel kapcsolatban, ahogyan a római szerződésekből előbb az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió lett. Ráadásul teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a közép-európaiak Európához akarnak tartozni. Aki meg akarja az EU-t reformálni, annak belül kell maradnia. Ezt kívülről nem lehet megtenni. Az AfD jelenleg 11 százalékon áll. Egy ideje újabb komoly versenytárs szállt ringbe a Bundestag-mandátumokért. A Szabad Választók (FW) ismert politikusa, Hubert Aiwanger bajor tartományi miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter. Egy olyan tősgyökeres vidéki ember, aki nem hagyja magát eltéríteni, és egyre inkább konfliktusba kerül Markus Söder miniszterelnökkel. Miközben a konfliktust Söder gerjeszti, ez tovább növeli Aiwanger népszerűségét. A háttérben az áll, hogy a Bajor Szabadállam a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos legszigorúbb rendelkezéseket vezette be Németországban, ám nem tud jobb eredményeket felmutatni a többi szövetségi tartománynál. A kormányfő az oltások szigorú híve, helyettese pedig magát sem oltatja be, ám nem azért, mintha oltásellenes lenne. Aiwanger azt mondja, oltassa be magát mindenki bátran, aki csak akarja. De ellenzi az oltakozási kötelezettséget. Mindenesetre Bajorországban érdekesen alakul majd a választási eredményváró. Eléri-e az FW a Bundestagba való bejutás küszöbét a CSU rovására? Jelenleg hat százaléknál tart.
A zöld fronton nem minden változatlan. A Zöldek – akik most húsz százalékon állnak – bevándorlási minisztériumot akarnak azzal a céllal, hogy szakadatlan maradjon a Németországba és az Európai Unióba tartó migráció. Vagyis az integráció kötelezettsége a jelenlegi népességet, nem pedig a bevándorlókat terheli. Így aztán nálunk is az lesz, ami náluk – Észak-Afrikában – van. A Zöldek éghajlatvédelmi minisztériumot is fel akarnak állítani, amelynek vétójoga lenne minden törvénnyel szemben, amennyiben ezek nem felelnek meg a zöld klímanormáknak. A Zöldek ezzel ismét csak kilógatják a lólábat. Demokrácia- és parlamentellenesek. A demokratáknak ugyanis az a törvény, amit a szabad képviselők elhatároznak. A Zöldek szerint viszont az, amit az ajatollahjaik az Őrök Tanácsa – a vétójoggal felruházott éghajlatvédelmi minisztérium – segítségével eldöntenek, felette áll a szabad képviselők döntésének. Lenin úgy vélte, kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz villamosítás. A zöldideológia egyenlő a vétóminisztériummal plusz az egész társadalom leigázásával.
A szerző volt szociáldemokrata politikus, 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett az SPD-ből
